Úgy tűnik minden dolognak van elrendeltetett sorsa a világban, így van azzal a susogó tréningnadrággal is, amit drága Férjem turkált, és amiről az első percben azt gondoltam, soha nem fog felkerülni a gyerekre (kívül susogó anyag, belül gyakorlatilag műanyag necc). A nadrág azonban együtt nő Atom-Antival, bosszantóan kinőhetetlen, elnyűhetetlen, elpiszkolhatatlan, és az elmúlt két hétben az is kiderült, miért került a mi családunkba...
Történt ám, hogy Atom-Anti a nyár beköszöntével eldöntötte, hogy szobatiszta lesz, de nem ám napközben, hanem rögtön egész éjszakára. Így bármilyen rugdalózót, body-t, kis polót, tréningnadrágot, pizsamát adtunk rá, az mind lekerült róla, majd a pelenkája is... Több ilyen gerilla-akció során belepisilt, illetve beletermelt egyéb dolgokat is az ágyba, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak meztelenül aludt órákon át pelenka és ruha nélkül, amíg be nem tértem hozzá a szokásos éjféli ellenőrzésre.
Apával azon visongtunk egyik este, hogy szégyenszemre két éves korára kell elővenni a műanyag lepedőt, amire sosem volt szükség, most jól jönne egy bébiőr, amire sokan rá akartak beszélni és megesküdtek, hogy anélkül nem lehet élni, de eddig jól megvoltunk nélküle is:)
Aztán egy véletlen folytán (Anya elment csajos estére) Apának kellett megküzdenie (újra és újra) a holdvilágban világító meztelen popsival, és a vigyorgó-büszke fejecskével, úgyhogy fogta magát, és ráadta a susogót Atom-Antira. Így derült fény arra, hogy azt valamiért nem tudja, vagy nem akarja levenni magáról...
Ez lett hát a szent ruhadarab, ami továbbra is megőrzi esti nyugalmunkat, amiért tényleg naponta hálát adunk az égieknek, és amit újabb és újabb trükkökkel őrzünk Atom-Anti különböző korszakait átvészelve (és halogatjuk a nagyfiúknak való rácsmentes ágy összeszerelését:))))
.jpg)
