CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2010. október 28., csütörtök

Székem nélkül sehova...

Lenyűgöző egy ilyen kis (majdnem) tizenhét hónapos kiskrampusz, mi mindent tud kihozni az eddig élettelen, jelentéktelen, unalmas eszközök halmazából...

A székhurcibálásról eleinte azt hittük, hogy óriási evolúciós lépés egy kis ember nagy hétköznapjaiban, de aztán kiderült, hogy csupán édesanyám igen bölcs tanácsai alapján jött rá a kis sámli, kis szék, illetve minden magasító és a magaslatok könnyed megtekintésének és felkutatásának összefüggéseire.

Néha úgy érzem magam a lakásunkban, mintha elöntött volna minket az árvíz, és az értékeinket két méter magasba száműztűk volna. Atom-Anti gyakorlatilag összenőtt a kis székkel, anélkül nem mozdul meg a lakásban. Vagy tolja maga előtt csikorogva a parkettán, vagy a feje fölé emelve hurcolja (meg kell zabálni olyan édes). 

Az abszolút kedvenc helye a konyhapult, ott szeret a legjobban nyüzsögni mellettem, ha Én arrébb lépek két lépést, ő gyorsan leugrik a székről, kitolt popsival fontoskodva arrébb húzza és újra feláll rá, hogy mindent közelről megfigyelhessen. Anyukám, amikor megtanította erre a nagy lépésre, azt figyelmen kívül hagyta, hogy Nálunk érintő gombos kerámia főzőlap van (gyerekzár nélkül), ami nem hül ki egy perc alatt, úgyhogy ha eddig nem lett volna itthon vigyáz állás minden perc (részemről), most már az. Amikor fürdeni, vagy egyéb halaszthatatlan dolgaimat tenni indulok, minden mozdítható, magasítónak használható tárgyat kulcsra zárok. Bár Atom-Anti előtt nincs akadály, mert szerinte a tápszeres doboz is sámli...szó szerint bármire képes lenne, hogy molyolhasson egy kicsit a pulton, illetve a polcok felsőbb régióiban:)

Nagyon ritkán kapok Tőle puszit, és kizárólag akkor (a combomra, vagy a karomra) ha megengedtem Neki valami olyan dolgot, ami szuper-tilos. Hát a héten kaptam többször is, amikor megnyitottam a gyerekzáras konyhaszekrény ajtót, és kivehette a krumplinyomót, majd akkor, amikor megengedtem Neki, hogy közelről nézze, ahogy póréhagymát és gombát szeletelek. De élete legboldogabb pillanata szerintem az volt, amikor kapott két műanyag tányért a konyhapultra (természetesen a székén állva), és egyikből a másikba önthette a csapvizet, majd azt fagylaltos kanállal kikanalazva megihatta. 

Hmmm, milyen tág fogalom ez a Boldogság:)))) 

Pillanatképek Atom-Anti életéből:




0 megjegyzés: