Atom-Anti kisded lett:)

Hivatalos igazolásom van arról, hogy Atom-Anti többé nem kisbaba, hanem kisded... és tényleg, nézem jobbról, nézem balról, és az Én kisfiam már rég nem babás, igazi imádni való rosszcsont kisfiú lett belőle, aki egész nap a für Elise-t játsza Anti-Mami idegein, péklapátnyi kezekkel, kirobbanó életerővel, 12 harapós fogacskával, fáradhatatlanul nyomul...

Én leginkább a lélekvándorlásban hiszek, de el tudok fogadni más variációt is, mondjuk azt, hogy Isten kertjéből angyalok énekelték le a Földre az Én kis Atom-Antimat, de az biztos, hogy valahol anatómiai kiképzést kapott, mielőtt Hozzánk került. Honnan tudhatná különben egy ilyen csöppnyi kis lény, hogy hogyan kell ellazítania a hát és karizmait úgy, hogy képtelenség legyen megfogni-felemelni-felállítani, vagy hogyan kell egy másodperc alatt  úgy hídba feszülni, hogy egy laza fejeléssel harcképtelenné tegye Anyát. Van egy másik tökéletes hídja az autós ülésbe bekötés ellen is:)))) Én nem tudom, hogy minden gyerek így működik-e, de az energia forrásai teljes egészét a testi kondíciója karbantartására, és az ügyessége fejlesztésére fordítja. Nem tudja mi az a cica, hápi-kacsa, malac, teve, viziló, és eltekintve a  pár vicces tincstől a füle mögött még haja sincs nagyon, viszont majom ügyességgel mászik fel a székre, fotelra, kanapére, előszoba falra, cukaharát ugrik a kádban, ha kádon kívüli élményre vágyik (pl. tusfürdő), járóképessége teljes tudatában futni próbál, amikor meglátja az apját, ami elég horrorisztikus látvány (mármint nem Apa, hanem a futás művelete egy épp, hogy járó gyerektől:) Az egyéves orvosi kontrollon kapott oltástól még csak meg sem nyikkant, de amikor megpróbáltam a hátára fektetni, hogy visszaadjam rá a pelenkát, égtelen üvöltést csapott (ki vagyok Én, hogy fekvésre kényszerítsek egy ragyogó totyogó tehetséget...)

Megállapítottuk, hogy valami fordítva van "bekötve" nála, fordítva ül fel az ugráló csacsira, a kismotorra, a maci-mobilra, a tányért evés közben imádja lefordítani...

A legmegdöbbentőbb tulajdonsága (az erős ellenszegülésen kívül:) talán az udvarlási készsége és kedve... Bár férjem tagadja, hogy ezt tőle látta volna, Én mégsem bírom a gyanú árnyékát elhessegetni magamtól. Az egy dolog, hogy a babakocsiból derékig kihajol, hogy megfelelő módon és hosszasan tovább stírölhesse a szép fiatal lányokat (feketét-szőkét-barnát vegyesen), akik elhaladtak mellette, de amikor betérünk valahová és ránéz egy nő, előveszi leggyönyörűbb mosolyát, kényelmesen hátradől a kocsiban, a lábait felteszi a keresztrúdra, és nekikezd a bűvölésnek. Hihetetlen látvány, még a szigorú arcú biztonsági őr nénivel is végigjátszotta a napokban, akitől aztán szétlophatták volna a boltot...

Vannak mániái...a kulcs-csomók, ajtók és a tubusok...nincs itthon olyan tusfürdő, kézkrém, testápoló, sampon, naptej, cipőápoló, ami még nem járt volna a szájában, és ezek rágásával gyakorlatilag órákig elszórakoztatja magát, ami igazán szuper, de ettől még nem biztos, hogy verset fog tudni mondani az oviban... tudom, hogy némiképp elborzasztó, hogy ilyeneken agyalok, de egy kicsi kétségbe vagyok esve, hogy sem meséléssel, képnézegetéssel nem tudom lefoglalni. Mondjuk ha Nekem nőtt volna ki most hirtelen 12 fogam fél év leforgása alatt, lehet, hogy Én sem egy seregnyi állat hangjának utánzásával foglalnám le magam...

