Atom-Anti és a madáretetés

Nyáron vettem egy madáretetőt Atom-Antinak, egyszerűen csak azért, mert gyönyörű szép volt, és megakadt rajta a szemem. Azóta kérdezgeti, hogy mi az, Én pedig többször elmagyaráztam, hogy amikor leesik a hó, akkor a madaraknak nincs mit enniük, és ilyenkor nagyon szívesen veszik, ha kiteszünk Nekik magocskákat, élelmet.

Múlt héten éppen ebédelni készültünk, amikor havazni kellett, és félrehúztam a függönyt, hogy együtt lelkendezzünk, Atom-Anti levette a kis tálkáját az asztalról tele tésztával, és arra kért, nyissam ki az erkély ajtót, hogy kitehesse az ebédjét a madárkáknak... agyon csókolgattam...

Íme a gyönyörű madáretető, amit imád megtömni papírgalacsinnal, kisautókkal, ceruzával:)

Ereszd el a hajam party Atom-Anti módra

Elég rég volt már olyan, hogy kipróbáljam mit tenne Atom-Anti, ha nem Én lennék  Kontroll-Mami, aki állandóan a sarkában jár, és megmondja a tutit. Nem tudnám megmondani, mi váltotta ki belőlem a vágyat, hogy szabaduljunk már fel végre, és ne azon sakkozzak közben, hogy egy percnyi boldogság milyen végzetes lázadási törekvésekkel járhat tíz év múlva, de jó lenne, ha ismét rámtörne a kényszer, mert csodás esténk volt, hetek óta nem hallottam így kacagni. Hát, ha valaki Nálam jobban tud nyihogni és gurgulázni, akkor az az Én kisfiam, imádom azt a hangot. Persze melyik két és fél éves pelenkás bajkeverő ne élvezné, ha nincs stoptábla.

Lássuk milyen titkos vágyai vannak Atom-Antinak:

a mi ágynemünket, a saját ágyneműjét és az összes állatát egy sarokba összehordta a hálószobába, azon ugrált, rugdosódott,  hengergett, majd a kupac tetején állva két kézzel ütötte a már babakorában leamortizált, maradék fa reluxát

utána berontott a dolgozó szobába, ami nagyrészt tiltott terület a számára, fénysebességgel kihúzta a korábban tiltottnak titulált fiókot (amiből egyébként minden fontos dolgot száműztünk két méter magasba), kivette Apa névjegytartóját, kinyitotta-megnyalogatta

hozzámvágott egy kétezrest, ami az asztalra volt kikészítve, ezután látványásan magára csukta az ajtót, le-fel kapcsolgatta a villanyt, és kukucst kiáltva többször megnézte, ott állok-e még az ajtóban

beterelt a szobájába, be kellett feküdnöm az ágyába, azt kiálltotta csönd, majd lekapcsolta a lámpát, és becsukta az ajtót

fenti tevékenységek közben majd meghalt a nevetéstől...
hát azt hiszem ennyi kacaj kedvéért ezeket a rendkívül extra dolgokat legközelebb is kibírom:))

Atom-Anti formában

Ma három hónapja, hogy Atom-Anti bölcsődébe jár, és ma töltötte be két és feledik életévét. Elképesztő sokat változott mostanában, elvesztette babaháját és babaformáját, és inkább egy négyéves forma kisfiúra hasonlít, magasságban nagyjából ezt a korosztályt üti. Néha olyan morbid nézni, ahogy pelenkás popóval, inkább babáknak való body-ban, harisnyában rohangál, pöszén, szavaival küzdve a nagyok között a játszóházban:))) Végtagjait dobálva fut és állandóan valami baleset éri, mert még a meglévő testénél is fejlettebbnek érzi magát fejben:) 

Bevásárol a boltban (standard lista: tétta (tészta), zsömle, kóla (apának), almalé, túórudi), segít összegereblyézni, talicskával arrébb hordani a ház kertjében a lehullott leveleket, mindig kell, hogy legyen apró a zsebében (ötvenes, mert az ötös a kedvenc száma, és mindenhol felismeri), reggelente együtt kaparjuk a jeget az autóról, és bepakolja a mosogatóba a tányérokat vacsora után, elpakol, mielőtt új játékba kezdene, segít takarítani, nem vesz el akármit reggel - ez nagyrészt a zoknikra vonatkozik +  az újonnan vásárolt piros színű kabátjára, amivel nem tud azonosulni, haza gyalogol három trolimegálló távról...de minden nap hisztérikus rohamot kap, ha nem cipelem fel a harmadik emeletre, nem tartom a cumisüveget az esti és reggeli tejecske ivászat közben, és nem szorongatom hosszasan a kezecskéjét elalvás előtt:)

Daccc és Zaccc

Atom-Antinál a dackorszak késve jött és a mai napig "akadozik", ezért elég szerencsés szülőnek érzem magam, bár itt mindenkit megnyugtatnék, hogy a dacc-hiányt messzemenően "kárpótolja" alapvető nyughatatlansága. Vannak zseniális pillanatok, amikor hisztizni szeretne, mert úgy gondolja, ennek ott a helye, de derűs alaptermészete megakadályozza a hadművelet végrehajtásában. Ilyenkor megpróbál biggyeszteni, és szájat lefelé görbíteni, de rendszerint beleröhög, mert mi sem nagyon bírjuk mosolygás nélkül az erőlködést... jelenleg ez a biggyesztős arc a kedvencem Atom-Antitól:)

