A tuti dada:)

Tavaly már írtam egy bejegyzésben, hogy a "hogyan ne legyünk tökéletes anyák" című igen szórakoztató könyvben olvastam, hogy a legegyszerűbb módja, hogy hosszú időre lepasszold kisbabád: szerezz egy hét-kilenc éves kor közötti másik gyereket a családban és zseniálisan el fogja terelgetni a bébikédet Ez a tézis abszolút beigazolódott már tavaly is, és egyenlőre tartja magát, bár a bébikém azóta már igazi vasgyúró legény, tomboló daccal az elméjében... Az immár nyolc éves unokatesóra, mint Istenre tekint, unokatesó pedig olyan hihetetlen szórakoztató programokat talál ki Neki, amire Én akkor sem lennék képes, ha a világvége előtti utolsó játékos perceim kéne kiélnem. Szó szerint ámulok és próbálok memorizálni. Múltkor szemtanúja voltam egy negyed órás produkciónak, amikor a nyolc éves - többek közt - szörfözni tanította a négy éves kistesót, és a két éves Atom-Antit (egy biatorbágyi kertes ház veteményes kertjében). Mivel a családi ház évek óta épül-szépül, ahogy a családi házak általában szoktak, ezért mindig akad a kertben valami, ami kreativitásra sarkallja ezt a korosztályt. Unokatesó fogott egy nagy méretű macskakövet,  keresztbe fektetett rajta egy megviselt deszkát, és rávette a két kicsit külön-külön és együtt is a repülés élményre, majd szakavatott mozdulatokkal szörfözni tanította őket, egyszerűen zseniális volt. Én ilyen boldognak nagyon ritkán láttam életében a kisfiam, csak úgy ragyogott, ilyenkor azért felmerül a testvér-kérdés dilemmája bennem. 

Ez az akció egyébként egy olyan alkalommal volt, amikor Atom-Anti a nagyival és a három unokatestvérével töltött négy teljes napot. A negyedórás ízelítőt elnézve nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy épen-egészségesen ölelhettem magamhoz kisfiam a negyedik nap végén:)))) 

Elkezdtem akkor-és-most fotókat gyűjteni, így az alábbiakban látható egy tavalyi fotó is, amikor Atom-Anti űrhajós kiképzésen járt fenti unokatesónál... Az arca mindent elárul:)))

akkor

és most

Mámor

Atom-Anti három darab jajajós-palacsinta elfogyasztása után...

Halleluja

Úgy tűnik Atom-Anti nem fogadott némasági, illetve minimál-dizájn díjas mininál-beszéd fogadalmat. Azt hiszem mostanában Őt is és Engem is frusztrált egy kicsit a ki nem mondott ezeregy kívánság-lista. Eddig például két igét használt, viszont ezt a kettőt minden létező szituációba képes volt  beilleszteni (és természetesen mindkettő ige egy-egy rendkívüli lelki tusához kapcsolódik)

A két ige: elment (eeement) és eltört (eeetöt)

Az elsőt egy el nem alvási ügy kapcsán sikerült produkálni, amikor a nagy randalírozás során beígértem Neki, hogy az imádott mentőautója elmegy a kukába, ha így folytatja. Na ezt úgy megjegyezte, hogy utána sokáig csak erre tudott asszociálni a mentőautóval kapcsolatban, és képes minden mondatba beilleszteni az elment szót (nem beszélve a nino és a kuka szavakat is:)

A másik fontos igét egy maximál-hiszti során üvöltötte bele a világ arcába, amikor úgy ítéltem meg, hogy a Sugár egyik pékségében vásárolt óriás túró-rudi túl méretes lesz egy kezdő túró-rudi usernek. Ezennel minden anyát felszólítok, hogy haladéktalanul űzzön ki minden olyan gondolatot az agyából, hogy létezik túlméretezett édesség egy kis csöppség számára. Sajnos az akciót már nem tudtam korrigálni, mert egyszerűen leharaptam egy darabot a kezében tartott túró-rudiból... Anyaaaaa-eeeetöt üvöltötte hosszú és kínos percekig, kezében tartva a bizonyítékot, szerencsére ebben az időszakban még csak toporzékolással vezette le a dühét, és nem a düh tárgyának messzire való elhajításával, ahogy mostanában...Ezután minden ami leesett, elgurult, megmozdult, az eltört.