Étvágya továbbra is nagyon rendben van, eddig a cseresznyén kívül mindent magába tömött, amit elé tettem. Imád két kézzel a kajákban turkálni, majd a fejére kenni az előtte alaposan meggyömöszölt kaját...Hát nem mondanám, hogy Én lennék Atom-Anti álmainak nagy szakácsnője, lehet, hogy ezért is eszik meg mindent, mert az étkezések nem éppen a legnagyobb gasztro-élmények. Ebédre még mindig külön főzök neki, vagy egy éveseknek való bébiételt kap, de gyakorlatilag bármi lehet az. Már többször leborultam lábai előtt, amikor megette a kapros újkrumplit, spenótos-tésztát, tökfőzeléket, amiről azt gondoltam, hogy a gyerekek zsigerből utálják, de valószínűleg a közösségi utálatot majd csak a bölcsiben-oviban szedi magára...amikor legutóbb szó nélkül megette a krumpli-répa-tonhal konzerv-ketchup variációt, azért elgondolkodtam, hogy vannak-e egyáltalán ízlelő bimbói...


Amúgy 81 cm, 1180 gramm és egyszerűen gyönyörű (a maga vicces módján:)..az Én kisfiam

UBH gasztro csúcs-élmény

Imádom a rövidítéseket, már többször jól szórakoztam, amikor utánajártam, hogy egy-egy mozaik szó mit jelent, így alkottam egy (magyar nyelven) újat...UBH = Ultra Béna Háziasszony, de gondolkodom még az Ultra Béna Házisárkányon is:)

Mostanában szívesen látogatok egy webes szakácskönyvet, (hiszen mire megnő picit a gyerek - ezzel már megvagyunk) a házias anyukák galuska szaggatással, illetve nokedli sodrással fejlesztik gyermekük motorikus képességeit - hallottam/olvastam több fórumon. Ebből egyenesen következik, hogy Nekem is kéne tudnom galuskát szaggatni, vagy nokedlit sodorni... Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de amíg ezt ide le nem írtam, fogalmam sem volt róla,  hogy mi az a motorikus képesség, hát most utánanéztem. Ha még sokáig írom ezt a blogot, teljesen kiművelem magam:)))) 

Mint kiderült két fajtája van a motorikus képességeknek: 

1.kondicionális: erő, gyorsaság, állóképesség

2.koordinációs: egyensúly, gyorsasági koordináció, térbeli tájékozódás, ritmus, mozgástanulás, mozgásszabályozás

Most kicsit elbizonytalanodtam, hogy Atom-Anti összes motorikus képességének fejlesztésére elég leszek-e csupán a gyúródeszka felett elszöszmötölő háziasszonyként... Mindenestre az oly sokszor hallott "ha a mama boldog a baba boldog" elv alapján Én a kötelező szaggatás/sodrás helyett először inkább a desszertek készítése felé orientálódtam, így próbálom megcsillogtatni tudásomat, hogy kikerüljek az UBH státuszból, ne adj Isten egyszer Michelin-csillagot kapjak (http://hu.wikipedia.org/wiki/Michelin-csillag)...

Rátaláltam egy olyan desszertre, aminek elkészítése 'könnyű' megjelöléssel volt ellátva, de szerintem ez a szó nem is fejezi ki azt a megkönnyebbülést és áhítatot, amit egy olyan nő érzett a készítés közben, akinek nagyrészt csak a kudarc jutott ki ezen a téren:))) Főzni nagyjából tudok, de a sütés előtt és közben mindig Bridget Jones jut eszembe, aki megtáltosodva a gondolattól, hogy purlitzer-díjas újságíró lesz belőle, meghívja barátait vacsorára, ennek alkalmából csodálatos vacsorát készít:)))) Akik látták a filmet bizonyára sosem feledik az egyik végterméket, azt a bizonyos kék színű levest...na Nekem ez az életérzésem a sütéssel kapcsolatban. Ámde most, hogy sütni nem kellett, mégis csodásat alkottam, gondoltam megosztom mindenkivel, de elsősorban az UBH-kat bíztatnám, hogy van remény és öröm ezen a téren. Bocsánat, hogy csak így bebököm ide az UBH-t, de mióta az LMP Engem csak egyszerűen 'szimpik'-nek hív, úgy érzem nincs leírhatatlan...

