menő-manó

Atom-Anti 11 hónapos kora óta fáradhatatlanul koptatja a bolygót,  és múlt hét óta önként és szinte dalolva hajlandó hosszasabb sétákra is. A városligeti tó mentén U alakban tette meg élete első hosszabbnak mondható gyalogtúráját, anélkül hogy egyszer is megpróbált volna fejest ugrani beléje, ami szerintem elég nagy teljesítmény egy tócsa-függő legénytől. 

A kacsákat rendben megetettük, kedélyesen elcseverésztünk a Robinson étterem unatkozó pincéreivel, emiatt már csak egy éppen összepakoló vadorzó pecás bácsit találtunk, így nem kaphatott  igazi "tömeget" erről a férfias sportról, maradnak a halrudacskák bemutató gyanánt:)))

Na de visszatérve a lényeghez, ma egy internetes térképen megnéztem, hogy hány métert gyalogolt a héten Atom-Anti a játszótérre menet, és arra a meglepő következtetésre jutottam, hogy a gyönyörű kis lábacskái fix távra vannak kalibrálva, szerdán és csütörtökön is pontosan 650 métert tett meg egy szusszra. Szerintem ez őrületesen sok!!! És ekkora séta után még képes volt megmászni az utolsó fél emeletet is. Halleluja, van remény, hogy egyszer majd nem Én hozom fel a cekkert, és a lassan 15 kg-os kisdedünket a harmadikra... Sorban szétrepednek a blúzok a karomon, kezdek olyan izmos lenni, mint egy súlyemelő:)

Székem nélkül sehova...

Lenyűgöző egy ilyen kis (majdnem) tizenhét hónapos kiskrampusz, mi mindent tud kihozni az eddig élettelen, jelentéktelen, unalmas eszközök halmazából...

A székhurcibálásról eleinte azt hittük, hogy óriási evolúciós lépés egy kis ember nagy hétköznapjaiban, de aztán kiderült, hogy csupán édesanyám igen bölcs tanácsai alapján jött rá a kis sámli, kis szék, illetve minden magasító és a magaslatok könnyed megtekintésének és felkutatásának összefüggéseire.

Néha úgy érzem magam a lakásunkban, mintha elöntött volna minket az árvíz, és az értékeinket két méter magasba száműztűk volna. Atom-Anti gyakorlatilag összenőtt a kis székkel, anélkül nem mozdul meg a lakásban. Vagy tolja maga előtt csikorogva a parkettán, vagy a feje fölé emelve hurcolja (meg kell zabálni olyan édes). 

Az abszolút kedvenc helye a konyhapult, ott szeret a legjobban nyüzsögni mellettem, ha Én arrébb lépek két lépést, ő gyorsan leugrik a székről, kitolt popsival fontoskodva arrébb húzza és újra feláll rá, hogy mindent közelről megfigyelhessen. Anyukám, amikor megtanította erre a nagy lépésre, azt figyelmen kívül hagyta, hogy Nálunk érintő gombos kerámia főzőlap van (gyerekzár nélkül), ami nem hül ki egy perc alatt, úgyhogy ha eddig nem lett volna itthon vigyáz állás minden perc (részemről), most már az. Amikor fürdeni, vagy egyéb halaszthatatlan dolgaimat tenni indulok, minden mozdítható, magasítónak használható tárgyat kulcsra zárok. Bár Atom-Anti előtt nincs akadály, mert szerinte a tápszeres doboz is sámli...szó szerint bármire képes lenne, hogy molyolhasson egy kicsit a pulton, illetve a polcok felsőbb régióiban:)

Nagyon ritkán kapok Tőle puszit, és kizárólag akkor (a combomra, vagy a karomra) ha megengedtem Neki valami olyan dolgot, ami szuper-tilos. Hát a héten kaptam többször is, amikor megnyitottam a gyerekzáras konyhaszekrény ajtót, és kivehette a krumplinyomót, majd akkor, amikor megengedtem Neki, hogy közelről nézze, ahogy póréhagymát és gombát szeletelek. De élete legboldogabb pillanata szerintem az volt, amikor kapott két műanyag tányért a konyhapultra (természetesen a székén állva), és egyikből a másikba önthette a csapvizet, majd azt fagylaltos kanállal kikanalazva megihatta. 

