Eszem-iszom-dínom-dánom

Atom-Anti rákattant a zsömlére és a kis bögréből ivásra...ez eléggé hétköznapian hangzik, gondolom legközelebb akkor lesz téma, amikor majd lekattan róla, mert protkót kap:) 

A zsemle evés kb. két hete kezdődött, mégpedig egy jelentős eseménnyel egybekötve: egy párizsis zsömle látványkonyhás alkotás kedvéért állt jót magáért először hosszú ideig kapaszkodás nélkül délcegen mókás kisfiunk. Most már tényleg színes-szélesvásznú lett a "férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út" mondás számomra. Serényen eszegettem szerény uzsonnám, amikor odatrappolt, felállt és nagy cafatokat tépve belakmározott, Istenemre mondom lenyűgöző látvány volt, hogy mire képes azzal a pár fogával:)))) Ma kiszolgálta magát, benyúlt a bevásárló szatyorba, kibontotta a zsömlés zacskót, és megette, mert ami jár-az jár, a nyálas szétmarcangolt cafatokkal odjajött Hozzám, és Engem is megetetett, nem részletezném az élményt:))) Hát nem mondom, hogy a lakásunk és Atom-Anti az evés közben-után megfelelt volna a HACCP (http://hu.wikipedia.org/wiki/HACCP_rendszer) követelményeinek, de a kisfiam iránt érzett büszkeségem és szeretetem már képessé tesz néha arra, hogy a lakásban uralkodó elképesztő morzsa-, bukás-, víz- és szeméthalmot természetes jelenségként megfigyeljem, elvonatkoztatva attól, hogy mindez az Én természetes élő- és lelőhelyem (is)...

Atom-Anti kb. két héttel ezelőttig a "pult alól"  - azaz az etetőszék tálcája alatt dugdosott tányérból - kapta a napi betevőt, mert nem éreztem magam felkészültnek arra, hogy napi több alkalommal átöltöztessem  a reggelente mintegy húsz perc alatt nagy visítás közben a harisnya-tréningnadrág-body-pulóver variációba csomagolt gyereket, ezzel párhuzamban újra fessek-tapétázzak-parkettázzak a nappaliban:) Na jó, egy kissé túlzásba estem most, de alapvetően tényleg úgy gondoltam, hogy majd jól "megtanítom" enni a kis lurkót nyáron, egy szál pelenkával a popóján. Aztán nem is tudom mi történt, de egyrészt rájöttem, hogy nincs jogom ezt tenni Vele,  másrészt rájöttem, hogy nem kell itt semmit megtanítani, mert Ő erre is képes a megfigyelései alapján. Így egyszer csak felpenderítettem a tányérkát a pultra, kezébe nyomtam a kanalat és becsuktam a szemem... A hatás persze frenetikus volt, ahogy azt megszokhattam, nagyon boldog volt a gyerek, ajándékba azt a megható jelenet-sort kapom Tőle nap, mint nap, hogy amikor Ő már jól lakott, (és már nincs szabad tiszta felület a feje búbján és arcocskáján) akkor először magát kezdi kanállal etetni, aztán Én jövök, Engem is megetet, és közben kacarászik a vicces élethelyzeten. Megmondom őszintén erre nem számítottam:)) Néha megpróbál cumisüvegből is etetni reggelente, az még mókásabb (szerinte is).


A zsemle evő korszak beindulásával egy időben újra próbálkoztam a bögréből itatással, ez logikus lépésnek tűnt a lakásban és Atom-Anti kis testén eluralkodott kaotikus állapotokat nézve - már úgyis mindegy alapon. Az ivás elég nehézkesen megy, legyen az itatópohár, pohár, bögre, vagy műanyag üveg, minden alkalommal fulladozik. De legalább a bögréből iváskor végigöntheti az innivalót a ruháján, a feje búbján, a parkettán és Anti-Mami aznapi negyedik öltözékén. Ha magamba nézek nincs mit csodálkozni a sikertelen kísérleteken, mert Anya-Apa egy pár, mindketten üvegből iszunk, poharat szerintem még nem is látott a kezünkben. Ó-jajjj...


Összefoglalva egyszerűen imádni való minden téren, ha hagyjuk, hogy az legyen...