Atom-Anti formában

Ma három hónapja, hogy Atom-Anti bölcsődébe jár, és ma töltötte be két és feledik életévét. Elképesztő sokat változott mostanában, elvesztette babaháját és babaformáját, és inkább egy négyéves forma kisfiúra hasonlít, magasságban nagyjából ezt a korosztályt üti. Néha olyan morbid nézni, ahogy pelenkás popóval, inkább babáknak való body-ban, harisnyában rohangál, pöszén, szavaival küzdve a nagyok között a játszóházban:))) Végtagjait dobálva fut és állandóan valami baleset éri, mert még a meglévő testénél is fejlettebbnek érzi magát fejben:) 

Bevásárol a boltban (standard lista: tétta (tészta), zsömle, kóla (apának), almalé, túórudi), segít összegereblyézni, talicskával arrébb hordani a ház kertjében a lehullott leveleket, mindig kell, hogy legyen apró a zsebében (ötvenes, mert az ötös a kedvenc száma, és mindenhol felismeri), reggelente együtt kaparjuk a jeget az autóról, és bepakolja a mosogatóba a tányérokat vacsora után, elpakol, mielőtt új játékba kezdene, segít takarítani, nem vesz el akármit reggel - ez nagyrészt a zoknikra vonatkozik +  az újonnan vásárolt piros színű kabátjára, amivel nem tud azonosulni, haza gyalogol három trolimegálló távról...de minden nap hisztérikus rohamot kap, ha nem cipelem fel a harmadik emeletre, nem tartom a cumisüveget az esti és reggeli tejecske ivászat közben, és nem szorongatom hosszasan a kezecskéjét elalvás előtt:)

Daccc és Zaccc

Atom-Antinál a dackorszak késve jött és a mai napig "akadozik", ezért elég szerencsés szülőnek érzem magam, bár itt mindenkit megnyugtatnék, hogy a dacc-hiányt messzemenően "kárpótolja" alapvető nyughatatlansága. Vannak zseniális pillanatok, amikor hisztizni szeretne, mert úgy gondolja, ennek ott a helye, de derűs alaptermészete megakadályozza a hadművelet végrehajtásában. Ilyenkor megpróbál biggyeszteni, és szájat lefelé görbíteni, de rendszerint beleröhög, mert mi sem nagyon bírjuk mosolygás nélkül az erőlködést... jelenleg ez a biggyesztős arc a kedvencem Atom-Antitól:)

A dackorszakkal egyetemben eljött egy ideje az önállósodás korszaka is, mindent egyedül szeretne csinálni, illetve mindent szeretne csinálni, amit mi is (kivéve a wc-be pisilést-kakilást:) Hónapok óta a "The Best" kategória a kávéfőzés, amikor is zaccot ürít, kávét kanalaz, teker-kavar, szagol...ez általában csodálattal tölt el minket, és maximálisan együttműködünk Vele, de azért a szombat reggeli fél ötös kelés kissé bedarált, amikor kivágva a hálószoba ajtót életében először azt kurjantotta:

jóóóreggelt anya! kávét csinálni

Hmmm, Apával kinéztünk a fekete égboltra, és megpróbáltuk kiélvezni Atom-Anti első kerek mondatainak egyikét:))) Kisbárányunknak elmagyaráztuk, hogy számunkra még nincs reggel, és a kávé kicsit később készült el:))))

A(Á)gyatlanság

November 1-én több hónapos egyeztetés után lecseréltük Atom-Anti rácsos ágyát egy komoly ifjúsági heverőre... Az impulzus - ami balsejtelmeink ellenére - beindította a csere gondolatát az volt, hogy Atom-Anti úgy nő, mint a bolond gomba, és a 60 * 120 cm méretű rácsos babaágyban olyan poziciókban aludt (a tigrissel, a krokival, kutyával, peppa piggel, fekete báránnyal, bepelenkázott majommal + a bölcsiből néha visszatérő mackóval együtt), hogy szinte megsajnáltuk szegény áldott gyermeket. Mivel az kiságyból már kb másfél éve képes kimászni (nagyszülei előzetes elvárásaival szemben különösebb agysérülés nélkül) - aminek legutolsó bizonyítéka az volt, hogy a fenti felsorolt állandó alvó csapat mellé egyszer csak bekerült egy gumicsacsi a szoba másik feléből - ezért azt gondoltuk, nem lesz akkora nagy változás a rácsmentes szabadság.