Persze a beszédkészség fejlődésével minden kimondott szó azonnal befészkeli magát agyacskájába, pillanatnyi az a szerencsém, hogy bár sok szót mond, de egy része nehezen érthető, viszont néhány nyomdafestéket alig tűrő szó esetében ez most nagyon jól jön a bölcsis beszoktatáskor: pitya (picsa), kuva (kurva). Esküszöm megpróbáltuk magunkat maximálisan visszafogni káromkodás téren, úgy tűnik nem nagyon sikerült, most elkezdhetjük a fapofa gyakorlását, hogy egy arcizmunk se rezdüljön a sértő szavak kimondáskor, nehogy igazán rákapjon.

A másik produkció, hogy számunkra megjegyezhetetlen szavakat is használ, például: szkáluji (Scarlouis -thomas a gőzmozdonyból)


De a legeslegeslegjobb, azt mondja: SZEJET (szeretlek)

A mellékelt képen tudományos eladást tart a tigrisek életéről... 

Nincs többé tökéletes kacaj...

Atom-Antit július 20-án baleset érte, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta (számunkra) gyönyörű kinézetét. A garázsban takarítottam az autót, ahol egy több napig tartó pech-sorozat után úgy esett el, hogy darabokra tört az egyik első foga. Egy napig még bizonygattuk magunknak, hogy csak a sarka tört le egy kicsit, de aztán sajnos egyértelművé vált, hogy ez ennél durvább ügy. Volt egy vágyálmom, hogy a gyerekemmel egész kis korától kezdve majd fogorvosi kontrollra járok (mosolyogva, dudorászva), hogy felnőttként ne úgy viszonyuljon a fogorvosokhoz, mint Én hosszú éveken keresztül egy horrorisztikus kezelés után. 

Egy ilyen eset után ez már számomra elképzelhetetlen, bár meg kell mondanom, hogy Atom-Anti szokás szerint egy hősként viselkedett, amikor kioperálták a széttört fogdarabokat az ínyéből, sőt amikor visszamentünk kontrollra a rendelőbe, akkor némi - rá relaxként ható -  mosdóban pacsálás után kicsit vonakodva ugyan, de bement a fogorvos szobájába, és csak amikor meglátta a fogorvost + 3 (!) asszisztenst, akkor konyult le a szája széle, és kezdett el pityeregni. Egyébként megint csak elismeréssel tudok beszélni a Rózsavölgyi téri új építésű házak aljában lévő rendelőkről, tudom hogy hülyén hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerek azért viseli annyira jól  általánosan az orvoshoz járást, mert bennem a rácsodálkozás az egyetlen életérzés, amikor bemegyünk az egészségügyi szolgálatra, vagy az orvosi rendelőbe, nincs semmi rossz érzésem, mert annyira szép a környezet. (Miközben mindenféle- és fajta felnőtt orvosi rendelőtől, vagy vizsgálattól irtózom, bár egy baba kihordása elég jó tréning az effajta fóbiák leküzdésére:)))) 

Egy szó mint száz, a három asszisztens egy tündér volt Velünk (az egyik többször bocsánatot kért, hogy hazaküldött Atom-Anti tb-kártyájáért, pedig Én abszolút természetesnek vettem, hogy anélkül nincs biznisz), a doktornő kicsit furcsa volt, mert hozzám, mint felnőtthöz egész végig lecsukott szemmel beszélt, mintha képtelen lenne megbirkózni azzal, hogy rossz hírt közöljön Velem, de amint "gyógyítania" kellett, minden vonása kisimult, kiderült, hogy szép kék szeme és biztos keze van, mindent előre elmagyarázott Atom-Antinak, és Engem is úgy koordinált, hogy a lehető legjobban jöjjek ki  a szituációból.

Ő is és a másik gyerekfogorvos is azt mondta, hogy ne legyek annyira kétségbeesve, mert a két évesek körében ez egy nagyon gyakori baleset...Ha Engem kétségbeesettnek talált az üggyel kapcsolatban, akkor mit mondott volna Apára, akinek sokáig szó szerint minden Atom-Antira tekintéskor könnybe lábadt a szeme, amíg meg nem tudta, hogy az Apukája, még a másfél éves kort sem érte el, amikor mindkét első fogát otthagyta a rózsaláda szélében...

Hmmm, alakul a genetika, mocorog az Atom....