Hmmm, milyen tág fogalom ez a Boldogság:)))) 

Pillanatképek Atom-Anti életéből:

Millenáris Park

Az a hihetetlen dolog történt, hogy húsz perc járóföldnyire mindkettőnknek tetsző játszóteret találtunk a nyár végén. A gyönyörű ősz és az a szerencsés véletlen, hogy egy városi patak partján lakhatunk, ahol kacsák hápognak (a gyönyörtől, hogy egész nap pirospozsgás babócák kacagnak finom falatokat dobálva a hidakról), és harapni való vaskos zöld fű van még ilyenkor is parton, arra sarkalt, hogy egyre többször nekivágjunk egy kis kalandtúrának. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy szívesen feltérképezném a kerületünk hozzánk közeleső részén lévő játszótereket, fényképes beszámolóval és útmutatóval. (Szerintem nem is olyan egyszerű ezekre rátalálni) .Ezt szeretném is megvalósítani, de most mégis csak egy Tőlünk távolabb eső játszótérről szeretnék mesélni, mert egyszerűen az állam is leesett, annyira meghökkentett a látvány a Millenáris parkban. Csatangolni és halakat etetni indultunk Neki, aztán egyszer csak ott csillogott-villogott egy olyan játszótér, amiről azt hittem, hogy csak valaki képzeletében létezhet. 


Ti - kik nem jártatok mostanában a Millenáris Parkban - pakoljatok fel alaposan répácskákból, ropiból, kölesgolyóból és vágjatok Neki addig, amíg piros-bordó-sárga-zöld levelek fityegnek még a fákon, akárhol is laktok, mert szerintem ezt látni kell:) Nem gondolom egyébként, hogy Atom-Antit sokkal jobban lenyűgözte volna, mint a hazai pálya, Nekem viszont visongott rendesen a lelkem a látványtól, köztudottan imádom a színes forgatagot, színes-vicces figurákat, és egy kissé gyermeki a humorom, úgyhogy Nekem egész végig ott bujkált a kacaghatnék a szájam sarkában. A látványon felül a játékok is kínálnak sok olyan lehetőséget, amivel egy "átlag" játszótéren nem  találkozik a gyerek (fából készült nyitott szájú malacot etetett kaviccsal, gyönyörű színekben pompázó faragott kaput nyitogathatott, zárhatott igazi retesszel - többször átzuhanva a magas küszöbön:), volt csillagokkal-holddal ellátott mókuskerék, kézi csúszkapálya, hajó kormánykereke, boszorkány-macskával, és még ezer érdekesség)

 

Kép szöveg nélkül - ESTE

KENGURU

Nagyon-nagyon vártuk már, hogy mi lesz Atom-Anti következő "első szava", tegnap megszületett az új alkotás: kenguru

Hmmm, még nem tudom, milyen példamondatokba fogom beágyazni a gyakorlás kedvéért ezt a szót, az biztos, hogy tegnap hallotta először, ezek szerint kár belé az a sok versike, mese cd, zene cd, anyai dallamsorok:))))

A szót az alábbi autentikus környezetben hallotta: Az Anyád mindenit, nem vagy Te kenguru!!! 

(A teljes vacsoráját belekanalazta a nyakába tett zsebes partedlibe, mert gondoltam egy huszárvágással leszoktatom két tányéros evésről, ezért csak egy tányért kapott a vacsorához. Egy pillanat erejéig zseniálisnak gondoltam magam, a pillanat gyorsan tovaszállt:)

Összefoglalásként eddig az alábbi szavakat mondta ki tiszta magyarsággal, tompítás, leharapás, átformálás nélkül: 

apa, anya, kenguru

Alakul a molekula, mocorog az atom, a genetikusokat csókoltatom:)

Édesapját még nem kérdeztem ki, hány éves korában kezdett beszélni és mi volt az első szava. (Tán az Én keresztnevem lehetett az, hiszen évtizedek óta az Én keresztnevem szólítják Náluk otthon az anyakocát:)))))

Top öt játék

Atom-Anti nem egyszerű eset, ha játékról van szó, biztos vagyok benne, hogy ezért többen a környezetemben engem tesznek felelőssé, hát Én sem így képzeltem annak idején... Azért változott valamennyit a helyzet a korábbiakhoz képest, amikor szó szerint semmilyen játék nem kötötte le, ma már tetszenek Neki az autók, az építőkockák, a labda, és egyes könyvek. A tetszik Neki kifejezés azt jelenti, hogy ezekkel összességében legalább napi negyed órát eljátszik. A történelmi hűség kedvéért gondoltam leírom mi volt a top öt játék szeptember-októberben

1. Játék a Peugeot 205-ben azaz az autónkban, ez hónapok óta tartja az első helyet, nagy átlagban heti 4-5 órát tartózkodik benne. Nagyon régóta képes az egyik kezével húzza az ajtónyitó kart, másikkal nyomja az ajtót mozdulatsorra, amihez szerintem tehetség kell egy ilyen kisgyerek részéről, nulla hibaszázalékkel beletalál a megfelelő kulccsal az indítóba. 

