Eszem-iszom-dínom-dánom

Atom-Anti rákattant a zsömlére és a kis bögréből ivásra...ez eléggé hétköznapian hangzik, gondolom legközelebb akkor lesz téma, amikor majd lekattan róla, mert protkót kap:) 

A zsemle evés kb. két hete kezdődött, mégpedig egy jelentős eseménnyel egybekötve: egy párizsis zsömle látványkonyhás alkotás kedvéért állt jót magáért először hosszú ideig kapaszkodás nélkül délcegen mókás kisfiunk. Most már tényleg színes-szélesvásznú lett a "férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út" mondás számomra. Serényen eszegettem szerény uzsonnám, amikor odatrappolt, felállt és nagy cafatokat tépve belakmározott, Istenemre mondom lenyűgöző látvány volt, hogy mire képes azzal a pár fogával:)))) Ma kiszolgálta magát, benyúlt a bevásárló szatyorba, kibontotta a zsömlés zacskót, és megette, mert ami jár-az jár, a nyálas szétmarcangolt cafatokkal odjajött Hozzám, és Engem is megetetett, nem részletezném az élményt:))) Hát nem mondom, hogy a lakásunk és Atom-Anti az evés közben-után megfelelt volna a HACCP (http://hu.wikipedia.org/wiki/HACCP_rendszer) követelményeinek, de a kisfiam iránt érzett büszkeségem és szeretetem már képessé tesz néha arra, hogy a lakásban uralkodó elképesztő morzsa-, bukás-, víz- és szeméthalmot természetes jelenségként megfigyeljem, elvonatkoztatva attól, hogy mindez az Én természetes élő- és lelőhelyem (is)...

Atom-Anti kb. két héttel ezelőttig a "pult alól"  - azaz az etetőszék tálcája alatt dugdosott tányérból - kapta a napi betevőt, mert nem éreztem magam felkészültnek arra, hogy napi több alkalommal átöltöztessem  a reggelente mintegy húsz perc alatt nagy visítás közben a harisnya-tréningnadrág-body-pulóver variációba csomagolt gyereket, ezzel párhuzamban újra fessek-tapétázzak-parkettázzak a nappaliban:) Na jó, egy kissé túlzásba estem most, de alapvetően tényleg úgy gondoltam, hogy majd jól "megtanítom" enni a kis lurkót nyáron, egy szál pelenkával a popóján. Aztán nem is tudom mi történt, de egyrészt rájöttem, hogy nincs jogom ezt tenni Vele,  másrészt rájöttem, hogy nem kell itt semmit megtanítani, mert Ő erre is képes a megfigyelései alapján. Így egyszer csak felpenderítettem a tányérkát a pultra, kezébe nyomtam a kanalat és becsuktam a szemem... A hatás persze frenetikus volt, ahogy azt megszokhattam, nagyon boldog volt a gyerek, ajándékba azt a megható jelenet-sort kapom Tőle nap, mint nap, hogy amikor Ő már jól lakott, (és már nincs szabad tiszta felület a feje búbján és arcocskáján) akkor először magát kezdi kanállal etetni, aztán Én jövök, Engem is megetet, és közben kacarászik a vicces élethelyzeten. Megmondom őszintén erre nem számítottam:)) Néha megpróbál cumisüvegből is etetni reggelente, az még mókásabb (szerinte is).


A zsemle evő korszak beindulásával egy időben újra próbálkoztam a bögréből itatással, ez logikus lépésnek tűnt a lakásban és Atom-Anti kis testén eluralkodott kaotikus állapotokat nézve - már úgyis mindegy alapon. Az ivás elég nehézkesen megy, legyen az itatópohár, pohár, bögre, vagy műanyag üveg, minden alkalommal fulladozik. De legalább a bögréből iváskor végigöntheti az innivalót a ruháján, a feje búbján, a parkettán és Anti-Mami aznapi negyedik öltözékén. Ha magamba nézek nincs mit csodálkozni a sikertelen kísérleteken, mert Anya-Apa egy pár, mindketten üvegből iszunk, poharat szerintem még nem is látott a kezünkben. Ó-jajjj...


Összefoglalva egyszerűen imádni való minden téren, ha hagyjuk, hogy az legyen...

Ezer lépés Magyarországon

Ma tudatosult bennem, hogy vannak bébi-mérföldek és felnőtt-mérföldek, ez valószínűleg olyan mint az emberélet és kutyaélet, csak a szorzószám másképp alakul... Lássuk csak, ha ma nem lett volna Nálam egy babakocsi, egy Atom-Anti, egy gyerekülés a kocsiba, hogy átadhassam szüleimnek a gyereket, egy vékony dosszié könyvelési anyagokkal, és egy pelenkázó táska, akkor a troli megállótól a metróig kb. 200 lépést kellett volna megtennem, aluljáróba le, aluljáróból fel, metróba bepattan, aztán husss. Mindez fent megnevezett smuck-kal együtt: balra nagy kanyar-Sugárba be-Match-on át-lifttel fel-átjárón át az Árkádba-liftbe be-lifttel le-Árkádból ki-villamos síneken át-zebrán át-némi gyaloglás-majd hogy adjunk egy pofont a story-nak, befejezésként a három lépcső miatt - valószínűleg több millió forintból épített - rámpán szinte suhantam az utolsó métereket az jegy ellenőrök vonaláig. Így tettem meg ma ezer lépést a kétszáz helyett:) 

