Minta-mókus

Az állatkerti séta után gondoltam bepróbálkozom az ember-gyerekek közé, egy közeli játszóház kismókus zenés tornájára, hiszen itt az ideje, hogy kezeljük végre Anti-Mami frusztrációját azzal kapcsolatban, hogy lemaradtunk a baba-úszásról és baba-mama jógáról. 

16 hónap kellett, hogy összeszedett és rendszeres legyen baba-mama életünk, amihez nagy részben hozzájárult, hogy elmúlt a kánikula és ismét képes vagyok levegőt venni, gondolkozni, egyáltalán létezni a bőrömben. Napirendünk az első perctől volt, a Suttogóból tanult időbeosztás nagyon jól működik, részemről hallelujjja a könyv szerzőjének, de sokszor itthon őrlődtünk a csiga lassú percekkel viaskodva. 

Mióta kialakult melyik nap hová megyünk, mit csinálunk Én is sokkal normálisabban viselkedem, eltűnt az üvölthetnékem egy része, amihez nagy részben az is hozzájárul, hogy Atom-Anti megtanulta kezelni a dühömet (puszival gyógyít:), persze a szokásain nem sokat változtatott, ezért néha elpattan egy-egy húr:))))

A péntek délelőtt most már hivatalosan is a kismókus zenés torna napja lesz. Atom-Anti egyenlőre nem élvezi annyira ezt a lehetőséget, mint ahogy elvárható lenne egy ilyen mint-a-mókustól, de a foglalkozás vezetője szerint a huszadik alkalom körül már pedzeni fogja, hogy milyen jó dolog ez, és jöjjünk nyugodtan:) Atom-Anti most még a 45 perces foglalkozásból 40 percet azzal tölt, hogy a kilincsen csüng és üvölt, hogy ki akar menni, ha a pozitív énemet előcibálom, akkor ráfoghatom, hogy ez is egyfajta zenés torna, csak nem annyira élvezhető, mint a fejlesztő pedagógus öblös hangja. 

Kisfiam múlt pénteken a kismókus tornán olyan bizalmi játékszerűt játszott Velem, amit a cégek által tartott csapatépítő tréningeken szoktak, amikor csukott szemmel hátradőlsz partnered karjába, ezzel bizonyítva, hogy maximális an megbízol benne. Az Én csepp fiam elfelejtett előre szólni, hogy ez a szitu, így amíg Én tartottam a frontot mellette üldögélve (az ajtót kitámasztandó), és éppen a Debrecenbe kéne menni nótát fújtam teli torokból, hogy valaki "odategye" magát a családból, addig Ő hibátlan hidat formázva testéből gondolkodás és csillapítás nélkül eldőlt, mint az ólajtó. Koppant a drága kis buksija, és azon nyomban kitolta a négy oktávot (ezt Neked zenés torna)

Aztán csak kiderült, hogy azért jöttem, hogy Én tanuljak valamit (már megint)...az incidens kapcsán éppen csomagoltam össze a gyereket, hogy hazamegyünk, amikor a recepciós és az oktató is szóltak, hogy szerintünk vissza kéne mennem, ne futamodjak meg ilyen könnyen és gyorsan. Bár általában ilyenkor megszégyenítve érzem magam, irulok-pirulok és a sírás fojtogat, most mégsem ez történt, és igazuk volt, mert innentől kezdve szinte jól érezte magát Atom-Anti:)

Folyt.köv.jövő péntek, addig is egy kép Atom-Antiról, aki a természet lágy ölén nagyszerűen eltornázgat danolászás nélkül is:)