Amikor a fagyi visszanyal...

Bár azzal az életérzéssel éldegélek sokszor, hogy a milliomodik alkalommal - robot üzemmódban és hangsúllyal - kimondott szavak csak úgy elszállnak az univerzumban, tegnap mégis bebizonyosodott, hogy Atom-Anti buksiján keresztül halad néha a gyorsvonat, ami a kéréseket szállítja...az már más kérdés, hogy mire használja azokat később:)

Az oviban szóltak, hogy kicsit gyakorolni kéne az öltözést, mert nem nagyon akaródzik Neki ebben részt venni a délelőtti udvarra menetel előtt, ezért akkor ér ki az udvarra, amikor a többiek már meglovagolták az Ő általa vágyott mocikat, ezért óriási hisztit csap. Na persze nem azért nem öltözik, mert nem képes rá, hanem mert baromi lusta. Mivel kivételesen nem a pszichológushoz küldtek, sőt el sem tanácsoltak újra az intézményből, ezért szokatlan energiával vetettem bele magam a "gyorsan öltöző gyerek" projekt megvalósításába, főleg azért, mert láttam némi összefüggést az otthoni - mese közben harminc másodperc alatt felöltöztet anya az egyszerűség kedvéért - rossz példa, és az óvodai ellenállás között.

A start napon minden előzetesen egyeztetés nélkül közöltem a célszeméllyel, hogy a megszokott reggeli három mese megtekintése csakis kizárólag pisilés és teljes felöltözés után lehetséges. Atom-Anti ezen gondolkodott húsz percet a kanapén összegömbölyödve, úgy 276-szor kifejezve azon akaratát, hogy szerinte mi lenne a legjobb megoldás (öt, azaz öt mese megtekintése), de szerencsére úgy tartottam magam elhatározásomhoz, mint egy masszív dór oszlop. Megadta magát, mivel Bob a Mester egyetlen epizódjának megtekintése még mindig vonzóbbnak tűnt, mint a nappali csendjében történő hatástalan kántálás. Ezen a reggelen szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy gyermekem a zokni-bugyi-poló-pulóver-jégeralsó-kordnadrág ruhaneműket különösebb gond nélkül, néhány perc leforgása alatt képes magára ölteni. Ezen még jómagam is megdöbbentem, és rögtön nyeregben éreztem magam a jövőt tekintve.

Eljött a másnap reggel, amikor magabiztosan ismét közöltem a tényállást a morcosan ébredező Atom-Antival, aki a kanapén összegömbölyödve ismét agyalásba kezdett az ellenállási mozgalom lehetséges formáin, majd a következőket tudatta Velem (az általam sokszor használt zsibbasztóan rideg kioktató hangnemben):

Anya, nem lehet mindent egyszerre! VAGY pisilek, VAGY felöltözöm, válasszál légyszíves!

Hmmm, azt hiszem erre a szituációra mondják, "amikor a fagyi visszanyal..."