A dackorszakkal egyetemben eljött egy ideje az önállósodás korszaka is, mindent egyedül szeretne csinálni, illetve mindent szeretne csinálni, amit mi is (kivéve a wc-be pisilést-kakilást:) Hónapok óta a "The Best" kategória a kávéfőzés, amikor is zaccot ürít, kávét kanalaz, teker-kavar, szagol...ez általában csodálattal tölt el minket, és maximálisan együttműködünk Vele, de azért a szombat reggeli fél ötös kelés kissé bedarált, amikor kivágva a hálószoba ajtót életében először azt kurjantotta:

jóóóreggelt anya! kávét csinálni

Hmmm, Apával kinéztünk a fekete égboltra, és megpróbáltuk kiélvezni Atom-Anti első kerek mondatainak egyikét:))) Kisbárányunknak elmagyaráztuk, hogy számunkra még nincs reggel, és a kávé kicsit később készült el:))))

A(Á)gyatlanság

November 1-én több hónapos egyeztetés után lecseréltük Atom-Anti rácsos ágyát egy komoly ifjúsági heverőre... Az impulzus - ami balsejtelmeink ellenére - beindította a csere gondolatát az volt, hogy Atom-Anti úgy nő, mint a bolond gomba, és a 60 * 120 cm méretű rácsos babaágyban olyan poziciókban aludt (a tigrissel, a krokival, kutyával, peppa piggel, fekete báránnyal, bepelenkázott majommal + a bölcsiből néha visszatérő mackóval együtt), hogy szinte megsajnáltuk szegény áldott gyermeket. Mivel az kiságyból már kb másfél éve képes kimászni (nagyszülei előzetes elvárásaival szemben különösebb agysérülés nélkül) - aminek legutolsó bizonyítéka az volt, hogy a fenti felsorolt állandó alvó csapat mellé egyszer csak bekerült egy gumicsacsi a szoba másik feléből - ezért azt gondoltuk, nem lesz akkora nagy változás a rácsmentes szabadság.

Agyatlanság volt részünkről alábecsülni egy két és fél éves kombinálógép képességeit, illetve egy kis oroszlánra pihe-puha nyuszókaként gondolni. Nem mondanám, hogy nincs visszaút, mert a rácsos ágy a pincében pihen, de már csak nem fogunk megfutamodni??? Az új ágy egyébként  egy kissé nagyméretű lett, amikor először belekanyarintottam Atom-Antit, pont olyan érzés volt, mint amikor hazahoztuk a kórházból életének harmadik napján, és belehelyeztük a kiságyba, amiben csak egy apró pont volt az "Góbi sivatag" közepén:) 

Atom-Anti annyit változtatott alvási szokásain, hogy nem 60 cm-en alszik keresztben, hanem 90 cm-en...viszont az elalvás időpontja gyakran kitolódik este 10-re, és úgy húsz szabadulási kísérlettel esténként, ami rendesen megtépázza Anti-Mami idegeit:)))) 

Természetesen a mérleg másik oldalán csupa finom és jó dolog billeg, össze tudok Vele bújni, együtt olvasunk az ágyban, az esti tejecske ivás közben már nem nyomja a hátam a kerti szék, amiben eddig ültünk, szóval sokkal bensőségesebbek lettek az esték:) Lehet, hogy ezt az ágyat magamnak vettem????? És tényleg aludtam benne egy éjszakát, amikor Atom-Anti a nagyiéknál héderelt, mert azt gondoltam végre nem fog fájni reggel a hátam...sajnos nem történt happy end ezügyben:))) Nehogy elfeledjem, hogy az állatkertnek, amik a bölcsi kezdete óta gyakorlatilag örökbe fogadott gyermekei, jut elég hely a szobában...

Álomból valóság

Elvittük Atom-Antit a tűzoltó múzeumba, mert azt gondoltuk, ez számára a non-plusz-ultra, és rajongani fog mindenért, amit ott lát, hall, tapint. Látszik, hogy továbbra sem vagyunk a gyermeki lélek jól ismerői, viszont mi, anti-szülők valóban rajongtunk mindenért, amit ott láttunk, hallottunk, és tapintottunk (illetve bárcsak tapinthattam volna:))))

A "tárlatvezető", és a szolgálatban lévő tűzoltók mindannyian olyan elképesztő lelkesek és kedvesek voltak, hogy úgy éreztük magunkat, mintha valami vip vendégek lennénk. Lehet, hogy kicsit gyorsan történtek az események, de az érkezésünk után öt perccel Atom-Anti már egy hamisítatlan, ultramodern, bevetésre kész tűzoltóautó fedélzetén találta magát egy igen helyes és izmos tűzoltó karjaiban, aki csizmát húzott volna rá, meg sisakot, és kipróbálhatott volna bármit a tűzoltókocsiban. Atom-Anti MENEKÜLT és NEMMMMM-mezett. Ebbe még szinte bele is nyugodtam volna, de amikor visszautasította a lehetőséget, hogy egy igazi tűzoltót láthassunk lecsúszni igazi rúdon, és csak úgy elszaladt, az mélyen a szívembe markolt, tekintve a tűzoltó "képességeit":)))

Megtanultuk, hogy nem feltétlenül jó, ha álomból valóság lesz...aztán amikor birtokba vehettük a szertárt, két század eleji tűzoltóautóval egyetemben, ahová már egy másik család is érkezett gyerekekkel, akkor azért felszabadult egy kicsit, és végre nem úgy tűnt, mint egy szegény két és féléves, akit kötött programra hurcoltak a szülei:)

tűzoltóság - bolondság

21:55 ... ebben az időpontban vágtam teljes erőből földhöz Atom-Anti ninózó tűzoltóját, mert egyszerűen már nem bírtam hol levezetni a napok óta tartó esti nem alvás, csak anya-apa szivatás feszültségét. Egyetlen kis alkatrész tört le róla, na azt megsirattam, remélhetőleg Atom-Anti észre sem fogja venni, amikor reggel szerelmeskedik az tűzoltóautóval...