Agyatlanság volt részünkről alábecsülni egy két és fél éves kombinálógép képességeit, illetve egy kis oroszlánra pihe-puha nyuszókaként gondolni. Nem mondanám, hogy nincs visszaút, mert a rácsos ágy a pincében pihen, de már csak nem fogunk megfutamodni??? Az új ágy egyébként  egy kissé nagyméretű lett, amikor először belekanyarintottam Atom-Antit, pont olyan érzés volt, mint amikor hazahoztuk a kórházból életének harmadik napján, és belehelyeztük a kiságyba, amiben csak egy apró pont volt az "Góbi sivatag" közepén:) 

Atom-Anti annyit változtatott alvási szokásain, hogy nem 60 cm-en alszik keresztben, hanem 90 cm-en...viszont az elalvás időpontja gyakran kitolódik este 10-re, és úgy húsz szabadulási kísérlettel esténként, ami rendesen megtépázza Anti-Mami idegeit:)))) 

Természetesen a mérleg másik oldalán csupa finom és jó dolog billeg, össze tudok Vele bújni, együtt olvasunk az ágyban, az esti tejecske ivás közben már nem nyomja a hátam a kerti szék, amiben eddig ültünk, szóval sokkal bensőségesebbek lettek az esték:) Lehet, hogy ezt az ágyat magamnak vettem????? És tényleg aludtam benne egy éjszakát, amikor Atom-Anti a nagyiéknál héderelt, mert azt gondoltam végre nem fog fájni reggel a hátam...sajnos nem történt happy end ezügyben:))) Nehogy elfeledjem, hogy az állatkertnek, amik a bölcsi kezdete óta gyakorlatilag örökbe fogadott gyermekei, jut elég hely a szobában...

Álomból valóság

Elvittük Atom-Antit a tűzoltó múzeumba, mert azt gondoltuk, ez számára a non-plusz-ultra, és rajongani fog mindenért, amit ott lát, hall, tapint. Látszik, hogy továbbra sem vagyunk a gyermeki lélek jól ismerői, viszont mi, anti-szülők valóban rajongtunk mindenért, amit ott láttunk, hallottunk, és tapintottunk (illetve bárcsak tapinthattam volna:))))

A "tárlatvezető", és a szolgálatban lévő tűzoltók mindannyian olyan elképesztő lelkesek és kedvesek voltak, hogy úgy éreztük magunkat, mintha valami vip vendégek lennénk. Lehet, hogy kicsit gyorsan történtek az események, de az érkezésünk után öt perccel Atom-Anti már egy hamisítatlan, ultramodern, bevetésre kész tűzoltóautó fedélzetén találta magát egy igen helyes és izmos tűzoltó karjaiban, aki csizmát húzott volna rá, meg sisakot, és kipróbálhatott volna bármit a tűzoltókocsiban. Atom-Anti MENEKÜLT és NEMMMMM-mezett. Ebbe még szinte bele is nyugodtam volna, de amikor visszautasította a lehetőséget, hogy egy igazi tűzoltót láthassunk lecsúszni igazi rúdon, és csak úgy elszaladt, az mélyen a szívembe markolt, tekintve a tűzoltó "képességeit":)))

Megtanultuk, hogy nem feltétlenül jó, ha álomból valóság lesz...aztán amikor birtokba vehettük a szertárt, két század eleji tűzoltóautóval egyetemben, ahová már egy másik család is érkezett gyerekekkel, akkor azért felszabadult egy kicsit, és végre nem úgy tűnt, mint egy szegény két és féléves, akit kötött programra hurcoltak a szülei:)

tűzoltóság - bolondság

21:55 ... ebben az időpontban vágtam teljes erőből földhöz Atom-Anti ninózó tűzoltóját, mert egyszerűen már nem bírtam hol levezetni a napok óta tartó esti nem alvás, csak anya-apa szivatás feszültségét. Egyetlen kis alkatrész tört le róla, na azt megsirattam, remélhetőleg Atom-Anti észre sem fogja venni, amikor reggel szerelmeskedik az tűzoltóautóval...

Átok és áldás egyben ez a tűzoltómánia, egyrészt, szinte bármit megcsinál, amiről azt mondjuk, hogy ezt a tűzoltók is így csinálják, másrészt semmi más téma nincsen hónapok óta,  napi 28 tűzoltóautót rajzolnak Neki a bölcsiben, és esténként hat-nyolc különböző alakú garázst építünk a tűzoltóautónak, ezzel a szóval fekszik és ezzal a szóval kel, tűzoltósisakban eszik, alszik, minden reggel küzdenem kell azért, hogy az évszaknak megfelelő kabátba öltöztethessem, mert egy esőkabátról eldöntötte, hogy az tűzoltó kabát, és a kabát fogalma összefonódott ezzel a vékony kabátkával. Úgyhogy reggelente néma öltöztetés folyik, nehogy felidéződjön benne a tűzoltó ruha kérdése... Mondjuk azt, hogy idén még nem fázott meg az éjszakai kihűlések következtében, azt annak köszönhetjük, hogy kiderítettük, a tűzoltók polár kezes-lábas pizsamában alszanak, sőt ügyelnek... Így legalább azért nem kell izgulnom, hogy módszeresen levetkőzik, és magzatpózban jéggé fagyva alszik éjszaka, mint ahogy tavaly télen számtalanszor megtette. Lenyűgöző látvány, ahogy önként és dalolva nyújtja karját-lábát, aztán megcsodálja magát a pizsamájában.