Én még ilyen csodásat soha nem ettem:) Vendéget hívtunk, ennek alkalmából készítettem, a vendégünk, nevezzük Vandának, azt mondta simán eladhatnánk gombócát eze'ötér, ha egy étteremben lennénk! Én ezt betudtam a nulladik Michelin-csillagnak...a receptet annyival egészítettem ki, hogy még nyakon öntöttem csoki-szósszal - nyammi-yammi. Egyébként ez volt az első olyan élményem, hogy pontosan az a kép fogadott az elkészítés után, mint ami a recepthez csatolva látható, ez plusz eufóriával vértezett fel, szóval totális színes-szélesvásznú gasztro csúcsélmény volt a javából:)

Részemről egyébként inkább az extasi-golyó névvel illetném a költemény.... 

http://www.nosalty.hu/epermisu_golyok_recept_2895

Másnaposság

A kúptalan-képtelen állapotban véghezvitt éjszaka maximális sikert hozott, Atom-Anti fél tízkor kelt fel (!!!), és a kacagást sem függesztette fel reggel óta, úgy tűnik a vidám kergetőzés  kúppal a kezemben tényleg jót tett neki:))))) Én meg azon agyaltam fél éjszaka hová passzoljam le a maradék 11 darab kúpot...hát ezek után garanciális visszatartásként megtartjuk az összes fogacska kibújásáig:)

Kúptalanság

Éjszaka van, és csak abban reménykedem, hogy nem ismétlődik meg a tegnapi horrorisztikus sírási jelenet, ami az elmúlt 11 hónapban most fordult elő először, számomra nagyon megrázó élmény volt. Nagyon-nagyon fájt valamilye Atom-Antinak. Gondolom az éppen előbukkanó fogai közül valamelyik, talán több is egyszerre, mindenesetre nagyon keservesen sírt, tekergőzött a kis teste és  nem hagyta magát sem megvigasztalni, sem megitatni, sem a fogínyét bekenni, csak üvöltött, Nála talán csak mi voltunk jobban kétségbeesve. Aztán szépen lassan kisimultak a dolgok, a karomban megnyugodott és elaludt, Én viszont ébren hánykolódtam a nappali bőrkanapéján, a sírása, vagy a számomra félelmetes szituáció előpattintott belőlem valamilyen vajúdás közbeni élményt, görcsölt a hasam, pulzált a császáros seb a hasamon és nem bírtam abbahagyni a sírást, valamilyen nagyon mélyről felszakadó félelem hatására. Ahogy közeledik az első születésnap, egyre több emlék, életérzés bukkan fel az egy évvel ezelőtti időszakról, és furcsa de egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek annak idején megéltem ezt az utolsó pár hetet. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy életem legszebb időszaka volt az állapotosság, sem előtte, sem utána nem éreztem magam ennyire szépnek, nőiesnek, teljesnek. Valószínűleg tudat alatt jóval többet szorongtam a szüléssel kapcsolatban, mint ahogy azt akár magamnak is bevallottam volna a felszínen, legalábbis most így érzem. 

Mivel a fogíny zsibbasztó Dentinox gélen kívül nem volt itthon semmi, amivel csillapíthattam volna Atom-Anti fájdalmait az éjszaka, ezért elhatároztam, hogy utánaolvasok a neten mit tehetnék az ügyben, és beszerző körútra mentem a helyi gyógyszertárba. Ha nem segít a borostyán nyaklánc (ami Nekünk nincs, és valamiért nem reális számomra, hogy segíthet) akkor szóba jöhet még Nurofen, Panadol szirup, illetve a Germicid-C és Vibrucol kúp. Az első nyolc fognál nem csináltunk nagy ügyet a fogzásból, egyszerűen szerettem volna felkészült lenni, ha megint előfordul a fájdalmas sírás. Panadol szirupot kértem, mert valahol mélyen éreztem, hogy nem vagyok az a 'kúpos-anya' típus, de aztán a gyógyszerész lebeszélt erről a megoldásról, és inkább a természetesebb homeopát szert a Vibrucol kúpot javasolta. Naiv módon azt gondoltam, hogy a dobozban úgyis lesz valamilyen használati útmutató a kúp felhelyezését illetően, ha az valamiért bonyolult, de mivel ilyet nem találtam, ezért féktelen önbizalommal kezdtem Neki a hadműveletnek. Hát nem részletezném az eseményeket, összefoglalásként annyit mondanék, hogy végig próbáltam a Káma-szutra összes pozicióját, de a kúp csak nem maradt bent, viszont Atom-Anti nagy kacagásban tört ki a végére, így nem maradt más reményem, mint az, hogy a kúptalansági állapot eléréséig megtett út feltöltötte annyi boldogság-hormonnal, hogy együtt átvészeljük az éjszakát...