Átok és áldás egyben ez a tűzoltómánia, egyrészt, szinte bármit megcsinál, amiről azt mondjuk, hogy ezt a tűzoltók is így csinálják, másrészt semmi más téma nincsen hónapok óta,  napi 28 tűzoltóautót rajzolnak Neki a bölcsiben, és esténként hat-nyolc különböző alakú garázst építünk a tűzoltóautónak, ezzel a szóval fekszik és ezzal a szóval kel, tűzoltósisakban eszik, alszik, minden reggel küzdenem kell azért, hogy az évszaknak megfelelő kabátba öltöztethessem, mert egy esőkabátról eldöntötte, hogy az tűzoltó kabát, és a kabát fogalma összefonódott ezzel a vékony kabátkával. Úgyhogy reggelente néma öltöztetés folyik, nehogy felidéződjön benne a tűzoltó ruha kérdése... Mondjuk azt, hogy idén még nem fázott meg az éjszakai kihűlések következtében, azt annak köszönhetjük, hogy kiderítettük, a tűzoltók polár kezes-lábas pizsamában alszanak, sőt ügyelnek... Így legalább azért nem kell izgulnom, hogy módszeresen levetkőzik, és magzatpózban jéggé fagyva alszik éjszaka, mint ahogy tavaly télen számtalanszor megtette. Lenyűgöző látvány, ahogy önként és dalolva nyújtja karját-lábát, aztán megcsodálja magát a pizsamájában.

Visszatérve a ma estéhez kilenctől-tízig villogtatta és ninóztatta a tűzoltóautót az ágyban, aztán a szokásos menetrendben a pelenkába való pisilés után közölte, hogy pisilnie kell, hogy kaján vigyorral üldögélhessen a bilin a nagy semmi felett, majd újra szemet vessen a tűzoltóautóra... na itt pattant el a húr... az eddig csodásan nyolc óra nullakor lefekvő és fél kilenckor alvó gyermekem eltűnt a balfenéken, és egy hangos éjjeli bagoly lett belőle.

Visegrádon jártunk

Tudom, hogy ezzel már jó sokan voltak így, de olyan csodás élmény volt ebben a tiri-tarka őszben, és olyan gyönyörű játszóteret találtunk a vár aljában, hogy meg kell említenem. A fellegvár megközelítése, most autóval kacskaringózva történt, és nem úgy mint "ifi" koromban, amikor a szerelemtől megrészegülve utcai ruhában az erdőn keresztül vágva másztam fel a hegyoldalban a csúcsra (mégsem a gyönyörtől remegtek a térdeim:) Időnként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen mentális feltöltődést jelent Nekem a szépség látványa, hát a Fellegvárban, van mit nézni... Atom-Anti egy kezdeti döccenés után nagyon gyorsan belejött a vár-turizmus lehetőségeibe, csetlett-botlott-mászott, minden kiállítást végigjárt Vleünk mukk nélkül, és megszerezte csodálatom legfelsőbb fokozatát is:)

Bementünk a vadászat tárgyát feszegető kiállításra, ahol halott-kitömött állatok kupaca volt elrendezve egy szekéren, illetve környezetében a fegyverek, amivel eleljtették őket. Hát azt hiszem ez a kiállítás nem green-peace aktivisták számára nyílott, és már épp elkezdtem volna agyalni, hogy milyen lelki trauma érheti most éppen az Én picinyemet, amikor elkezdte végigkérdezgetni az állatokat (Én meg készségesen felolvastam a kihelyezett listáról). Eljutottunk a rókáig (ami a lábainál összekötve lógott a szekér szélén), és akkor az Én gyönyörűségem, akinek tiszta szavát alig hallani, bedobta az " A part alatt " című nótát, elkezdte énekelni, aztán eljutottunk a "róka gyűjti, róka gyűjti" sorig, és Én teljes extázisba estem, ahogy ránéztem egy pillanatra erre a kis ártatlan lélekre, akivel szemben Én mindig túlbonyolítom a dolgokat...

Aztán felmentünk egy színpadra is, ahonnan leküldött, mert Ő mostanában mindent egyedül csinál, és együtt elénekeltünk egy dalt (Atom-Anti zseniálisan énekel, mint amikor annak idején az énekkarban nem tanultuk meg a szöveget - és a dallamot sem - időre, de azért szerettük volnak, ha úgy tűnik, mintha éppen énekelnénk, így néhány másodpercre lemaradva az élcsapat mögött próbáltunk úgy tátogni, mintha tuti énekkarosok lennénk. Ő is pont így csinál, őrületesen hamis és próbál artikulálni, hogy valami hasonló szöveg hagyja el ajkait, mint Nekem. Nem is tudom, hogy van-e ennél szórakoztatóbb produkciója:)

A vár bevétele után lejutottunk a játszótérre, ami már magában is egy iparművészeti alkotás volt, de mindez megspékelve a háttérben a Duna-part sziluettjével, és sárgálló koronájú fákkal, a novemberi húsz fokos napsütéses időben fürödve olyan tökéletes délelőtt volt, hogy az már szinte gyanús:) Ilyenkor mindig biztos vagyok benne, hogy történik valami rossz, ami nem is váratott magára, mert Atom-Anti egy emeltnyit zuhant a játszótéren található óriás bárka közepén...úgy tűnik tényleg kilenc élete van, mint a macskáknak, mert egy karcolás nélkül megúszta

paraszt gyerek kontra "kékvér"

Atom-Antit apukájával egy csomagban megcsodálva általában felszisszennek: tiszta apja:)))) Ha velem látják, csak azért szisszennek fel, mert sokszor kiüti Nálam a biztosítékot és úgy viselkedem, mint aki megkattant... Szoktam volt mondani, hogy drága férjem igazi "paraszt gyerek", de a szó igazán jó értelmében. Azért időnként reménykedem, hogy az Én "kék vérem" is (ami egyébként nem létezik, csak annyira elkényeztetve, és jó körülmények között neveltek, hogy utólag így is definiálhatnám magam) egyszer "kiüt rajta":))) 

KIÜTÖTT - hát alszik így egy rendes paraszt gyerek????