2. Fogmosás imitáció kizárólag Anya fogkeféjével, amivel aztán kipucol minden zugot a lakásban, ahová beférhet egy fogkefe.

3. Nyomtató megetetése cd-lemezekkel (napi program), illetve általános garázdálkodás a dolgozó szoba területén. Ma a merőkanalat nyomta át szegény kis nyomtató apró ajtaján, lassan ideje kipróbálni, működik-e még...

4. Anya ölében állni, miközben Anya a mosógépen ül centrifugálás közben, hogy megőrizze a jószomszédi iszonyt. Az ölemből eléri a fürdőszoba polc legfelső régióit, aminek szinte teljes tartalmát begyömöszöli a két mellem közé/elé a melltartómba, trikómba, pulóverembe

5. Feljött az ötödik helyre az a szerelődoboz, amit Apukájával együtt vettünk Neki. A szerelődoboz keresztrúdjába lehet, különböző típusú csavarokat ki-be csavarozni, különböző típusú csavarhúzókkal, ez az első "igazi" játék, amit igán szeret. Persze maradt nagy kedvenc az "igazi" mérőszalag és vízmérték is

Tizenhatodik hónap

Érdekes volt ez a hónap (is:), leginkább a nagy normalizálódás hónapja. Nem hiába, Én leginkább az ősz gyermeke vagyok, a nyár számomra kínszenvedés, és ez tükrözte a napirendünket is augusztus végéig, minimális időt töltöttük Atom-Antival szabadlábon, házon kívül. Aztán amikor beköszöntött az ősz, újra elkezdett működni a testem és az agyam, újra tudtam gondolkodni, összpontosítani, és a lábamba újra beleköltözött a boogie:)


Nagyjából heti fix program van, sok csavargással és új alvási renddel, felkészülvén az egyszer majd eljövendő bölcsődés létre. Kilenc felé indulunk neki a nagyvilágnak, dél-fél egy körül érünk haza, pelenka-, ruha csere, mosdás, ebéd, alvás egytől-háromig (eddig tizenegytől aludt kb. két órát,  és délután még másfelet, de mióta nyaralni voltunk, már nem akarta délutáni alvást, így estére már hulla fáradt volt). Szóval elég nagyfiúsan él már, és úgy is néz ki:)

őszi csavargás közben

A heti program nagyjából: hétfőn zöldség-gyümölcs vásárlás a piacon, játék a mini játszótéren, vagy a játszóházban, kedden üdülés a nagyinál, szerdán kirándulás a nagy játszótérre - a patak partjára, csütörtökön találkozás barátokkal Érden, állatkertben, vagy a városban, pénteken mini-mókus torna a játszóházban, rövid látogatás a nagy játszótéren, kacsa etetés a patak parton.


Étkezési szokásain is csiszolt, de hogy ne tagadja meg önmagát, azért ebbe is tett egy kis csavart. A csiszolódás azt jelenti, hogy most már tényleg bármit és szívesen megeszik (legalábbis itthon, a nagyi azt állítja nála nem, ezért a keddi "bármibe" egyre több fajta gyümölcs belefér, amitől ujjong a szívem, mert nyáron minden új gyümölcs láttán úgy csinált, mintha meztelen csigát tálalnék elé. A csavar a történeteben az, hogy az étkezések során két tányérra van szükség, hogy közben egyik tálból a másikba kanalazhassa az ételt... A látvány horror a köbön, viszont a ruhái egész jól néznek ki, a kalandozás során a kaja-hurrikán valahogy tényleg a tálakban, és részben az etetőszék tálcáján tombol. A történethez hozzátartozik, hogy nagyon ügyeltem rá az első perctől kezdve, hogy az étkezésekhez ne kapcsolódjék játék (mármint egy tárgy, amivel közben elszórakoztatnám, vagy elszórakoztatná magát), de íme egy leleményes gyermek azért megoldja, ha a szórakoztató iparban szeretne dolgozni:) Reméljük a nagy kanalazás fejleszti finom-motorikus képességeit. Nagy kedvence továbbra is a paranyica sajt (az édességekről a baba-kekszen kívül még nincs fogalma, valószínűleg ezért maradt nagy szerelem a sajt:) 


Tizenhat foga van, és reggeltől-estig harapásra használja, ha örül akkor azért, ha valami akart, akkor azért, amitől teljesen ki vagyok borulva. Kicsit csodálkozom, hogy még nem mondja magától a NEHARAPJ mondatot, ugyanis minimum napi kétszázszor hangzik el, reggel még kedvesen, nyugodtan, halkan, de estére, mint egy sebeit nyalogató vad, már képtelen vagyok a fejemben elképzelt minta-anyaként lereagálni ezt a dolgot. Azt mondják majd elmúlik, de mivel szándékosan és eszközként használja a harapást, ezért nem tudom elképzelni, hogy csak úgy elillanna a semmibe ez a dolog. 


