Az elmúlt hónapokban elmaradt a blog-írás, ami több dolgon is múlt, az egyik oka a anti-mamiságom kardjába dőlése volt néhány bölcsis történés miatt, a másik ok a totális lefáradás és időhiány, ugyanis Atom-Anti alvásigénye az estéket tekintve egy nyolcvan éves öregemberével vetekszik... Viszonylag ritka, hogy tíz előtt elaludjon, és addig egy precízen kidolgozott szisztéma szerint sokkol, és ezen bizony eddig semmivel sem tudtunk változtatni, az Én elemeim pedig lemerülnek attól, hogy visszatartsam a folyamatos üvölthetnékemet. Néha még kibukkan belőlem az MGM jól ismert oroszlánüvöltése, de azért már fejlődöm és egy-egy biztosító által üzemeltetett üzenetrögzítőt megszégyenítő búgó hangon is tudok diskurálni éjnek-évadján. Vannak időszakok, amikor a képzeletbeli sakk-táblán futó (Atom-Anti) üti királyt és a vezért (Anya és Apa), és bizony előbb elalszunk, mint Ő. Néhány ilyen este után általában visszatér belém az Élet, és Supernany-től , illetve saját kútfőből merített ötletekkel próbálok úrrá lenni a helyzeten. Persze Atom-Anti messziről lepottyantja, hogy az Erő velem van-e, oder nicht, és hány órán át nézegettem Szuperdadust, Neki semmi kedve bárányokat számolni, vagy egy hajón ringatózni az Álom Tengerén (ez nem vicc, már próbáltam vizualizálni Vele együtt, ahogy a parton beszáll a vitorláshajóba és szelíden elvitorlázik Álomországba, de a gondolat, hogy úgy mondjam "nem ment át"...)
Számtalanszor elgondolkodtam már, hogy van-e értelme blogot vezetni, mert ugyan hasonlít egy napló írására, tehát tűnhet akár "csak" öncélúnak is, de nincs az a blogoló, aki ne vágyna rá, hogy mások is olvassák, elismerjék, valamiféle nyereségre tegyenek szert a blog által, viszont elég furcsa a szituáció, amikor a saját gyermekéről ír az ember, és nem a legtrendibb mézes-céklás-nyírfacukros túrótorta receptjét álmodja meg.
A blog-írás mégis meghozta sajátságos "hasznát" (Isten áldja a királynőt Londonban, akit nem Erzsébetnek hívnak és rávett erre a különös "mókára"), ugyanis a blog nélkül Én bizony vissza nem tudtam volna idézni, hogy Atom-Anti hány hónaposan fordult át, kezdett kúszi-mászni, mikor ült fel, mikor kezdett el járni. Ezeket az adatokat mára álmomban felébresztve is el tudom mondani, már meg sem tudom számolni, hány kérdőívre és jellemrajzra írtam rá, pedig eredetileg Én sem arra készültem, hogy majd két és fél évesen (!) közli a bölcsis pszichológus, hogy a gyerek hiperaktív, figyelemzavaros, rész-képesség zavarokkal küzd és pontosan idézzem fel, mit mikor csinált, és milyen szakaszokon nem ment át...
Szóval halleluja, mindennek meg van a maga oka...
.jpg)