A tuti dada:)

Tavaly már írtam egy bejegyzésben, hogy a "hogyan ne legyünk tökéletes anyák" című igen szórakoztató könyvben olvastam, hogy a legegyszerűbb módja, hogy hosszú időre lepasszold kisbabád: szerezz egy hét-kilenc éves kor közötti másik gyereket a családban és zseniálisan el fogja terelgetni a bébikédet Ez a tézis abszolút beigazolódott már tavaly is, és egyenlőre tartja magát, bár a bébikém azóta már igazi vasgyúró legény, tomboló daccal az elméjében... Az immár nyolc éves unokatesóra, mint Istenre tekint, unokatesó pedig olyan hihetetlen szórakoztató programokat talál ki Neki, amire Én akkor sem lennék képes, ha a világvége előtti utolsó játékos perceim kéne kiélnem. Szó szerint ámulok és próbálok memorizálni. Múltkor szemtanúja voltam egy negyed órás produkciónak, amikor a nyolc éves - többek közt - szörfözni tanította a négy éves kistesót, és a két éves Atom-Antit (egy biatorbágyi kertes ház veteményes kertjében). Mivel a családi ház évek óta épül-szépül, ahogy a családi házak általában szoktak, ezért mindig akad a kertben valami, ami kreativitásra sarkallja ezt a korosztályt. Unokatesó fogott egy nagy méretű macskakövet,  keresztbe fektetett rajta egy megviselt deszkát, és rávette a két kicsit külön-külön és együtt is a repülés élményre, majd szakavatott mozdulatokkal szörfözni tanította őket, egyszerűen zseniális volt. Én ilyen boldognak nagyon ritkán láttam életében a kisfiam, csak úgy ragyogott, ilyenkor azért felmerül a testvér-kérdés dilemmája bennem. 

Ez az akció egyébként egy olyan alkalommal volt, amikor Atom-Anti a nagyival és a három unokatestvérével töltött négy teljes napot. A negyedórás ízelítőt elnézve nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy épen-egészségesen ölelhettem magamhoz kisfiam a negyedik nap végén:)))) 

Elkezdtem akkor-és-most fotókat gyűjteni, így az alábbiakban látható egy tavalyi fotó is, amikor Atom-Anti űrhajós kiképzésen járt fenti unokatesónál... Az arca mindent elárul:)))

akkor

és most

Mámor

Atom-Anti három darab jajajós-palacsinta elfogyasztása után...

Halleluja

Úgy tűnik Atom-Anti nem fogadott némasági, illetve minimál-dizájn díjas mininál-beszéd fogadalmat. Azt hiszem mostanában Őt is és Engem is frusztrált egy kicsit a ki nem mondott ezeregy kívánság-lista. Eddig például két igét használt, viszont ezt a kettőt minden létező szituációba képes volt  beilleszteni (és természetesen mindkettő ige egy-egy rendkívüli lelki tusához kapcsolódik)

A két ige: elment (eeement) és eltört (eeetöt)

Az elsőt egy el nem alvási ügy kapcsán sikerült produkálni, amikor a nagy randalírozás során beígértem Neki, hogy az imádott mentőautója elmegy a kukába, ha így folytatja. Na ezt úgy megjegyezte, hogy utána sokáig csak erre tudott asszociálni a mentőautóval kapcsolatban, és képes minden mondatba beilleszteni az elment szót (nem beszélve a nino és a kuka szavakat is:)

A másik fontos igét egy maximál-hiszti során üvöltötte bele a világ arcába, amikor úgy ítéltem meg, hogy a Sugár egyik pékségében vásárolt óriás túró-rudi túl méretes lesz egy kezdő túró-rudi usernek. Ezennel minden anyát felszólítok, hogy haladéktalanul űzzön ki minden olyan gondolatot az agyából, hogy létezik túlméretezett édesség egy kis csöppség számára. Sajnos az akciót már nem tudtam korrigálni, mert egyszerűen leharaptam egy darabot a kezében tartott túró-rudiból... Anyaaaaa-eeeetöt üvöltötte hosszú és kínos percekig, kezében tartva a bizonyítékot, szerencsére ebben az időszakban még csak toporzékolással vezette le a dühét, és nem a düh tárgyának messzire való elhajításával, ahogy mostanában...Ezután minden ami leesett, elgurult, megmozdult, az eltört.


Persze a beszédkészség fejlődésével minden kimondott szó azonnal befészkeli magát agyacskájába, pillanatnyi az a szerencsém, hogy bár sok szót mond, de egy része nehezen érthető, viszont néhány nyomdafestéket alig tűrő szó esetében ez most nagyon jól jön a bölcsis beszoktatáskor: pitya (picsa), kuva (kurva). Esküszöm megpróbáltuk magunkat maximálisan visszafogni káromkodás téren, úgy tűnik nem nagyon sikerült, most elkezdhetjük a fapofa gyakorlását, hogy egy arcizmunk se rezdüljön a sértő szavak kimondáskor, nehogy igazán rákapjon.

