Halleluja

Úgy tűnik Atom-Anti nem fogadott némasági, illetve minimál-dizájn díjas mininál-beszéd fogadalmat. Azt hiszem mostanában Őt is és Engem is frusztrált egy kicsit a ki nem mondott ezeregy kívánság-lista. Eddig például két igét használt, viszont ezt a kettőt minden létező szituációba képes volt  beilleszteni (és természetesen mindkettő ige egy-egy rendkívüli lelki tusához kapcsolódik)

A két ige: elment (eeement) és eltört (eeetöt)

Az elsőt egy el nem alvási ügy kapcsán sikerült produkálni, amikor a nagy randalírozás során beígértem Neki, hogy az imádott mentőautója elmegy a kukába, ha így folytatja. Na ezt úgy megjegyezte, hogy utána sokáig csak erre tudott asszociálni a mentőautóval kapcsolatban, és képes minden mondatba beilleszteni az elment szót (nem beszélve a nino és a kuka szavakat is:)

A másik fontos igét egy maximál-hiszti során üvöltötte bele a világ arcába, amikor úgy ítéltem meg, hogy a Sugár egyik pékségében vásárolt óriás túró-rudi túl méretes lesz egy kezdő túró-rudi usernek. Ezennel minden anyát felszólítok, hogy haladéktalanul űzzön ki minden olyan gondolatot az agyából, hogy létezik túlméretezett édesség egy kis csöppség számára. Sajnos az akciót már nem tudtam korrigálni, mert egyszerűen leharaptam egy darabot a kezében tartott túró-rudiból... Anyaaaaa-eeeetöt üvöltötte hosszú és kínos percekig, kezében tartva a bizonyítékot, szerencsére ebben az időszakban még csak toporzékolással vezette le a dühét, és nem a düh tárgyának messzire való elhajításával, ahogy mostanában...Ezután minden ami leesett, elgurult, megmozdult, az eltört.


Persze a beszédkészség fejlődésével minden kimondott szó azonnal befészkeli magát agyacskájába, pillanatnyi az a szerencsém, hogy bár sok szót mond, de egy része nehezen érthető, viszont néhány nyomdafestéket alig tűrő szó esetében ez most nagyon jól jön a bölcsis beszoktatáskor: pitya (picsa), kuva (kurva). Esküszöm megpróbáltuk magunkat maximálisan visszafogni káromkodás téren, úgy tűnik nem nagyon sikerült, most elkezdhetjük a fapofa gyakorlását, hogy egy arcizmunk se rezdüljön a sértő szavak kimondáskor, nehogy igazán rákapjon.

A másik produkció, hogy számunkra megjegyezhetetlen szavakat is használ, például: szkáluji (Scarlouis -thomas a gőzmozdonyból)


De a legeslegeslegjobb, azt mondja: SZEJET (szeretlek)

A mellékelt képen tudományos eladást tart a tigrisek életéről... 

Nincs többé tökéletes kacaj...

Atom-Antit július 20-án baleset érte, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta (számunkra) gyönyörű kinézetét. A garázsban takarítottam az autót, ahol egy több napig tartó pech-sorozat után úgy esett el, hogy darabokra tört az egyik első foga. Egy napig még bizonygattuk magunknak, hogy csak a sarka tört le egy kicsit, de aztán sajnos egyértelművé vált, hogy ez ennél durvább ügy. Volt egy vágyálmom, hogy a gyerekemmel egész kis korától kezdve majd fogorvosi kontrollra járok (mosolyogva, dudorászva), hogy felnőttként ne úgy viszonyuljon a fogorvosokhoz, mint Én hosszú éveken keresztül egy horrorisztikus kezelés után. 

Egy ilyen eset után ez már számomra elképzelhetetlen, bár meg kell mondanom, hogy Atom-Anti szokás szerint egy hősként viselkedett, amikor kioperálták a széttört fogdarabokat az ínyéből, sőt amikor visszamentünk kontrollra a rendelőbe, akkor némi - rá relaxként ható -  mosdóban pacsálás után kicsit vonakodva ugyan, de bement a fogorvos szobájába, és csak amikor meglátta a fogorvost + 3 (!) asszisztenst, akkor konyult le a szája széle, és kezdett el pityeregni. Egyébként megint csak elismeréssel tudok beszélni a Rózsavölgyi téri új építésű házak aljában lévő rendelőkről, tudom hogy hülyén hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerek azért viseli annyira jól  általánosan az orvoshoz járást, mert bennem a rácsodálkozás az egyetlen életérzés, amikor bemegyünk az egészségügyi szolgálatra, vagy az orvosi rendelőbe, nincs semmi rossz érzésem, mert annyira szép a környezet. (Miközben mindenféle- és fajta felnőtt orvosi rendelőtől, vagy vizsgálattól irtózom, bár egy baba kihordása elég jó tréning az effajta fóbiák leküzdésére:)))) 

Egy szó mint száz, a három asszisztens egy tündér volt Velünk (az egyik többször bocsánatot kért, hogy hazaküldött Atom-Anti tb-kártyájáért, pedig Én abszolút természetesnek vettem, hogy anélkül nincs biznisz), a doktornő kicsit furcsa volt, mert hozzám, mint felnőtthöz egész végig lecsukott szemmel beszélt, mintha képtelen lenne megbirkózni azzal, hogy rossz hírt közöljön Velem, de amint "gyógyítania" kellett, minden vonása kisimult, kiderült, hogy szép kék szeme és biztos keze van, mindent előre elmagyarázott Atom-Antinak, és Engem is úgy koordinált, hogy a lehető legjobban jöjjek ki  a szituációból.

Ő is és a másik gyerekfogorvos is azt mondta, hogy ne legyek annyira kétségbeesve, mert a két évesek körében ez egy nagyon gyakori baleset...Ha Engem kétségbeesettnek talált az üggyel kapcsolatban, akkor mit mondott volna Apára, akinek sokáig szó szerint minden Atom-Antira tekintéskor könnybe lábadt a szeme, amíg meg nem tudta, hogy az Apukája, még a másfél éves kort sem érte el, amikor mindkét első fogát otthagyta a rózsaláda szélében...

Hmmm, alakul a genetika, mocorog az Atom....

Az alábbi kép tanúsága szerint (ahol az eltört foga egy része még meg volt, ami azóta végképp eltűnt az éterbe) Atom-Antit nem nagyon akadályozza az esztétikai hiányosság az életszeretet kifejezésében... Én azért titokban néha előveszem a "régi" fényképeket, ahol teljes egészében látszik a gyönyörű mosolya és tökéletes mosolya...