Kapocs

Az Anti-Mami kifejezést továbbra sem viccből, vagy megszokásból használom, részemről még mindig nagyon sokat küzdök magammal az Anya szerepben. Továbbra sem hiszem, hogy az Anyaság csupán, vagy nagyrészt ösztön lenne, szerintem ez maga az olimpiai hétpróba nap, mint nap, és túlságosan nagy részt tesznek ki belőle a kapott és tanult dolgok, és túl keveset tesznek hozzá a tudatos szülő kampány alatt futtatott erőnléti edzések.

Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, de leginkább egy különleges szerelemként élem meg azt az érzelmet, amikor együtt látom a Fiam és a  Férjem. Valami olyan tökéletes, romlatlan, gyönyörű kapcsolat van köztük, ami minden nap nagyon mélyen megérint, és amire jómagam képtelen vagyok.  Kettesben sosem voltunk ennyire teljesek, és boldog emberek, mint hármasban, szóval a saját kudarc-élményemtől eltekintve gyönyörűséggel gondolok erre a kapocsra.

A barátnőm gyakran kinevet, hogy mi a Férjemmel egy szebb jövő reményében házasodtunk össze (garancia nélkül), pedig tényleg így történt:)  A mi kapcsolatunk íve kicsit más, mint a legtöbb emberé, nem őrületes fellángolás, aztán lassú szeretetbe áthajló egyhangú szeretet, hanem pont fordítva, kevésbé érzelemgazdag indítás, és a gyerek érkezése óta egy nagyon mély szeretet-szerelem.

Ez szinte úgy hangzik, mint egy Fidesz-kampány, három gyerek, négy kerék, öt szavazat:)))) Ez az ideológia elég messze áll Tőlem sajnos, fentiek ellenére is nehéz beleélnem magam egy második (harmadik kizárva) gyerek gondolatába...

Íme Ők a szokásos esti összetalálkozás alkalmával:

http://www.youtube.com/watch?v=sQnGxhqf6rk