pokerface

pizsiiben-fél gumicsizmában gyömöszöl

Azt hiszem mindenkinek van valamilyen ön- felvídító, vagy ön- megnyugtató módszere arra az esetre, ha valamitől "besokalna" Részemről amikor már nagyon kínban érzem magam, mint Anti-Mami, akkor tanfolyam neveket és tematikát szoktam kitalálni, azon képzelegve, lehetséges-e előre felkészülni egy gyerek hétköznapjaira (mission impossible:)

Mivel a héten (és még csak kedd éjszaka van) elég sok akció kikerekedett már, eszembe jutott, hogy lehetne szervezni egy tanfolyamot "pokerface" címmel, ahol kismamák gyakorolhatnák az arc vágás művészetét, természetesen mások gyermekeivel, akikhez az egyszerűség kedvéért nem kötik Őket érzelmi szálak. A gyermekek csak élnék szürke hétköznapjaikat (mint az enyém) és közben egy tükör segítségével lehetne gyakorolni a semmitmondó arckifejezést, hogy legalább arra legyen időd, hogy feltaláld magad a legfrissebb csínytevés közepette,  és ne fogcsikorgatva, cékla-fejjel toporogj, ha például a gyerek cd-ket gyömöszöl a nyomtatóba, a fogkeféddel mossa tisztára a mosdó túlfolyóját, lencsét, rizst szór szanaszét a nappaliban, a hűtőből kihalássza a joghurtot, kilyukasztja és padlón/falon végigkeni, a 1,5 méter magas partvissal ebben a magasságban mindent lever, ami mozdítható, egy mozdulattal tépi le a függönyöket a karnisról, amúgy a világ legdrágább, leghuncutabb és legelvetemültebb arckifejezésével  (ez egy hét termése volt Nálunk)


Sokszor tényleg azért sikerülnek félre a dolgok Atom-Anti részéről - ömlik ki a víz, esik-kel, csukódik rá az ujjacskára az ajtó - mert Ő az Én arcomat tanulmányozza az akciók közben, hogy megállapíthassa mi a jó és a rossz., illetve hol van a nem szabad határ, és mögötte a nagy Freedom-síkság. Ezzel az a baj, hogy néha Én magam sem tudom, hogy mit szabad és mit nem, mert kettősség él bennem, egyrészről nem akarom, hogy egész nap csak azt hallgassa, nem szabad, nem szabaad, neeem szaaabaaaad egyre magasabb hangtartományban, ezért hagyom, hogy Ő is benyúljon az amúgy gyerekzáras konyhaszekrénybe, amikor főzés közben szükségem van onnan valamire (így juthat hozzá pl. lencséhez), hagyom, hogy amikor öltözöm, ő is belépjen a "kincses szobába" (így tud cd-t gyömöszölni a  nyomtatóba). A megszerzett dolgokkal egy ideig mintamókus módjára elmatat, majd felülkerekedik a pusztító Nagyúr, ami felülírja a minta-mókus funkciót, kő kövön nem marad, amitől újra és újra  elborul az agyam, így  természetes módon úgy érzem, hogy szigorú szabályokra van szükség. Hánykolódom a játékos és szigorú énem között, és nyilvánvalóan ez a legrosszabb, amit tehetek.


Közben azt hallom, hogy léteznek olyan gyerekek, akiknek egyszerűen nincs indíttatásuk a fentiekre...hanem a saját játékaikkal játszanak, nincs szükség hét pecsétes lakatokra, állandó kulcsra zárt ajtókra, két méterre felszerelt, eredeti funkcióját teljesen elvesztett - "még használni szeretnénk az életben " címkével ellátott tárgyaktól - roskadozó könyvespolcokra. Wow

Mindenesetre a mintagyermekek szülei is profitálhatnának egy ilyen tanfolyamból, legfeljebb valódi póker-party keretében:))))))) Sajnos azonban Lady Gaga lenyúlta a "pokerface" ötletet előlem, így a projekt megvalósítása még várat magára, megfelelően kifejező tanfolyam név hiányában, persze  ettől függetlenül egyéni érdeklődőket szívesen fogadunk egy kis környezet-tanulmányra...