ZOO

Csütörtökön, szerintem szeptember leggyönyörűbb napján megejtettük az első állatkerti látogatásunkat. Én nagyon vártam és nagyon jól éreztem magam, minden gyönyörű burjánzó zöld volt, fű-fa-föld illatú, megspékelve a többi állatkerti illattal, és például láthattam gorillabébit, ami hihetetlenül hasonlít az embergyerekre, és bármelyik szuper-anyu példát vehetne gorilla-anyuról, olyan gondoskodással viseltetett a kicsike  iránt.

De kezdjük az elején...azt hiszem a gorillákat még "fogta", bár volt egy olyan érzésem, hogy a legjobban a saját tükörképének örült az üvegből készült elválasztó falon. Megalomán lévén, na meg hogy adjunk egy kis tömeget a kirándulásnak, felkerestük a zsiráfokat következő állomásként, hátha sikerül elkapnom egy elragadtatott pillantást, de neeeem. Mintha az lenne a legtermészetesebb dolog, hogy a zsiráf méteres nyakával kihajol almáért a lakhelyéről és gyakorlatilag centikre van Tőlünk. 

Utunk innen a szavannák világát bemutató teremhez vezetett, ahol szabadjára engedtem (kivételesen) a babakocsiból, mert úgy éreztem, ilyen szituációban elveszíthetetlen:) Én értem a babakocsiba-Ne mozgalom híveit, és őszintén mondom nem tudom, minden 16 hónapos ennyire elenged-e a füle mellett mindenféle szülői vezényszót, mindenesetre Atom-Anti még nem szalonképes az utcán, közértben, illetve az állatkertben... Egyszer csak egy kicsi udvar következett, ahol manguszták voltak üveg mögé kényszerítve, egy lánccal és lakattal elzárva a nagyközönségtől. Bár engem különösebben nem érintett meg a látvány, Atom-Antira itt rátört a '"szabadítsátok ki Willy-t" életérzés, és olyan lelkesen rángatta a lakatot, hogy simán beállhatott volna aktivistának a Greenpeace állatvédő szekciójához. Közben megnéztem a Greenpeace.hu-t a google-ban, és hihetetlen, hogy mikről maradunk le: Budapest, 2010. szeptember 23. - Greenpeace aktivisták ma délelőtt a Fejlesztési Minisztérium előtt egy négyméteres karbonszaurusszal és egy magyar gyártmányú napelemes versenyautóval demonstráltak...

Lehet, hogy a sikertelen kiszabadítási kísérlet vette kedvét, mindenestere innentől kezdve csak a slaggal locsoló bácsi, a drótkerítések (ahol megpróbálta begyömöszölni tökéletes buksi fejecskéjét rebbenő füleivel együtt), illetve a kacsák etetésére szakosodott etető automaták kötötték le a figyelmét:)

Utolsó kísérletként bevittem a kecskékkel teli állatsimogatóba...hmmmm....a special effec-tekért felelős útitársam által itt ismét sikerült egy pillanatra kitűnni a tömegből...amíg én teljes beleéléssel csodáltam az újszülött kiskecskéket a kisfiamtól 15 cm-re (és közben adtam a felelősségteljes anya figurát), addig Ő lelkesen próbálta megakadályozni egy számomra ismeretlen állat ivási kísérleteit a sziklánál, amire egy csapot szereltek, és egy amolyan kis medencében végződött...mondanom sem kell, hogy ki landolt végül nagy igyekezetében az itatóban:) Nyakig-sár kisfiamat egy szál pelenkára vetkőztettük Törpilla barátnőm segítségével (miközben Atom-Anti szakadatlanul rángatta a kerítést, hogy visszamehessen megismételni a szuper-vicces mutatványt)