A másik produkció, hogy számunkra megjegyezhetetlen szavakat is használ, például: szkáluji (Scarlouis -thomas a gőzmozdonyból)


De a legeslegeslegjobb, azt mondja: SZEJET (szeretlek)

A mellékelt képen tudományos eladást tart a tigrisek életéről... 

Nincs többé tökéletes kacaj...

Atom-Antit július 20-án baleset érte, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta (számunkra) gyönyörű kinézetét. A garázsban takarítottam az autót, ahol egy több napig tartó pech-sorozat után úgy esett el, hogy darabokra tört az egyik első foga. Egy napig még bizonygattuk magunknak, hogy csak a sarka tört le egy kicsit, de aztán sajnos egyértelművé vált, hogy ez ennél durvább ügy. Volt egy vágyálmom, hogy a gyerekemmel egész kis korától kezdve majd fogorvosi kontrollra járok (mosolyogva, dudorászva), hogy felnőttként ne úgy viszonyuljon a fogorvosokhoz, mint Én hosszú éveken keresztül egy horrorisztikus kezelés után. 

Egy ilyen eset után ez már számomra elképzelhetetlen, bár meg kell mondanom, hogy Atom-Anti szokás szerint egy hősként viselkedett, amikor kioperálták a széttört fogdarabokat az ínyéből, sőt amikor visszamentünk kontrollra a rendelőbe, akkor némi - rá relaxként ható -  mosdóban pacsálás után kicsit vonakodva ugyan, de bement a fogorvos szobájába, és csak amikor meglátta a fogorvost + 3 (!) asszisztenst, akkor konyult le a szája széle, és kezdett el pityeregni. Egyébként megint csak elismeréssel tudok beszélni a Rózsavölgyi téri új építésű házak aljában lévő rendelőkről, tudom hogy hülyén hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerek azért viseli annyira jól  általánosan az orvoshoz járást, mert bennem a rácsodálkozás az egyetlen életérzés, amikor bemegyünk az egészségügyi szolgálatra, vagy az orvosi rendelőbe, nincs semmi rossz érzésem, mert annyira szép a környezet. (Miközben mindenféle- és fajta felnőtt orvosi rendelőtől, vagy vizsgálattól irtózom, bár egy baba kihordása elég jó tréning az effajta fóbiák leküzdésére:)))) 

Egy szó mint száz, a három asszisztens egy tündér volt Velünk (az egyik többször bocsánatot kért, hogy hazaküldött Atom-Anti tb-kártyájáért, pedig Én abszolút természetesnek vettem, hogy anélkül nincs biznisz), a doktornő kicsit furcsa volt, mert hozzám, mint felnőtthöz egész végig lecsukott szemmel beszélt, mintha képtelen lenne megbirkózni azzal, hogy rossz hírt közöljön Velem, de amint "gyógyítania" kellett, minden vonása kisimult, kiderült, hogy szép kék szeme és biztos keze van, mindent előre elmagyarázott Atom-Antinak, és Engem is úgy koordinált, hogy a lehető legjobban jöjjek ki  a szituációból.

Ő is és a másik gyerekfogorvos is azt mondta, hogy ne legyek annyira kétségbeesve, mert a két évesek körében ez egy nagyon gyakori baleset...Ha Engem kétségbeesettnek talált az üggyel kapcsolatban, akkor mit mondott volna Apára, akinek sokáig szó szerint minden Atom-Antira tekintéskor könnybe lábadt a szeme, amíg meg nem tudta, hogy az Apukája, még a másfél éves kort sem érte el, amikor mindkét első fogát otthagyta a rózsaláda szélében...

Hmmm, alakul a genetika, mocorog az Atom....

Az alábbi kép tanúsága szerint (ahol az eltört foga egy része még meg volt, ami azóta végképp eltűnt az éterbe) Atom-Antit nem nagyon akadályozza az esztétikai hiányosság az életszeretet kifejezésében... Én azért titokban néha előveszem a "régi" fényképeket, ahol teljes egészében látszik a gyönyörű mosolya és tökéletes mosolya...

mánia

tűzoltó mentőt hív...

Atom-Anti tűzoltó, mentő és vízmániás, ezzel nagyjából el is mondtam hétköznapjaink mennyei és pokoli pillanatait:) Először a mentőautó szerelem jött, aztán amikor anyukám leültette a laptopja elé Sam a tűzoltóautót nézni, már nem volt visszaút... A statisztika szerint az anya, apa, enyém és Peti után legtöbbször kimondott szó a tűotóató volt az elmúlt hónapokban. Persze most már gyönyörűen mondja, hogy tűzoltóautó, és nem halaszt el egyetlen pillanatot sem, hogy használhassa. Mára meg tudja különböztetni a tűzoltóautók és a mentők szirénáját, mivel Vele együtt Én is figyelem a várva várt ninót, le vagyok döbbenve, hogy milyen gyakran hangzik fel naponta a vészjósló sziréna.

váratlanul motorozni indul

Vízmániája a tócsákba, és sártengerekbe motorozásban merül ki, ez talán a tavaly balatoni nyaralástól datálódik, ahol a Balatonba ritkábban engedtük be az éppen dúló fosós-hányós vírus miatt, így kénytelen volt a strandon található pocsolyákban kiélni szenvedélyét. Üzenem a dizájnereknek, hogy feltalálhatnák a combnyakig érő gumicsizmát, mert a térdig érő mit sem ér gyorshajtás esetén...

Csicsergés

Atom-Anti nem éppen a szavak embere, de azért amikor a haza becsülete megkívánja, akkor megpróbál teljesíteni...