A lépés számláló biztos újra jelent...

Kisfiunk 11 hónaposan 1 hetesen és 2 naposan előzetes bejelentés nélkül nekiindult a nagyvilágnak... jobban mondva hosszasan inogva lépked-esik-lépked-esik... és ezt mindenhol gyakorolja a franciaágyunk szivacsától kezdve, a sikamlós kádon át a játékokkal teli nappalin, a könyveket átlépdelve, csak nyomul előre, mintha be kéne hoznia az elmúlt hónapok  lépés-szegény időszakát... hogy bonyolítsa saját helyzetét, a kezében állandóan  hurcol, vagy lóbál valamit, hiszen egész nap annyi tenni valója van, át kell rendezni a lakást, egyik szekrényből át a másikba, az ágyból a fotelba, fotelból a fiókba, majd a fiókból a felmosóvödörbe...

ha most indián nevet kéne választani Neki, akkor a "megállíthatatlan" nevet adnám, ezt az állapotot kombinálva - a három foga egyszerre jön, ezért nyűgös-dühös-agresszív dologgal - eléggé ütős hétvégénk volt, és ez csak két nap volt az elkövetkezendő évtizedekből...wow...lehet, hogy furcsa, de Nekem még mindig újdonság, hogy gyerekem van, és annyira a jelenben élek a hozzá kapcsolódó ismétlődő teendők miatt, és em tudom elképzelni Atom-Antit nagyobb méretben, gyönyörű kopasz buksika nélkül, hogy néha csak akkor döbbenek rá, hogy ez nem egy átmeneti állapot, hanem örökre szól, amikor egy újabb fejlődési ugráshoz ér, és ismét megdöbbent nagyszerű fizikai- és lelki adottságaival.


Nem tehetek róla, de ilyenkor megint eszembe jut a postás kisasszony, aki olyan tökéletesen fogalmazott pont egy éve, amikor azt mondta, hogy tán nem realizáltam, hogy gyerekem lesz:))) Nem is tudom mire lenne még szükségem a napi négy-ötszöri pelenkacserén, négy etetésen, háromszori átöltözésen, zsemle per óra takarításokon, és az egész napon át tartó őrületes üvöltéssel járó erőpróbáin kívül, hogy tudatosuljon bennem: GYEREKEM van, jövőre is lesz:))))

Kulcskérdés:)

Én a mai napig azt hittem, hogy a sablon családi vígjátékokban csak kitalált jelenet, amikor az üngyübüngyü édes kisbaba eldugja a kulcsot a lakásban, ami egy fontos ügyhöz történő induláskor derül ki, és mindenki haját tépve fókázik, gurigázik, hasalgat a parkettán a porcicák seregeitől hajtva, megpróbálván kitalálni egy kisbaba gondolkodás-menetét... Hát kérem, a jelenet nem kitaláció... Még jó, hogy tegnap írtam arról, hogy milyen klasszul ismerem Atom-Anti rejtekhelyeit:))) Hát most fény derült megint Anti-Mamiságomra, ugyanis egy hely kimaradt, de mielőtt megírnám hol volt a kulcs-csomóm, amin többek közt rajta van a csak kártyával másolható kulcs, amihez a kártyát nem volt hajlandó átnyújtani az előző tulaj, a távirányító, ami minden kaput nyit a házhoz és családilag csak egy van belőle, pótlása tízezres nagyságrendet dönget, engedjétek meg, hogy leírjam párbeszédünk a férjemmel (miután az Ő távolléte alatt már kb. egy órát kerestem a kulcs-csomót, és részemről feladtam)