Az alábbi kép tanúsága szerint (ahol az eltört foga egy része még meg volt, ami azóta végképp eltűnt az éterbe) Atom-Antit nem nagyon akadályozza az esztétikai hiányosság az életszeretet kifejezésében... Én azért titokban néha előveszem a "régi" fényképeket, ahol teljes egészében látszik a gyönyörű mosolya és tökéletes mosolya...

mánia

tűzoltó mentőt hív...

Atom-Anti tűzoltó, mentő és vízmániás, ezzel nagyjából el is mondtam hétköznapjaink mennyei és pokoli pillanatait:) Először a mentőautó szerelem jött, aztán amikor anyukám leültette a laptopja elé Sam a tűzoltóautót nézni, már nem volt visszaút... A statisztika szerint az anya, apa, enyém és Peti után legtöbbször kimondott szó a tűotóató volt az elmúlt hónapokban. Persze most már gyönyörűen mondja, hogy tűzoltóautó, és nem halaszt el egyetlen pillanatot sem, hogy használhassa. Mára meg tudja különböztetni a tűzoltóautók és a mentők szirénáját, mivel Vele együtt Én is figyelem a várva várt ninót, le vagyok döbbenve, hogy milyen gyakran hangzik fel naponta a vészjósló sziréna.

váratlanul motorozni indul

Vízmániája a tócsákba, és sártengerekbe motorozásban merül ki, ez talán a tavaly balatoni nyaralástól datálódik, ahol a Balatonba ritkábban engedtük be az éppen dúló fosós-hányós vírus miatt, így kénytelen volt a strandon található pocsolyákban kiélni szenvedélyét. Üzenem a dizájnereknek, hogy feltalálhatnák a combnyakig érő gumicsizmát, mert a térdig érő mit sem ér gyorshajtás esetén...

Csicsergés

Atom-Anti nem éppen a szavak embere, de azért amikor a haza becsülete megkívánja, akkor megpróbál teljesíteni...

Atom-Anti és Tündér-Léna (alig 20 hónapos) állnak egymás mellett a kertben, egy macska felugrik az autóra

Tündér-Léna kommentál:   nézd anya, felmászott a macska az autóra

Atom-Anti (hosszas fogalmazgatás után:):  cici...elment:)

Atom-Anti és Tündér-Léna talicskázás közben

Susogó

Úgy tűnik minden dolognak van elrendeltetett sorsa a világban, így van azzal a susogó tréningnadrággal is, amit drága Férjem turkált, és amiről az első percben azt gondoltam, soha nem fog felkerülni a gyerekre (kívül susogó anyag, belül gyakorlatilag műanyag necc). A nadrág azonban együtt nő Atom-Antival, bosszantóan kinőhetetlen, elnyűhetetlen, elpiszkolhatatlan, és az elmúlt két hétben az is kiderült, miért került a mi családunkba...

Történt ám, hogy Atom-Anti a nyár beköszöntével eldöntötte, hogy szobatiszta lesz, de nem ám napközben, hanem rögtön egész éjszakára. Így bármilyen rugdalózót, body-t, kis polót, tréningnadrágot, pizsamát adtunk rá, az mind lekerült róla, majd a pelenkája is... Több ilyen gerilla-akció során belepisilt, illetve beletermelt egyéb dolgokat is az ágyba, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak meztelenül aludt órákon át pelenka és ruha nélkül, amíg be nem tértem hozzá a szokásos éjféli ellenőrzésre.

Apával azon visongtunk egyik este, hogy szégyenszemre két éves korára kell elővenni a műanyag lepedőt, amire sosem volt szükség, most jól jönne egy bébiőr, amire sokan rá akartak beszélni és megesküdtek, hogy anélkül nem lehet élni, de eddig jól megvoltunk nélküle is:)

Aztán egy véletlen folytán (Anya elment csajos estére) Apának kellett megküzdenie (újra és újra) a holdvilágban világító meztelen popsival, és a vigyorgó-büszke fejecskével, úgyhogy fogta magát, és ráadta a susogót Atom-Antira. Így derült fény arra, hogy azt valamiért nem tudja, vagy nem akarja levenni magáról... 

Ez lett hát a szent ruhadarab, ami továbbra is megőrzi esti nyugalmunkat, amiért tényleg naponta hálát adunk az égieknek, és amit újabb és újabb trükkökkel őrzünk Atom-Anti különböző korszakait átvészelve (és halogatjuk a nagyfiúknak való rácsmentes ágy összeszerelését:))))