Zsé a Jézuskának

Atom-Anti ma este a szokásos esti lefekvés körüli "cicázás" közben megkért, hogy akasszam le a bölcsis ballagós filcből készült Katicabogarát a szegről. Kíváncsian vártuk mi a terv, azt gondoltuk, kicsit elmélkedni szeretne a bölcsis évekről:))

Megkereste a kincses dobozában a játék 20 euróst, azt belegyömöszölte a Katicabogárkába és azt mondta ezt a Jézuskának küldi. A nagy gazdasági válság idején ez egy igen gavalléros összeg. Félretéve a viccet, Apával könybelábadt szemmel egymásra néztünk, és egy gondolat buborék jelent meg a fejünk fölött, hogy hogy nevelhettünk ilyen szociálisan érzékeny gyermeket:) Kérdezgettem, hogy miért küldi ezt a pénzt a Jézuskának, azt választolta, hogy Jézuska szegény, és kenyérre küldi Neki. Szerintem ebből az összegből Jézuska jövő karácsonyig kihúzza, ha csak kenyérre költ.

A "történet" még nyár végén indult, amikor elkezdtem Neki énekelni az "Érik a szőlő, hajlik a vessző" című népdalt, és amikor odaértünk, hogy Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere, van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába', szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora" akkor megkérdezte miért keserű magában a hagyma és elmondtam, hogy annyira szegények a legények, hogy még kenyérre sem tellik Nekik. Ekkor elsírta magát. Azóta is sokszor kéri, énekeljem Neki ezt a népdalt, mert nagyon foglalkoztatja. Ezt még megspékeltük azzal, hogy amikor először esett hó idén, akkor a Stadionoknál adtam pénzt egy hajléktalannak Atom-Anti szeme láttára, ezzel szándékomon kívül megpecsételtem Jézuska sorsát is.

Atom-Anti nem tartott komoly értekezést arról, hogy miért gondolja szegénynek Jézsuskát, de gondolom összefügg a jászollal, amit ma reggel az óvódában talált a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt....

annapetigergőzés

Meg kell mondanom először idegenkedtem az "Anna, Peti, Gergő" könyvektől, mert nem értettem a nagyfokú lelkesedést a néhány ceruza vonással megrajzolt figurák és az abszolút hétköznapi történetek iránt. Atom-Anti a bölcsődében teljesen beleszerelmesedett a sorozat egyik könyvébe, amiben egy autómosóról szólt az egyik történet, így születésnapjára megkapta az első "annapetigergőjét". Az autómosós történetet az elmúlt félévben szinte minden este elolvastam Neki, így mondhatni, hogy jó befektetés volt a könyv, tekintve az örömteli percek számát, amit ezzel okoztam, egyben Atom-Anti is megtalálta igazi hivatását (az autómosó ember, aki a gépi mosás előtt előmos).

Annapetigergő aztán szó szerint belopódzott mindennapjainkba, ha a fülfájásról olvasunk, akkor Atom-Anti fülvédős sapkában tér nyugovóra, ha annapetigergő narancs hóember épít, mi is ezzel töltjük az esténket:) Persze itt-ott azért akad egy kis malőr a gépezetben, például nincs itthon szegfűszeg, amivel díszíthetnénk, viszont van helyette egész fekete bors...ilyenkor némi magyarázkodás után csak reménykedni tudok, hogy Atom-Anti felfogta a szegfűszeg és a bors közötti különbséget, és nem nyal be egy fekete golyócskát....

 

Mára amolyan "tourist guide"-ként funkciónál a sorozat. Amikor hétvégenként dolgozom, és Atom-Anti apás napját tölti, előfordul, hogy Apa tanácstalan a gyermek szórakoztató programokat illetően. Ilyenkor csak visszaidézem az előző este olvasottakat, vagy Atom-Anti a városban kocsikázás közben véletlenszerűen felismer helyszíneket, és ráveszi ellenállásra képtelen apját a programok végrehajtására. Így voltak a fiúk legutóbb egy spontán siklózáson a vár oldalában:)

Családi kör

Atom-Antival Nevelési Tanácsadóban jártunk, amiről korábban úgy képzeltem, hogy egy kórház-szerű intézmény olajzöldre festett falakkal, kő padlóval, amin klumpák csattognak, hideg van, láthatóan rossz gyermekek fényképe lóg a falon és az anyákat kifaggatják elkövetett hibáikról, és a válaszok függvényében fekete keretes szemüveges doktorok receptre tanácsokat írnak fel...

Egy csöppet tévedtem, be kell vallanom. A Nevelési Tanácsadó meglepően kellemes hely, meglepően kellemes kék kovácsolt vas kapus épületben, meglepően kellemes kis csilingelő csengővel az óriási bejárati ajtón, meglepően kellemes anyukkal, meglepően barátságos függönyökkel, meglepően nagy belmagassággal és meglepően kedves pszichológussal. Egy kis meglepetést okoztam azzal, hogy önként jelentkeztem, legalábbis némi elcsúszással a bölcsis követelményekhez képest. A bölcsiben azt szerették volna, ha még azelőtt betérek ide, hogy megregulázzák gyermekem és Engem, mielőtt Atom-Anti egyáltalán beszélni tudott volna, és szobatiszta lett, ami azért egy kissé elgondolkodtató... 

Egy szó, mint száz, Én lettem különc anyu, de ez láthatólag nem zavarta a fiatal pszichológus nőt, hanem inkább szórakoztatta. Már a belépőm is lenyűgözte, egy bizonyos irányba mutatott, hogy oda üljek le, de Én félreértettem, és azt hittem a gyerekszékekre mutat a gyerek asztal mellett. Engem elfogadásra és szófogadásra neveltek gyermekkoromban, ezt az értékrendet mai napig őrzöm, így elkezdtem magam behajtogatni a bébi-székre... ezt a kis kommunikációs hibát gyorsan korrigáltuk, miszerint nem így gondolta, és miután kacagtam egy sort, megkérdezte, hogy nem lepődtem-e meg, hogy azzal a kéréssel fordul felém, hogy a rendes szék helyett egy gyerekszékre üljek. Mondtam Neki, Én már semmin nem lepődöm meg:)))

Egy személyes megbeszélés és két Atom-Antis megfigyelés-játszás után azt kérte Én is vegyek részt az órán, mert úgy látja, hogy a jelenlétemben sokkal magabiztosabb, nyitottabb. Atom-Anti, mint a Nagykönyvben, egyszer csak gyurmázni kezdett, és úgy döntött kigyurmázza a családunkat. Persze Én, mint teljesítmény-kényszeres ember, bazira örültem, hogy pont ez a témát sikerült választania, kilépve a kaki-pisi-kuka érdeklődési körből. Először meggyurmázta apát, és közben ilyen kifejezéseket használt, hogy Apa feje ovális, nagy-magas homloka van (beájultam), majd megformázta az Én fejem, hosszú nagy hajam van (beájultam), majd közölte, Anya az Apa ölébe ül, majd megformázta magát, mint kicsi fejecskét-testecskét, és mondta, hogy Ő Apa nyakában van. Tökéletesen leképezte az itthoni családi kört, amint esténként Apa nyakába mászik, és indul a kínzó családi kör:)))