Férj: Én addig le nem fekszem, amíg meg nem találom a kulcsod, tudod milyen kitartó vagyok

Feleség: Maradj már, majd reggel megkérdezzük a gyereket hová tette, szerintem a szobácskájában van (Atom-Anti szókincse: Annnnya, Abbbbba, nemmmm, didáááá, dugy)

Férj: Megyek felébresztem, megkérdezem most

Feleség: Ne már, nézzünk át újra minden lehetséges helyet...

Zig-zug-bimm-bumm-csirr-csörr-piff-paff - minden átnézve

Férj: Ennyi volt, leülök szotyizni, biztos, hogy a szobájában van a kulcs

Feleség: hümm-hümm

Férj: Még megnézem a cipőimet.... kulcs csörgés, kulcs előugrik Apa munkás cipőjéből, amit Én a reggeli takarítás közben jó mélyre benyomtam az előszobai szekrény alá, hogy ne is lássam

Feleség: juhéjjj, cupp-cupp

Férj: akkor most már leülhetek szotyizni, kivételesen nem zavar ugye? :))))

Tanulság: sohase mond, hogy ismered gyermeked, a keresést mindig kezd a legextrémebb helyen:)

Tizenegyedik hónap

Őrület a köbön, mintha Atom-Anti fél évet öregedett volna egy hónap alatt, ilyen sokat ennyi idő alatt még nem változott hosszú pályafutása alatt, bravó-bravó-bravó:) Ezzel egyidőben bevált a saját jóslatom is, jövőbeni képességeim automatikus fejlődésével kapcsolatban is... Most már mosolyogva leviszem a harmadikról egyszerre Atom-Antit, a pelenkázó táskát, a játékos zsákot, a Női táskát, a táskát a dossziékkal, a szemetet, a szelektív gyűjtögetés eredményét, és még marad szabad kezem ajtót zárni, jobb napjaimon úgy érzem röptében a legyet is be tudnám pelenkázni és kantáros farmert adni rá:) Hihetetlen, de Atom-Anti segít a vetkőzésben és az öltözésben is, ezek közül persze a vetkőzés jobban megy:) Szépen sorban húzza ki a végtagjait és tépi le a fejéről a body-t, a nadrágból sorban kilépteti lábacskáit, a lényeg csak az, hogy közben állhasson és szerelhessen. Az öltözés már kicsit bonyolultabb, ahhoz először szükség van egy csúnya-rossz Anyus autós üldözés-szerű jelenetsorra, ahol Atom-Anti lobogó fütykössel meztelenül négykézláb trappol hihetetlen gyorsasággal a lakásban, Anti-Mami meg lógó nyelvvel utána. Amikor trükközni szeretnék, netán sietünk valahová, akkor becsukom a gyerekszoba ajtaját helyi érzéstelenítéssel végzett öltöztetés-pelenkázás céljából és ott megy körbe körbe, persze ki van akadva szenya anyjára és halandzsa nyelven kiabálva közli, hogy nincs már sok hátra, hogy elérje a kilincset, akkor megnézhetem magam.

Ma rájöttem miből kéne meggazdagodni (minden napos agyalásaim tárgya), hát gyerekszoba közepére tehető forgólapot kéne szabadalmaztatni, amire Anya csak lazán ráül és minimális erőfeszítéssel eléri elszabadult kis porontyát, a kínai éttermekben alkalmazott forgó tálca után szabadon. Aztán rájöttem, hogy ez csak a mini-gyerekszobákban kivitelezhető, de azért nem vetettem el teljesen az ötletet:))))))