Atom-Anti és Tündér-Léna (alig 20 hónapos) állnak egymás mellett a kertben, egy macska felugrik az autóra

Tündér-Léna kommentál:   nézd anya, felmászott a macska az autóra

Atom-Anti (hosszas fogalmazgatás után:):  cici...elment:)

Atom-Anti és Tündér-Léna talicskázás közben

Susogó

Úgy tűnik minden dolognak van elrendeltetett sorsa a világban, így van azzal a susogó tréningnadrággal is, amit drága Férjem turkált, és amiről az első percben azt gondoltam, soha nem fog felkerülni a gyerekre (kívül susogó anyag, belül gyakorlatilag műanyag necc). A nadrág azonban együtt nő Atom-Antival, bosszantóan kinőhetetlen, elnyűhetetlen, elpiszkolhatatlan, és az elmúlt két hétben az is kiderült, miért került a mi családunkba...

Történt ám, hogy Atom-Anti a nyár beköszöntével eldöntötte, hogy szobatiszta lesz, de nem ám napközben, hanem rögtön egész éjszakára. Így bármilyen rugdalózót, body-t, kis polót, tréningnadrágot, pizsamát adtunk rá, az mind lekerült róla, majd a pelenkája is... Több ilyen gerilla-akció során belepisilt, illetve beletermelt egyéb dolgokat is az ágyba, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak meztelenül aludt órákon át pelenka és ruha nélkül, amíg be nem tértem hozzá a szokásos éjféli ellenőrzésre.

Apával azon visongtunk egyik este, hogy szégyenszemre két éves korára kell elővenni a műanyag lepedőt, amire sosem volt szükség, most jól jönne egy bébiőr, amire sokan rá akartak beszélni és megesküdtek, hogy anélkül nem lehet élni, de eddig jól megvoltunk nélküle is:)

Aztán egy véletlen folytán (Anya elment csajos estére) Apának kellett megküzdenie (újra és újra) a holdvilágban világító meztelen popsival, és a vigyorgó-büszke fejecskével, úgyhogy fogta magát, és ráadta a susogót Atom-Antira. Így derült fény arra, hogy azt valamiért nem tudja, vagy nem akarja levenni magáról... 

Ez lett hát a szent ruhadarab, ami továbbra is megőrzi esti nyugalmunkat, amiért tényleg naponta hálát adunk az égieknek, és amit újabb és újabb trükkökkel őrzünk Atom-Anti különböző korszakait átvészelve (és halogatjuk a nagyfiúknak való rácsmentes ágy összeszerelését:))))

KÉTÉVES

A mi boldog, imádnivaló, csintalan, csicsergő, okos, kacagó gerlicénk két éves

ezen nincs is mit ragozni:)

Neno

Atom-Antinak van egy csoda-játéka, ami hónapok óta leköti az itthon töltött játékidő nagy részét, és most már csak azzal hajlandó aludni is...

ez egy mentőautó, azaz neno

Ha rajtam múlik, akkor az autó nem kerül a háztartásunkba, mert azt gondoltam, hogy a 10 darab egyéb autó, ami itthon található, kielégíti brümmögési és tologatási igényét. 

Így a tudatos szülő program részeként azon ritka alkalmakkor, amikor új játékot vettem, akkor képességfejlesztő címkével ellátott dolgokkal próbálkoztam, amelyek ideig-óráig lekötötték (elsősorban Engem), de aztán ritkultak az együttlétek.

Aztán először mentünk úgy bababoltba, hogy teljes mértékben szabadjára Engedtem Atom-Antit, nem volt bekötve babakocsiba, bevásárló kocsiba, nem hurcoltam a karomon. Bár body-t venni mentünk, de a babaruhákhoz a játékokon át vezet az út (micsoda véletlen:) Meg kell mondanom, hogy csodás türelemmel viselte a válogatást (Katrina-hurrikán a Bahamákon), aztán a kasszához vezető úton már lehetetlen volt elkerülni a paradicsomi látképet, a játékkal tömött polcokat gyerek szemmagasságban. Dobogott a szívem, és előre elkezdtem a relaxációs gyakorlatokat az elmém esetleges lecsillapítására, de gyors svenkelés, tapogatás és osztályozás után odament a mentőautóhoz, levette a polcról, magához ölelte és rám emelte azt a pajkos tekintetet, amitől tudja, hogy elnevetem magam és kész vagyok. Megnéztem a termék árát (799 Ft), és azt gondoltam,  hogy megérdemli amiatt, hogy nem vett le a polcról egyéb játékokat, nem vergődött, nem hisztizett, hanem egyszerűen első látásra szerelem volt a részéről, már indult is a kasszához Vele. 

Ilyenkor persze pörög a film az ember lányában, hogy ebből a példából majd azt a következtetést vonja le, hogy minden az övé lehet, amit csak megkíván, de egyenlőre nem jelentkeznek rajta a túlkapás nyomai, pedig csaknem három hónapja nyűvi az mentőautót. Ez persze annak is köszönhető, hogy Apukájával megy mini-bevásárlásokra vasárnaponként a közeli boltba (tej, zsömle, stb) és kedves szigorral rá van nevelve arra, hogy a cél-bevásárlás, az cél-bevásárlás, nincs járulékos termék. Úgyhogy azonkívül, hogy átrendezi a szabálytalan alakzatba állított tejes, cola-s dobozokat, kipótolja a hiányzó lyukakat a sörös rekeszekben a szélén árválkodó, és nem a középpontban tobzódó sörösüvegekkel, nem hisztizik semmiért, mert nem tud róla, hogy nagyobb nyomást gyakorolva a családra, hozzájuthatna mondjuk egy túró-rudihoz. Szerintem ilyen következetességre csak egy férfi képes, és Én nagyon hálás vagyok érte, hogy nem Nekem kell ezzel megküzdenem, mert Én hajlamosabb vagyok rá, hogy engedmények árán ne kelljen kellemetlen perceket átélnem.

