Családi kör

Atom-Antival Nevelési Tanácsadóban jártunk, amiről korábban úgy képzeltem, hogy egy kórház-szerű intézmény olajzöldre festett falakkal, kő padlóval, amin klumpák csattognak, hideg van, láthatóan rossz gyermekek fényképe lóg a falon és az anyákat kifaggatják elkövetett hibáikról, és a válaszok függvényében fekete keretes szemüveges doktorok receptre tanácsokat írnak fel...

Egy csöppet tévedtem, be kell vallanom. A Nevelési Tanácsadó meglepően kellemes hely, meglepően kellemes kék kovácsolt vas kapus épületben, meglepően kellemes kis csilingelő csengővel az óriási bejárati ajtón, meglepően kellemes anyukkal, meglepően barátságos függönyökkel, meglepően nagy belmagassággal és meglepően kedves pszichológussal. Egy kis meglepetést okoztam azzal, hogy önként jelentkeztem, legalábbis némi elcsúszással a bölcsis követelményekhez képest. A bölcsiben azt szerették volna, ha még azelőtt betérek ide, hogy megregulázzák gyermekem és Engem, mielőtt Atom-Anti egyáltalán beszélni tudott volna, és szobatiszta lett, ami azért egy kissé elgondolkodtató... 

Egy szó, mint száz, Én lettem különc anyu, de ez láthatólag nem zavarta a fiatal pszichológus nőt, hanem inkább szórakoztatta. Már a belépőm is lenyűgözte, egy bizonyos irányba mutatott, hogy oda üljek le, de Én félreértettem, és azt hittem a gyerekszékekre mutat a gyerek asztal mellett. Engem elfogadásra és szófogadásra neveltek gyermekkoromban, ezt az értékrendet mai napig őrzöm, így elkezdtem magam behajtogatni a bébi-székre... ezt a kis kommunikációs hibát gyorsan korrigáltuk, miszerint nem így gondolta, és miután kacagtam egy sort, megkérdezte, hogy nem lepődtem-e meg, hogy azzal a kéréssel fordul felém, hogy a rendes szék helyett egy gyerekszékre üljek. Mondtam Neki, Én már semmin nem lepődöm meg:)))

Egy személyes megbeszélés és két Atom-Antis megfigyelés-játszás után azt kérte Én is vegyek részt az órán, mert úgy látja, hogy a jelenlétemben sokkal magabiztosabb, nyitottabb. Atom-Anti, mint a Nagykönyvben, egyszer csak gyurmázni kezdett, és úgy döntött kigyurmázza a családunkat. Persze Én, mint teljesítmény-kényszeres ember, bazira örültem, hogy pont ez a témát sikerült választania, kilépve a kaki-pisi-kuka érdeklődési körből. Először meggyurmázta apát, és közben ilyen kifejezéseket használt, hogy Apa feje ovális, nagy-magas homloka van (beájultam), majd megformázta az Én fejem, hosszú nagy hajam van (beájultam), majd közölte, Anya az Apa ölébe ül, majd megformázta magát, mint kicsi fejecskét-testecskét, és mondta, hogy Ő Apa nyakában van. Tökéletesen leképezte az itthoni családi kört, amint esténként Apa nyakába mászik, és indul a kínzó családi kör:)))