Atom-Anti nap-mint-nap képes meglepetéseket okozni, most például a kanalas gyógyszerre gondolok. A barátnőmnek pont egy évvel idősebb a kislánya, és bármiféle gyógyszer bármilyen formában történő bevitele nehézséggel járt Náluk, ezért megilletődve vártam milyen lesz az első ilyen alkalom. Szerencsére nem volt nagy a baj, csak köhögött, és arra szereztem egy homeopát kanalas gyógyszert. Annyit mondanék, hogy rákattant és repetát kért volna, ha lehet. Isten áldjon Atom-Anti, meg meg ne változz:))))))

11-dik hónapjának teljes időtartama alatt jött az egyik foga, most éppen három jön egyszerre, Én el sem tudom képzelni, hogyan lehet ezt kibírni. De Atom-Anti egy hős, általában csöndben szenved, vagy kicsit nyűgösebb, de semmi kiugróan horrorisztikus hisztéria, vagy éjszakázás, ahogy ezt a szűkebb ismeretségi körben hallottam. Rám úgy tekint, mint egy cuki harapni való Anyucira, így állandó veszélyben vagyok, ha striguláznánk, hogy hányszor mondom naponta, hogy ne harapd meg Anyáááááááát, tán három jegyű számot is kapnánk:)

Kezd kötődni egy-két dologhoz, ami mind az ágyában található: az Atom-Anti méretű Tigrishez (amit nem merek kimosni, mert nem tudom miből van a nyakmerevítője, ezért halálosan bukás szagú), egy kis párnához, amin cica-hal-napocska van - imádja kidobálni az ágyból, amin őrülten kacag - és egy nyálkendőhöz, amin rágóka van, még egész kiskorában elneveztem Barrichellonak a Forma 1-es versenyző után, mert báránynak néztem és éppen  a futamok ideje volt, de most már nyúlnak nézem és tanácstalan vagyok a nemét és faját tekintve:) Ezek miatt kifejezetten szívesen tartózkodik az ágyában, nagyon viccesnek találja a helyzetet, és minden alkalommal birkózással egybekötött akrobatikus parádét rendez, amikor odakerül. "Nekifutásból" vetődik az ágy egyik végéből a másikba, tudván, hogy kisbarátja Tigris felfogja a becsapódást, a másik oldalon egy bébi-kutyát ölelgető Anya-kutya látja el ugyanezt a szerepet. A vetődések közben a buksiját is odaüti az ágy végeihez, de láthatóan ez nem zavarja.

Titkos zugokat alakított ki magának, két titok-zóna van: a felmosóvödör és a sütő alatti mély fiók. Ha az FBI profilozó munkatársa Atom-Anti személyiségét kutatná, akkor nyilvánvalóan ezeket a helyeket tárná fel elsőként. A felmosóvödör legutóbb a következőket rejtette: egy zsömle, egy sárga kiskanál, Anya hajkeféje, további intim tárgyak csak azért nem kerültek oda, mert Appppa szigora felszínre került hirtelen, a sütő alatti fiókban a nagy kedvencek: rum aromás üveg totál szétrágva, Gabi babafürdetős flakon, Anya számológépe, távirányító, Atom-Anti fél pár tépőzáras cipőcskéje.

Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor talán a kacagó-gép jutna róla eszembe először, tényleg lenyűgöző, hogy mi mindent talál viccesnek, Anya tánclépéseitől kezdve, Anya-Apa öleléseken át, a függöny lebbenését a szélben, a játékkutya kidugta a fejét a rácsokon parádéig. A következő szó a kacagtató-gép lenne, olyan vicces ahogy felbukkan a semmiből a kis kopasz fejével, tarkóján a bundesliga focistás hosszú hajszálakkal, a nagy füleivel, a féloldalas négykézlábas járásával, hogy ki ne engedje a kezéből a megszerzett kincseket, de azért haladhasson a további tiltott tárgyak felé, ahogy szürcsöli a síelésnél melegítőként használt fém laposüvegből a képzeletbeli uniqum adagját...

Imád kimászni-bemászni-betenni-kivenni-kinyitni-becsukni-slusszkulcsot szopogatni-asztalra kukucskálni-asztalról,pultról dolgokat leráncigálni-műanyag flakonokat szájjal nyitogatni-megkeresni a gombokat, amivel ki-be lehet kapcsolni bármit - de a legjobban bármit állva csinálni szeret, mint a nagyok:)