Nincs többé tökéletes kacaj...

Atom-Antit július 20-án baleset érte, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta (számunkra) gyönyörű kinézetét. A garázsban takarítottam az autót, ahol egy több napig tartó pech-sorozat után úgy esett el, hogy darabokra tört az egyik első foga. Egy napig még bizonygattuk magunknak, hogy csak a sarka tört le egy kicsit, de aztán sajnos egyértelművé vált, hogy ez ennél durvább ügy. Volt egy vágyálmom, hogy a gyerekemmel egész kis korától kezdve majd fogorvosi kontrollra járok (mosolyogva, dudorászva), hogy felnőttként ne úgy viszonyuljon a fogorvosokhoz, mint Én hosszú éveken keresztül egy horrorisztikus kezelés után. 

Egy ilyen eset után ez már számomra elképzelhetetlen, bár meg kell mondanom, hogy Atom-Anti szokás szerint egy hősként viselkedett, amikor kioperálták a széttört fogdarabokat az ínyéből, sőt amikor visszamentünk kontrollra a rendelőbe, akkor némi - rá relaxként ható -  mosdóban pacsálás után kicsit vonakodva ugyan, de bement a fogorvos szobájába, és csak amikor meglátta a fogorvost + 3 (!) asszisztenst, akkor konyult le a szája széle, és kezdett el pityeregni. Egyébként megint csak elismeréssel tudok beszélni a Rózsavölgyi téri új építésű házak aljában lévő rendelőkről, tudom hogy hülyén hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerek azért viseli annyira jól  általánosan az orvoshoz járást, mert bennem a rácsodálkozás az egyetlen életérzés, amikor bemegyünk az egészségügyi szolgálatra, vagy az orvosi rendelőbe, nincs semmi rossz érzésem, mert annyira szép a környezet. (Miközben mindenféle- és fajta felnőtt orvosi rendelőtől, vagy vizsgálattól irtózom, bár egy baba kihordása elég jó tréning az effajta fóbiák leküzdésére:)))) 

Egy szó mint száz, a három asszisztens egy tündér volt Velünk (az egyik többször bocsánatot kért, hogy hazaküldött Atom-Anti tb-kártyájáért, pedig Én abszolút természetesnek vettem, hogy anélkül nincs biznisz), a doktornő kicsit furcsa volt, mert hozzám, mint felnőtthöz egész végig lecsukott szemmel beszélt, mintha képtelen lenne megbirkózni azzal, hogy rossz hírt közöljön Velem, de amint "gyógyítania" kellett, minden vonása kisimult, kiderült, hogy szép kék szeme és biztos keze van, mindent előre elmagyarázott Atom-Antinak, és Engem is úgy koordinált, hogy a lehető legjobban jöjjek ki  a szituációból.

Ő is és a másik gyerekfogorvos is azt mondta, hogy ne legyek annyira kétségbeesve, mert a két évesek körében ez egy nagyon gyakori baleset...Ha Engem kétségbeesettnek talált az üggyel kapcsolatban, akkor mit mondott volna Apára, akinek sokáig szó szerint minden Atom-Antira tekintéskor könnybe lábadt a szeme, amíg meg nem tudta, hogy az Apukája, még a másfél éves kort sem érte el, amikor mindkét első fogát otthagyta a rózsaláda szélében...

Hmmm, alakul a genetika, mocorog az Atom....

Az alábbi kép tanúsága szerint (ahol az eltört foga egy része még meg volt, ami azóta végképp eltűnt az éterbe) Atom-Antit nem nagyon akadályozza az esztétikai hiányosság az életszeretet kifejezésében... Én azért titokban néha előveszem a "régi" fényképeket, ahol teljes egészében látszik a gyönyörű mosolya és tökéletes mosolya...