Visegrádon jártunk

Tudom, hogy ezzel már jó sokan voltak így, de olyan csodás élmény volt ebben a tiri-tarka őszben, és olyan gyönyörű játszóteret találtunk a vár aljában, hogy meg kell említenem. A fellegvár megközelítése, most autóval kacskaringózva történt, és nem úgy mint "ifi" koromban, amikor a szerelemtől megrészegülve utcai ruhában az erdőn keresztül vágva másztam fel a hegyoldalban a csúcsra (mégsem a gyönyörtől remegtek a térdeim:) Időnként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen mentális feltöltődést jelent Nekem a szépség látványa, hát a Fellegvárban, van mit nézni... Atom-Anti egy kezdeti döccenés után nagyon gyorsan belejött a vár-turizmus lehetőségeibe, csetlett-botlott-mászott, minden kiállítást végigjárt Vleünk mukk nélkül, és megszerezte csodálatom legfelsőbb fokozatát is:)

Bementünk a vadászat tárgyát feszegető kiállításra, ahol halott-kitömött állatok kupaca volt elrendezve egy szekéren, illetve környezetében a fegyverek, amivel eleljtették őket. Hát azt hiszem ez a kiállítás nem green-peace aktivisták számára nyílott, és már épp elkezdtem volna agyalni, hogy milyen lelki trauma érheti most éppen az Én picinyemet, amikor elkezdte végigkérdezgetni az állatokat (Én meg készségesen felolvastam a kihelyezett listáról). Eljutottunk a rókáig (ami a lábainál összekötve lógott a szekér szélén), és akkor az Én gyönyörűségem, akinek tiszta szavát alig hallani, bedobta az " A part alatt " című nótát, elkezdte énekelni, aztán eljutottunk a "róka gyűjti, róka gyűjti" sorig, és Én teljes extázisba estem, ahogy ránéztem egy pillanatra erre a kis ártatlan lélekre, akivel szemben Én mindig túlbonyolítom a dolgokat...

Aztán felmentünk egy színpadra is, ahonnan leküldött, mert Ő mostanában mindent egyedül csinál, és együtt elénekeltünk egy dalt (Atom-Anti zseniálisan énekel, mint amikor annak idején az énekkarban nem tanultuk meg a szöveget - és a dallamot sem - időre, de azért szerettük volnak, ha úgy tűnik, mintha éppen énekelnénk, így néhány másodpercre lemaradva az élcsapat mögött próbáltunk úgy tátogni, mintha tuti énekkarosok lennénk. Ő is pont így csinál, őrületesen hamis és próbál artikulálni, hogy valami hasonló szöveg hagyja el ajkait, mint Nekem. Nem is tudom, hogy van-e ennél szórakoztatóbb produkciója:)

A vár bevétele után lejutottunk a játszótérre, ami már magában is egy iparművészeti alkotás volt, de mindez megspékelve a háttérben a Duna-part sziluettjével, és sárgálló koronájú fákkal, a novemberi húsz fokos napsütéses időben fürödve olyan tökéletes délelőtt volt, hogy az már szinte gyanús:) Ilyenkor mindig biztos vagyok benne, hogy történik valami rossz, ami nem is váratott magára, mert Atom-Anti egy emeltnyit zuhant a játszótéren található óriás bárka közepén...úgy tűnik tényleg kilenc élete van, mint a macskáknak, mert egy karcolás nélkül megúszta