Kulcskérdés:)

Én a mai napig azt hittem, hogy a sablon családi vígjátékokban csak kitalált jelenet, amikor az üngyübüngyü édes kisbaba eldugja a kulcsot a lakásban, ami egy fontos ügyhöz történő induláskor derül ki, és mindenki haját tépve fókázik, gurigázik, hasalgat a parkettán a porcicák seregeitől hajtva, megpróbálván kitalálni egy kisbaba gondolkodás-menetét... Hát kérem, a jelenet nem kitaláció... Még jó, hogy tegnap írtam arról, hogy milyen klasszul ismerem Atom-Anti rejtekhelyeit:))) Hát most fény derült megint Anti-Mamiságomra, ugyanis egy hely kimaradt, de mielőtt megírnám hol volt a kulcs-csomóm, amin többek közt rajta van a csak kártyával másolható kulcs, amihez a kártyát nem volt hajlandó átnyújtani az előző tulaj, a távirányító, ami minden kaput nyit a házhoz és családilag csak egy van belőle, pótlása tízezres nagyságrendet dönget, engedjétek meg, hogy leírjam párbeszédünk a férjemmel (miután az Ő távolléte alatt már kb. egy órát kerestem a kulcs-csomót, és részemről feladtam)

Férj: Én addig le nem fekszem, amíg meg nem találom a kulcsod, tudod milyen kitartó vagyok

Feleség: Maradj már, majd reggel megkérdezzük a gyereket hová tette, szerintem a szobácskájában van (Atom-Anti szókincse: Annnnya, Abbbbba, nemmmm, didáááá, dugy)

Férj: Megyek felébresztem, megkérdezem most

Feleség: Ne már, nézzünk át újra minden lehetséges helyet...

Zig-zug-bimm-bumm-csirr-csörr-piff-paff - minden átnézve

Férj: Ennyi volt, leülök szotyizni, biztos, hogy a szobájában van a kulcs

Feleség: hümm-hümm

Férj: Még megnézem a cipőimet.... kulcs csörgés, kulcs előugrik Apa munkás cipőjéből, amit Én a reggeli takarítás közben jó mélyre benyomtam az előszobai szekrény alá, hogy ne is lássam

Feleség: juhéjjj, cupp-cupp

Férj: akkor most már leülhetek szotyizni, kivételesen nem zavar ugye? :))))

Tanulság: sohase mond, hogy ismered gyermeked, a keresést mindig kezd a legextrémebb helyen:)