Apukája megtanította egyedül mosdani, tényleg lenyűgöző, ahogy az arcán, pocakján, egyéb elérhető testrészein maszatol egyet a szappannal. Annyira büszke volt a tudományára, hogy eleinte ruhában is alkalmazta, majd az apja módszerét (mutatóujjal óvatosan belenyúlni a gyógyszertári szappanos tégelybe) továbbfejlesztette és eljutott arra a szintre, ahonnan remélem már nincs tovább: belemarkolni a szappanba, és fehérre meszelni a kis potrohát...


Ebben a hónapban felvett több új szokást is, az egyik az, hogy apja alsógatyáit magára ölti mellvértként, fejkendőként, vagy egyszerűen derékdíszként és egész nap abban flangál a lakásban, mint a rettenetes alsógatya-man. Eleinte csak a ruhaszárítóról rángatta le (csak két alsógatya tetszik Neki, azokat vadássza), később ebben is megpróbálta a lehetetlent, megkeresni a kis kedvencét a szennyes-kosárban.

Megdöntötte a saját baleset rekordjait, a legrosszabb az a délután volt, amikor fejjel kiesett a kocsiból a gyeprácsra, ami gyakorlatilag lópatkó alapban vérző-feketéllő nyomokat hagyott a buksiján, majd egy órával később a Libri gyerek-részlegén a babakocsit tolva minden tompítás nélkül hátast dobott és csak úgy döngött a tarkója, a babakocsi pedig ráesett.  


Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy a haja sűrűsödik és nő, és gyönyörű aranyszőke, ilyen fizimiskával tulajdonképpen egy angyali teremtmény is lehetne:))))

what a surprise:)

Ma kislánynak nézték a trolin a mi tesztoszterontól túltengő, igazán férfias  jelenséget képviselő kismackónkat:) Lehet, hogy egy anyának itt el kell gondolkodnia az öltöztetés mikéntjén. Tény, hogy nagyon vágytam egy indur-pindur kis csöndes, nyugodt leánykára, nem kizárt, hogy tudat alatt nem öltöztetem elég fiúsan az Én drága egyetlen harapós, örök-mozgó, csendesnek csak végső esetben mondható kispasimat:) Másik tény, hogy sapkával el volt takarva két határozott fülecskéje és még mindig kopasznak tűnő buksija, ami igazán megadja Atom-Anti jellegét... 

tulajdonképpen tényleg bájos:))))

összefüggések hálójában

A múlt hét olyan volt, mintha Atom-Anti kis fejecskéjében az áramkörök, amelyek eddig részfunkciókat láttak el, vagy csak egymástól függetlenül működtek, hirtelen összekapcsolódtak volna.

Ennek egyik biztos jele az volt, hogy a reggeli zuhanyzás során (mármint Én zuhanyzom, Ő pedig a kád mellett állva próbálja elérni a tusfürdőt, a zuhanyrózsát, nyomogatja a mellbimbóm) ráébredt, hogy ha Én a kádban tartózkodom, akkor gyakorlatilag bármit megtehet, mert nem tudok hirtelen kiugrani, és bokros teendői gyakorlásában megakadályozni. 

Így történhetett, hogy becsukta a fürdőszoba ajtót, miközben pimaszul integetett, zuhanyzás közben még hallottam a pici talpak csattogását, majd a szokásos vészjósló csendet...a zabolátlan kiscsikó feltépte a hűtő ajtaját, kiragadta az amúgy neki szánt gyümölcsjoghurtot, belenyomta az ujjacskáját a fedelébe, majd elámulva a gyors sikertől szétlocsolta a nappaliban és a folyosó falán, majd berontott a felelőtlen módon nem kulcsra zárt dolgozószobába (alias kincses szoba), felkutatott néhány cd-t, azokat nagy örömmel behozta a fürdőbe, hogy megmutassa, milyen ügyes, majd egyenesen a kádba dobta a zsákmányt...ezeket már csak a ruháim követték, amelyeket fürdés  után szerettem volna magamra ölteni...

még szerencse, hogy egy jó forró zuhany relaxál:)