Visszatérve a ma estéhez kilenctől-tízig villogtatta és ninóztatta a tűzoltóautót az ágyban, aztán a szokásos menetrendben a pelenkába való pisilés után közölte, hogy pisilnie kell, hogy kaján vigyorral üldögélhessen a bilin a nagy semmi felett, majd újra szemet vessen a tűzoltóautóra... na itt pattant el a húr... az eddig csodásan nyolc óra nullakor lefekvő és fél kilenckor alvó gyermekem eltűnt a balfenéken, és egy hangos éjjeli bagoly lett belőle.

Visegrádon jártunk

Tudom, hogy ezzel már jó sokan voltak így, de olyan csodás élmény volt ebben a tiri-tarka őszben, és olyan gyönyörű játszóteret találtunk a vár aljában, hogy meg kell említenem. A fellegvár megközelítése, most autóval kacskaringózva történt, és nem úgy mint "ifi" koromban, amikor a szerelemtől megrészegülve utcai ruhában az erdőn keresztül vágva másztam fel a hegyoldalban a csúcsra (mégsem a gyönyörtől remegtek a térdeim:) Időnként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen mentális feltöltődést jelent Nekem a szépség látványa, hát a Fellegvárban, van mit nézni... Atom-Anti egy kezdeti döccenés után nagyon gyorsan belejött a vár-turizmus lehetőségeibe, csetlett-botlott-mászott, minden kiállítást végigjárt Vleünk mukk nélkül, és megszerezte csodálatom legfelsőbb fokozatát is:)

Bementünk a vadászat tárgyát feszegető kiállításra, ahol halott-kitömött állatok kupaca volt elrendezve egy szekéren, illetve környezetében a fegyverek, amivel eleljtették őket. Hát azt hiszem ez a kiállítás nem green-peace aktivisták számára nyílott, és már épp elkezdtem volna agyalni, hogy milyen lelki trauma érheti most éppen az Én picinyemet, amikor elkezdte végigkérdezgetni az állatokat (Én meg készségesen felolvastam a kihelyezett listáról). Eljutottunk a rókáig (ami a lábainál összekötve lógott a szekér szélén), és akkor az Én gyönyörűségem, akinek tiszta szavát alig hallani, bedobta az " A part alatt " című nótát, elkezdte énekelni, aztán eljutottunk a "róka gyűjti, róka gyűjti" sorig, és Én teljes extázisba estem, ahogy ránéztem egy pillanatra erre a kis ártatlan lélekre, akivel szemben Én mindig túlbonyolítom a dolgokat...

Aztán felmentünk egy színpadra is, ahonnan leküldött, mert Ő mostanában mindent egyedül csinál, és együtt elénekeltünk egy dalt (Atom-Anti zseniálisan énekel, mint amikor annak idején az énekkarban nem tanultuk meg a szöveget - és a dallamot sem - időre, de azért szerettük volnak, ha úgy tűnik, mintha éppen énekelnénk, így néhány másodpercre lemaradva az élcsapat mögött próbáltunk úgy tátogni, mintha tuti énekkarosok lennénk. Ő is pont így csinál, őrületesen hamis és próbál artikulálni, hogy valami hasonló szöveg hagyja el ajkait, mint Nekem. Nem is tudom, hogy van-e ennél szórakoztatóbb produkciója:)

A vár bevétele után lejutottunk a játszótérre, ami már magában is egy iparművészeti alkotás volt, de mindez megspékelve a háttérben a Duna-part sziluettjével, és sárgálló koronájú fákkal, a novemberi húsz fokos napsütéses időben fürödve olyan tökéletes délelőtt volt, hogy az már szinte gyanús:) Ilyenkor mindig biztos vagyok benne, hogy történik valami rossz, ami nem is váratott magára, mert Atom-Anti egy emeltnyit zuhant a játszótéren található óriás bárka közepén...úgy tűnik tényleg kilenc élete van, mint a macskáknak, mert egy karcolás nélkül megúszta