Atom-Anti és a madáretetés

Nyáron vettem egy madáretetőt Atom-Antinak, egyszerűen csak azért, mert gyönyörű szép volt, és megakadt rajta a szemem. Azóta kérdezgeti, hogy mi az, Én pedig többször elmagyaráztam, hogy amikor leesik a hó, akkor a madaraknak nincs mit enniük, és ilyenkor nagyon szívesen veszik, ha kiteszünk Nekik magocskákat, élelmet.

Múlt héten éppen ebédelni készültünk, amikor havazni kellett, és félrehúztam a függönyt, hogy együtt lelkendezzünk, Atom-Anti levette a kis tálkáját az asztalról tele tésztával, és arra kért, nyissam ki az erkély ajtót, hogy kitehesse az ebédjét a madárkáknak... agyon csókolgattam...

Íme a gyönyörű madáretető, amit imád megtömni papírgalacsinnal, kisautókkal, ceruzával:)

Ereszd el a hajam party Atom-Anti módra

Elég rég volt már olyan, hogy kipróbáljam mit tenne Atom-Anti, ha nem Én lennék  Kontroll-Mami, aki állandóan a sarkában jár, és megmondja a tutit. Nem tudnám megmondani, mi váltotta ki belőlem a vágyat, hogy szabaduljunk már fel végre, és ne azon sakkozzak közben, hogy egy percnyi boldogság milyen végzetes lázadási törekvésekkel járhat tíz év múlva, de jó lenne, ha ismét rámtörne a kényszer, mert csodás esténk volt, hetek óta nem hallottam így kacagni. Hát, ha valaki Nálam jobban tud nyihogni és gurgulázni, akkor az az Én kisfiam, imádom azt a hangot. Persze melyik két és fél éves pelenkás bajkeverő ne élvezné, ha nincs stoptábla.

Lássuk milyen titkos vágyai vannak Atom-Antinak:

a mi ágynemünket, a saját ágyneműjét és az összes állatát egy sarokba összehordta a hálószobába, azon ugrált, rugdosódott,  hengergett, majd a kupac tetején állva két kézzel ütötte a már babakorában leamortizált, maradék fa reluxát

utána berontott a dolgozó szobába, ami nagyrészt tiltott terület a számára, fénysebességgel kihúzta a korábban tiltottnak titulált fiókot (amiből egyébként minden fontos dolgot száműztünk két méter magasba), kivette Apa névjegytartóját, kinyitotta-megnyalogatta

hozzámvágott egy kétezrest, ami az asztalra volt kikészítve, ezután látványásan magára csukta az ajtót, le-fel kapcsolgatta a villanyt, és kukucst kiáltva többször megnézte, ott állok-e még az ajtóban

beterelt a szobájába, be kellett feküdnöm az ágyába, azt kiálltotta csönd, majd lekapcsolta a lámpát, és becsukta az ajtót

fenti tevékenységek közben majd meghalt a nevetéstől...
hát azt hiszem ennyi kacaj kedvéért ezeket a rendkívül extra dolgokat legközelebb is kibírom:))