A mentőautóról kiderült, hogy ennyi pénzért persze nem nínózik, és az első három napban letört róla minden, ami csak letörhet, de a szerelem töretlen és megható. Ő nem egy pelenka csücskét szopogatja elalvás előtt, hanem magához öleli a mentőautót, és brümmög magának.

Tecccik

Atom-Anti ma kimondta első olyan szavát, ami nem közvetlen létérdékeit szolgálja. Először fel sem fogtam, hogy ezt mondja, ugyanis éppen azon morfondíroztam magamban, hogy normális-e, hogy egy majdnem két éves csak a harmadik ráadott pár zoknival elégedett, az előzőeket visítva letépi magáról. (mindhárom pár zokni csíkos volt, hasonló színárnyalatban)

A harmadik párnál homályosan azt mondta: teccik

Ekkor még elengedtem a fülem mellett, de aztán elindultunk rövid nadrágot venni, és a boltban meglátott egy sor citromsárga miki egeres fiú polót (természetesn sosem venném meg, annyira csúnya volt:)))) elragadtatva letépett három darabot az állványról, és teccik-teccik-teccik kiabálással elrohant a kasszához, és beelőzve a méteres sort, lendületből feldobta a pultra, majd nagyot nevetett, és várta, hogy az övé (enyim) legyen a szerkó...

Kivételesen osztatlan sikert arattunk, a fél üzlet mosolyra derült:)

Amerikából jöttem

Nem tudom, hogy ma is játszák-e a gyerekek az Amerikából jöttem játékot, de Én imádtam annak idején az őrs gyűléseken. Minap eszembe jutott, ahogy hosszasan és csendben szemléltem majdnem két éves kis porontyomat, ahogyan a dolgozó szobából elcsent két levélbontóval foglalatoskodik. Remélem a játék kedvéért mindenki el tud vonatkoztatni attól a kérdéstől, hogy hogy hagyhatom játszani a levélbontóval...

Amerikából jöttem, foglalkozásom címere:

MACKÓS!!!!

Mézga Géza

Talán néha olyan vagyok, mint egy gyerek, de annyira élvezem a gugli adta lehetőségeket. Beütöttem a keresőbe Mézga Gézát, és többek közt az alábbi adatokra bukkantam:

Csehországban Odkaz budoucnosti aneb Podivuhodná dobrodružství rodiny Smolíkovy

Bulgáriában Невероятните приключения на Семейство Мейзга: Послания от Бъдещето

Németországban Heißer Draht ins Jenseits – Phantastische Abenteuer der Familie Mézga

címmel vetítették :))))) Hát nem zseniális?

Én már többször kiakadtam moziban, hogy hogy lehet egy szavas címmel rendelkező angol nyelvű filmeket több soros kifacsart magyar címmé formálni (eddigi legrosszabb a The Rebound - Újrakezdők,  Szerelmes szingli szittert keres cím volt)

A cseh címe gyönyörű Mézga Gézának és itt még nem ért véget a móka, mert találtam egy összefoglaló excel-táblát, melyik országban hogy hívták a szereplőket!!!! Közeli ismerőseim ismerik rajongásom az excel-táblák iránt, szóval elolvadtam a gyönyörtől:)

Nálam itt is a cseh oszlop vitte el a prímet:))) Hogy lett például Paula-ból Gábi, Blökiből Zoro????? Könyörgöm szerezze meg valaki csehül a sorozatot!!!!! 

Nagyon szeretnék egy ilyen filmklubbot szervezni idehaza, ahol húsvéttól karácsonyig megnézzük az összes epizódot ezeken a nyelveken:)

magyarul	angolul	németül[4]	olaszul	szlovákul	csehül
Géza	Géza	Géza	Sandor Mezil	Gejza Miazga	Pepa Smolík
Paula	Paula	Paula	Paula Mezil	Paula Miazgová	Gábi Smolíková
Aladár	Aladár	Adolar (Archibald)	Aladar Mezil	Aladár	Ládínek
Kriszta	Kriszta	Christa	Cristina Mezil	Krista (Kristína)	Týna
Máris szomszéd	Dr. Máris	Nachbar Máris (Marisch)	Maris	Dr. Záviš	Dr.Halíř
MZ/X	MZ/X	MZ/X (MZ-per-X)	Em Zi Tren	MZ per X	MZ/X
Blöki	Zorro	Schnuffi	Fofi	Cvoki	Zoro
Maffia	Maffia		Grinfia	Mafia	Mafie, Žofie

E mi E

Atom-Anti beszédfejlődése, amit csak bizonytalanul hívnék így, Engem egyszerűen lenyűgöz:) Vannak időszakok, amikor hajtanám az időt, hogy megtudjam, mi jár a fejében, illetve néha szívből vágyom egy kimondatlan szóra, amikor a vészes nyünnyögések közepette, végig pipáltatom vele a lakás teljes tárgyi eszköz listáját, hátha rájövök melyik berendezési tárgy felesleges létezésének szeretne véget vetni...

Fentiektől függetlenül semmiképpen nem becsüljük le képességeit, hiszen:

Még nem beszél, de már kérdez!!! 
Még nem beszél, de már visszabeszél!!!
Még nem beszél, de már magyarázza a bizonyítványát!!!!

Napi százszor megkérdezi: E mi E? (ez mi ez?)

