összefüggések hálójában

A múlt hét olyan volt, mintha Atom-Anti kis fejecskéjében az áramkörök, amelyek eddig részfunkciókat láttak el, vagy csak egymástól függetlenül működtek, hirtelen összekapcsolódtak volna.

Ennek egyik biztos jele az volt, hogy a reggeli zuhanyzás során (mármint Én zuhanyzom, Ő pedig a kád mellett állva próbálja elérni a tusfürdőt, a zuhanyrózsát, nyomogatja a mellbimbóm) ráébredt, hogy ha Én a kádban tartózkodom, akkor gyakorlatilag bármit megtehet, mert nem tudok hirtelen kiugrani, és bokros teendői gyakorlásában megakadályozni. 

Így történhetett, hogy becsukta a fürdőszoba ajtót, miközben pimaszul integetett, zuhanyzás közben még hallottam a pici talpak csattogását, majd a szokásos vészjósló csendet...a zabolátlan kiscsikó feltépte a hűtő ajtaját, kiragadta az amúgy neki szánt gyümölcsjoghurtot, belenyomta az ujjacskáját a fedelébe, majd elámulva a gyors sikertől szétlocsolta a nappaliban és a folyosó falán, majd berontott a felelőtlen módon nem kulcsra zárt dolgozószobába (alias kincses szoba), felkutatott néhány cd-t, azokat nagy örömmel behozta a fürdőbe, hogy megmutassa, milyen ügyes, majd egyenesen a kádba dobta a zsákmányt...ezeket már csak a ruháim követték, amelyeket fürdés  után szerettem volna magamra ölteni...

még szerencse, hogy egy jó forró zuhany relaxál:)