Tizenhatodik hónap

Érdekes volt ez a hónap (is:), leginkább a nagy normalizálódás hónapja. Nem hiába, Én leginkább az ősz gyermeke vagyok, a nyár számomra kínszenvedés, és ez tükrözte a napirendünket is augusztus végéig, minimális időt töltöttük Atom-Antival szabadlábon, házon kívül. Aztán amikor beköszöntött az ősz, újra elkezdett működni a testem és az agyam, újra tudtam gondolkodni, összpontosítani, és a lábamba újra beleköltözött a boogie:)


Nagyjából heti fix program van, sok csavargással és új alvási renddel, felkészülvén az egyszer majd eljövendő bölcsődés létre. Kilenc felé indulunk neki a nagyvilágnak, dél-fél egy körül érünk haza, pelenka-, ruha csere, mosdás, ebéd, alvás egytől-háromig (eddig tizenegytől aludt kb. két órát,  és délután még másfelet, de mióta nyaralni voltunk, már nem akarta délutáni alvást, így estére már hulla fáradt volt). Szóval elég nagyfiúsan él már, és úgy is néz ki:)

őszi csavargás közben

A heti program nagyjából: hétfőn zöldség-gyümölcs vásárlás a piacon, játék a mini játszótéren, vagy a játszóházban, kedden üdülés a nagyinál, szerdán kirándulás a nagy játszótérre - a patak partjára, csütörtökön találkozás barátokkal Érden, állatkertben, vagy a városban, pénteken mini-mókus torna a játszóházban, rövid látogatás a nagy játszótéren, kacsa etetés a patak parton.


Étkezési szokásain is csiszolt, de hogy ne tagadja meg önmagát, azért ebbe is tett egy kis csavart. A csiszolódás azt jelenti, hogy most már tényleg bármit és szívesen megeszik (legalábbis itthon, a nagyi azt állítja nála nem, ezért a keddi "bármibe" egyre több fajta gyümölcs belefér, amitől ujjong a szívem, mert nyáron minden új gyümölcs láttán úgy csinált, mintha meztelen csigát tálalnék elé. A csavar a történeteben az, hogy az étkezések során két tányérra van szükség, hogy közben egyik tálból a másikba kanalazhassa az ételt... A látvány horror a köbön, viszont a ruhái egész jól néznek ki, a kalandozás során a kaja-hurrikán valahogy tényleg a tálakban, és részben az etetőszék tálcáján tombol. A történethez hozzátartozik, hogy nagyon ügyeltem rá az első perctől kezdve, hogy az étkezésekhez ne kapcsolódjék játék (mármint egy tárgy, amivel közben elszórakoztatnám, vagy elszórakoztatná magát), de íme egy leleményes gyermek azért megoldja, ha a szórakoztató iparban szeretne dolgozni:) Reméljük a nagy kanalazás fejleszti finom-motorikus képességeit. Nagy kedvence továbbra is a paranyica sajt (az édességekről a baba-kekszen kívül még nincs fogalma, valószínűleg ezért maradt nagy szerelem a sajt:) 


Tizenhat foga van, és reggeltől-estig harapásra használja, ha örül akkor azért, ha valami akart, akkor azért, amitől teljesen ki vagyok borulva. Kicsit csodálkozom, hogy még nem mondja magától a NEHARAPJ mondatot, ugyanis minimum napi kétszázszor hangzik el, reggel még kedvesen, nyugodtan, halkan, de estére, mint egy sebeit nyalogató vad, már képtelen vagyok a fejemben elképzelt minta-anyaként lereagálni ezt a dolgot. Azt mondják majd elmúlik, de mivel szándékosan és eszközként használja a harapást, ezért nem tudom elképzelni, hogy csak úgy elillanna a semmibe ez a dolog. 


Apukája megtanította egyedül mosdani, tényleg lenyűgöző, ahogy az arcán, pocakján, egyéb elérhető testrészein maszatol egyet a szappannal. Annyira büszke volt a tudományára, hogy eleinte ruhában is alkalmazta, majd az apja módszerét (mutatóujjal óvatosan belenyúlni a gyógyszertári szappanos tégelybe) továbbfejlesztette és eljutott arra a szintre, ahonnan remélem már nincs tovább: belemarkolni a szappanba, és fehérre meszelni a kis potrohát...


Ebben a hónapban felvett több új szokást is, az egyik az, hogy apja alsógatyáit magára ölti mellvértként, fejkendőként, vagy egyszerűen derékdíszként és egész nap abban flangál a lakásban, mint a rettenetes alsógatya-man. Eleinte csak a ruhaszárítóról rángatta le (csak két alsógatya tetszik Neki, azokat vadássza), később ebben is megpróbálta a lehetetlent, megkeresni a kis kedvencét a szennyes-kosárban.

Megdöntötte a saját baleset rekordjait, a legrosszabb az a délután volt, amikor fejjel kiesett a kocsiból a gyeprácsra, ami gyakorlatilag lópatkó alapban vérző-feketéllő nyomokat hagyott a buksiján, majd egy órával később a Libri gyerek-részlegén a babakocsit tolva minden tompítás nélkül hátast dobott és csak úgy döngött a tarkója, a babakocsi pedig ráesett.  


Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy a haja sűrűsödik és nő, és gyönyörű aranyszőke, ilyen fizimiskával tulajdonképpen egy angyali teremtmény is lehetne:))))