Félreértés ne essék, imádok sétálni, és az utazási időbe is beleszámoltam a kitérőt, csak ilyenkor beindul az agyam és szeretném megérteni, hogy miért vagyunk mi kismamák néha "láthatlan emberek" a jelenleg működő rendszerben, most például éppen egy utas szemszögéből nézve. Utánaolvastam és a 2-es metró teljes vonalát 1972. december 22-én adták át, - ezek szerint amolyan karácsonyi ajándék gyanánt - a budapesti polgároknak, leszámítva a fránya babakocsis népséget:) 1973-ban népesedési célú intézkedések születtek, amelyek az egyszerű reprodukciós szintű termékenység elérését célozták meg (!) - abortusz törvény szigorítása, módosítottak a gyes rendszerén, önálló lakáshoz jutással kapcsolatos kedvezményeket vezettek be - így nem csoda hogy egy-két év alatt demográfiai bumm következett be, jómagam is ennek a csodálatos korszaknak az eredménye vagyok, bár azt hiszem édesanyám egyszerűen csak szeretett volna magának egy kis angyalkát:)))) Arra nem gondolt senki "odafenn", hogy ez a rengeteg termékenységi istennő egyszer csak nekiindul, mert esetleg elintézni valója lehet a város másik végén?  És mit ad Isten, ebben az évben kezdték el gyártani azokat a villamosokat Hannoverben, amik jelenleg a 3-as villamos útvonalán közlekednek, és amire nem hogy egyedül nem lehet felszállni, de még a páros gyakorlatban előadott babakocsi feltornászás is felér egy komoly csillag születik produkcióval (értem Én, hogy a villamost nem teljesen ilyen környezetre szánták és használták, de ez rajtam nem segít) hmmm, azok a varázslatos hetvenes évek:)))))

Hogy ismét megörökítsem azt a pillanatot, amiért ez a blog létrejött, Atom-Anti ma utazott először metrón:) El szerettem volna kerülni a metrózást, mert azt gondoltam, az egy tíz hónaposkának még ijesztő, aztán a zuhogó eső és némi közvélemény-kutatás mégis ebbe az irányba terelt. Ahogy a vonal teljes hosszát végigutazva elnézegettem a mi kis Babszem Jankónkat ismét arra jutottam, hogy Én bonyolítom túl a dolgokat. Olyan természetes bájjal babrálta a szomszéd néni sporttáskáját és bohóckodott arcokat vágva egész úton, mintha elvégezte volna a "hogyan utazzunk metrón gondtalanul" tanfolyamot. Aztán út közben eszembe jutott, hogy élete első hét hónapjában napi kétszer utazott 20-20 percet a pocakomban a metrón, és az esetek nagy többségében nagy bulit csapott odabenn,  miközben Én romantikus, illetve kacagós könyvek olvasásával szórakoztattam magam (és így Őt is) hát miért lenne számára olyan idegen és félelmetes ez a közeg...

Egyszerűség - boldogság * ez lesz ezentúl a jelmondatom:)))

A lépés számláló biztos jelenti:)

Kisfiunk 10 hónaposan és 2 hetesen megtette az első két önálló lépését kapaszkodás nélkül, felelőssége teljes tudatában:) Olyan már előfordult korábban is, hogy elfeledkezett magáról és csak úgy álldogált, mint egy sudár jegenyefa kezdemény, de ezt a két lépést előre megfontolt szándékkal tette meg... Lehet, hogy megvárta a választások eredményét, hogy érdemes-e nekiindulni a Nagy Betűs Életnek...Most, hogy "csak a Fidesz" mindent megold, már el is kezdte a szárnyalást:)

Csalfa szép remények:)

A nagy történelmi pillanatomat nyugodtan vehettem volna hármas fokozatú viharjelzésnek is... Másnap reggel Atom-Anti el kezdte növeszteni legújabb fogát, a nyolcaskát, ami viszont nem az elvárt aranyos kis nyolcaska ám, ami csak úgy kibújik, hogy észre sem vesszük, hanem a kilenceske helyén nő, ami már egy kis örlő (?) fog, így óriási duzzanat van az ínyén, és lakás szerte csónakázunk a nyáltengerben:) A fogzás miatt dőlt a takony a kis orrából + rájött az anyám nélkül egy lépést sem dráma + dobott egy "arcost", úgyhogy felrepedt a szája - Angelina Jolie ajkai édes kis semmiségnek tűntek Atom-Anti duzzadt szájacskájához képest - ez volt hát a várva várt másnap egy része:))))

Az arany színű melegség és ujjongás azért nem tűnt el Anti-Mami már vajcukor-karamellás szívéből:))

Anti-Mami történelmi pillanata

Annyi precízen dokumentált történelmi pillanat maradt ki Atom-Anti Életének mozgolódásaiból (csak annak a pontos dátumát tudjuk, hogy mikor fogant-született-ült fel először:) Így most leírom az Én Nagy történelmi pillanatomat:

az elmúlt 10 hónapban, 1 hétben, 2 napban tegnap tértem először úgy nyugovóra, hogy alig vártam a másnapot, hogy tovább csodálgathassam egyetlen kisfiam. Eddig úgy feküdtem le, hogy hallelujáztam egy nagyot, hogy ezt a napot is túléltem, ennél már biztos csak könnyebb jöhet...

a végén még át kell majd keresztelni a blogot Happy-Mami & Atom-Anti-ra...