Millenáris Park

Az a hihetetlen dolog történt, hogy húsz perc járóföldnyire mindkettőnknek tetsző játszóteret találtunk a nyár végén. A gyönyörű ősz és az a szerencsés véletlen, hogy egy városi patak partján lakhatunk, ahol kacsák hápognak (a gyönyörtől, hogy egész nap pirospozsgás babócák kacagnak finom falatokat dobálva a hidakról), és harapni való vaskos zöld fű van még ilyenkor is parton, arra sarkalt, hogy egyre többször nekivágjunk egy kis kalandtúrának. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy szívesen feltérképezném a kerületünk hozzánk közeleső részén lévő játszótereket, fényképes beszámolóval és útmutatóval. (Szerintem nem is olyan egyszerű ezekre rátalálni) .Ezt szeretném is megvalósítani, de most mégis csak egy Tőlünk távolabb eső játszótérről szeretnék mesélni, mert egyszerűen az állam is leesett, annyira meghökkentett a látvány a Millenáris parkban. Csatangolni és halakat etetni indultunk Neki, aztán egyszer csak ott csillogott-villogott egy olyan játszótér, amiről azt hittem, hogy csak valaki képzeletében létezhet. 


Ti - kik nem jártatok mostanában a Millenáris Parkban - pakoljatok fel alaposan répácskákból, ropiból, kölesgolyóból és vágjatok Neki addig, amíg piros-bordó-sárga-zöld levelek fityegnek még a fákon, akárhol is laktok, mert szerintem ezt látni kell:) Nem gondolom egyébként, hogy Atom-Antit sokkal jobban lenyűgözte volna, mint a hazai pálya, Nekem viszont visongott rendesen a lelkem a látványtól, köztudottan imádom a színes forgatagot, színes-vicces figurákat, és egy kissé gyermeki a humorom, úgyhogy Nekem egész végig ott bujkált a kacaghatnék a szájam sarkában. A látványon felül a játékok is kínálnak sok olyan lehetőséget, amivel egy "átlag" játszótéren nem  találkozik a gyerek (fából készült nyitott szájú malacot etetett kaviccsal, gyönyörű színekben pompázó faragott kaput nyitogathatott, zárhatott igazi retesszel - többször átzuhanva a magas küszöbön:), volt csillagokkal-holddal ellátott mókuskerék, kézi csúszkapálya, hajó kormánykereke, boszorkány-macskával, és még ezer érdekesség)