A választ tátott szájjal meghallgatja, kihagy annyi mássalhangzót, amennyit csak lehet, majd kimondja a saját verzióját:) Ezenkívül persze számtalan képzeletbeli szóval, szókapcsolattal, teljes monológgal rendelkezik, amikor a szituáció megfordul, mi bámuljuk tátott szájjal, és formáljuk a szavakat, szakad rólunk a víz, hogy nehogy rajtunk múljon a sorsa, megtörve érzékeny lelkét a meg nem értésünkkel...

mai produkció:

tűotoato = tűzoltóautó

ej = tej

Most, hogy fentieket leírtam, kitisztult a kép, és rájöttem, hogy gyönyörű csemeténk ÚJMAGYARUL beszél!!! Bekattant Mézga Géza, Aladár és köbüki MZ/X, és ilyenkor újra és újra kiderül, hogy minden viccben van valami igazság, és minden mese félig-meddig valóság...

Kapocs

Az Anti-Mami kifejezést továbbra sem viccből, vagy megszokásból használom, részemről még mindig nagyon sokat küzdök magammal az Anya szerepben. Továbbra sem hiszem, hogy az Anyaság csupán, vagy nagyrészt ösztön lenne, szerintem ez maga az olimpiai hétpróba nap, mint nap, és túlságosan nagy részt tesznek ki belőle a kapott és tanult dolgok, és túl keveset tesznek hozzá a tudatos szülő kampány alatt futtatott erőnléti edzések.

Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, de leginkább egy különleges szerelemként élem meg azt az érzelmet, amikor együtt látom a Fiam és a  Férjem. Valami olyan tökéletes, romlatlan, gyönyörű kapcsolat van köztük, ami minden nap nagyon mélyen megérint, és amire jómagam képtelen vagyok.  Kettesben sosem voltunk ennyire teljesek, és boldog emberek, mint hármasban, szóval a saját kudarc-élményemtől eltekintve gyönyörűséggel gondolok erre a kapocsra.

A barátnőm gyakran kinevet, hogy mi a Férjemmel egy szebb jövő reményében házasodtunk össze (garancia nélkül), pedig tényleg így történt:)  A mi kapcsolatunk íve kicsit más, mint a legtöbb emberé, nem őrületes fellángolás, aztán lassú szeretetbe áthajló egyhangú szeretet, hanem pont fordítva, kevésbé érzelemgazdag indítás, és a gyerek érkezése óta egy nagyon mély szeretet-szerelem.

Ez szinte úgy hangzik, mint egy Fidesz-kampány, három gyerek, négy kerék, öt szavazat:)))) Ez az ideológia elég messze áll Tőlem sajnos, fentiek ellenére is nehéz beleélnem magam egy második (harmadik kizárva) gyerek gondolatába...

Íme Ők a szokásos esti összetalálkozás alkalmával:

http://www.youtube.com/watch?v=sQnGxhqf6rk

Mindjárt kettő:)

Atom-Anti olyan sokat változott az elmúlt hetekben, hogy az szinte követhetetlen... Még Én is napi szinten érzékelem a szellemi és fizikai változást, aki a legtöbb időt töltöm Vele, esküszöm még azt is érzékelem, ahogy nő a haja:) Micsoda küzdelem lehet ennyi újdonsággal (és egy ilyen anyával:) minden nap megküzdeni... Gyakran előfordul, hogy Vele egy időben beájulunk az ágyba, hogy másnap bírjuk a tempót.


Apával együtt olvassuk az "Anya taníts Engem" című könyvet, ahol gyakorlatilag nulla éves kortól hat éves korig napi (!) bontásban szerepel, hogy hogyan fejleszthetjük (tudatos szülőként) gyermekünk képességeit. Bár a könyv láthatóan csak Anyáknak szól, de Apa is olvassa, viszont egyikünk sem érti:))) Amik oda vannak írva, azt a gyerek magától csinálja. Most két lehetőség van, vagy csodagyerekünk van, vagy csoda szülők vagyunk, közép út nincs, nem volt és nem is lesz:)))


A könyv például azt írja, adjunk feladatokat a gyermeknek... Hmmm, azt sem tudom hogyan akadályozhatnám meg fontos teendői ellátásában. Ahhoz például már tényleg csak egy hajszál hiányzik, hogy egyedül kávét főzzön, egyszerűen még nem elég erős a karja ahhoz, hogy letekerje a kávéfőző tetejét, de minden más műveletet tökéletes sorrendben és egyre javuló kosz-termelési statisztikával végrehajt. 

A főzés és a konyha nagy szerelme maradt, de egyre nagyobb szeletet harap a ház körüli teendőkből is (ha megunta a mentőautója tologatását a falon)... Ezek nem számára kitalált feladatok, hanem önként vállalt missziós tevékenységek a részéről, ami tényleg maximális lenyűgöz minket. 


Engem mondjuk jobban foglalkoztat a kérdés, hogy minden pasi ilyen volt-e mini-pasi korában, csak csúnya-rossz Anyu szoktatta-e le Őket a ház körüli pályáról, hová tűnik a felnőtté válás során ez az elképesztő lelkesedés  a házi munka iránt:)))) Ez persze egy csúnya álszent monológ volt itt részemről, hiszen akárki láthatja, hogy a házimunka oroszlán részét karöltve édesapjával végzi a videókon:))))


Íme néhány egyperces videó (a fényképek már nem adják vissza majdnem két éves lényének ragyogását:)

1. Így mulat egy 23 hónapos (a pohárban víz van!!!)

 http://www.youtube.com/watch?v=co7YSIYaaA8

2. Atom-Anti seper

http://www.youtube.com/watch?v=yKkbyq_ENu0

3. Atom-Anti kiviszi a szemetet

http://www.youtube.com/watch?v=9utS5Y4qi64&feature=related

4. Atom-Anti felmos

http://www.youtube.com/watch?v=JLokRavFTNg&feature=related