Pittbul...terrier

Annyira beleégett az agyamba az egész hajcihő a betegség körül, hogy nem is írtam a tizennyolcadik hónap csodás változásairól:) Pedig történtek lényeges dolgok, most visszanéztem kicsit a fotókat is.

A legnagyobb változás, hogy abbahagyta a pitbull létet és a harapásai számát "indokolt"-ra csökkentette. Ez egy nagyon nehézkes és hosszas folyamat volt, hogy eljussunk idáig, és ismét megmutatkozott szülői hozzáállásunk különbözősége (Apa javára). Sajnos Én hajlamos vagyok arra, hogy erőből próbáljam megoldani az Atom-Antihoz kapcsolódó "problémákat". Apa pedig hajlamos rá, hogy jókedvvel és szeretettel orvosolja ugyanezeket, és mindig Ő ér célba.... Részemről totálisan feldühödve az állandó harapásoktól, már csak a NE HARAPJ hangos kiáltásra voltam képes, bár mentségemre szolgáljon, a harapások nagy részét Én szenvedtem el... Apa ezzel szemben a harapás kezdetekor puszit kért harapás helyet. Azért néha Ő is felemeli a hangját, csak a csúnyán hangzó ne harapj helyett azt mondja: PUSZIIIIT, és megpuszilgatja Atom-Antit:))) Nem tudnám megmondani, hogy a kis pitbullunk ettől szelídült-e meg némiképp, de már tényleg csak kötelező aktusként harap, amikor úgy érzi másképp nem tudja megvédeni, ami az övé... Ez persze néha rosszul sül el, három hete vendégségben volt az imádott szomszéd fiúknál, ahol meg akarták akadályozni abban, hogy haza sétáljon egy pontosan ugyanolyan krokodillal, mint amilyen otthon is van a szobájában... Hát Apa csak nagy erőkkel tudta lefejteni Petike karjáról Atom-Anti 16 fogas acél harapását, még arra is képes volt a békeállapot eléréséért, hogy átrohanjon a mi lakásunkba az "igazi" krokiért. Most magyarázd meg egy majdnem 18 hónaposnak, hogy az nem az ő krokija...

A második nagy változás, hogy teljesen elmúlt a pelenkázáshoz kapcsolódó hisztizés-harapás-rugdosás-őrület-közelharc. Hogy ez mekkora megkönnyebbülés, el sem tudom mondani, erről a témáról tényleg azt gondoltam, hogy a pelenkás kor legvégéig fog tartani... Korábban már írtam, hogy a kezdő ok a megnyugvásra az volt, hogy pelenkázási helyszínt váltottunk, ezt még megfejeltem azzal, hogy általában állva (vagy röptében, futtában:) pelenkázom és nem használok minden egyes alkalommal popsi-kenőcsöt, így a pelenkázi idő lecsökkent, így nem veszek el annyi Atom-Anti értékes idejéből:) A Sudocrem bár drága, de zseniális.

A harmadik változás, hogy most már két nyelvet beszél, mi úgy gondoljuk dánul és finnül beszél, a második nyelv eltér az elsőtől, ámde számunkra még mindig érthetetlen:) A leglényegesebb dolgokat úgy hívja TÁÁÁ