menő-manó

Atom-Anti 11 hónapos kora óta fáradhatatlanul koptatja a bolygót,  és múlt hét óta önként és szinte dalolva hajlandó hosszasabb sétákra is. A városligeti tó mentén U alakban tette meg élete első hosszabbnak mondható gyalogtúráját, anélkül hogy egyszer is megpróbált volna fejest ugrani beléje, ami szerintem elég nagy teljesítmény egy tócsa-függő legénytől. 

A kacsákat rendben megetettük, kedélyesen elcseverésztünk a Robinson étterem unatkozó pincéreivel, emiatt már csak egy éppen összepakoló vadorzó pecás bácsit találtunk, így nem kaphatott  igazi "tömeget" erről a férfias sportról, maradnak a halrudacskák bemutató gyanánt:)))

Na de visszatérve a lényeghez, ma egy internetes térképen megnéztem, hogy hány métert gyalogolt a héten Atom-Anti a játszótérre menet, és arra a meglepő következtetésre jutottam, hogy a gyönyörű kis lábacskái fix távra vannak kalibrálva, szerdán és csütörtökön is pontosan 650 métert tett meg egy szusszra. Szerintem ez őrületesen sok!!! És ekkora séta után még képes volt megmászni az utolsó fél emeletet is. Halleluja, van remény, hogy egyszer majd nem Én hozom fel a cekkert, és a lassan 15 kg-os kisdedünket a harmadikra... Sorban szétrepednek a blúzok a karomon, kezdek olyan izmos lenni, mint egy súlyemelő:)