A világ legvicesebb szava

Egyik este mókás szerettem volna lenni, és azt mondtam Atom-Antinak: Kutyafülü Aladár

Hát ezzel beletaláltam a százas kör közepébe!!!! Kiderült, hogy ez a világ legviccesebb szava, azóta suttogva, hangosan horkantva, szelíden, viccesen, komolyan el kell mondanom újra és újra és újra...

Cserébe mosolyog, visít, kacag, gurgulázik, horkant, bukfencet vet... Éljen Weöres Sándor, és magyar nyelv, a Kutya-Tár lesz az első vers, amit megtanítok Neki:)

Kíváncsiságból beírtam a google fordítóba, íme, hogyan foszlik szerte-szét a csillámporos humor:)

Street opened in three bites of the dog store
pipe, drum opened kutyafülü aladár
dog store, dog store
kutyafülü aladár

Március 8.

Március 8: a nemzetközi nőnap, valamint Atom-Anti MIÉRT korszakának kezdete. Azt eddig is sejtettem, hogy gyermekeink amolyan robotkutya módjára működnek (itt bocsánatot kérek az érzékenyebb lelkű anyáktól), amire abból következtettem, hogy Atom-Anti kisbarátja  Bio-Bibi születésétől kezdve (ami pár héttel történt Atom-Anti parádés születése után) pontosan ugyanazokon a fázisokon megy át ugyanabban az időben, mint az Én kisfiam, pedig 1.730 km-re lakik Tőlünk, merőben más szülőkkel és környezetben. Gondolom három éves koruk után elválnak újtaik, és már csak a Sziget-Fesztivál, meg a Borsodi  sör köti majd őket össze, de ez az első három év iskolapéldája az automata üzemmódban történő fejlődésnek.

Arra viszont még Én sem számítottam, hogy Atom-Anti este lefekszik a "KI VÓT EZ" korszakban, reggel felébred és egy huszárvágással áthajlik a "MIÉRT" korszakba, ahogy az a nagykönyvben 2,5 - 3 kora közötti időszakra előírva vagyon. Gondolom azért Bio-Bibi beelőzte az Én kicsinyemet, aki napra pontosan november 1. és március 1. között minden egyes estéjén azzal kötötte le fékezhetetlen energiáit, és agykapacitását, hogy kicsináljon. Persze erre vannak szakkifejezések, amit a legtöbben szívesebben hallanának, pl. próbálgatja a határait a kis angyal, kicsit dackorszakos volt ma a kis drága, de szerintem egyszerűen kipróbálta mit bír Anti-Mami, és többszörösen bukott Anyaként tértem meg a csatából. Ha nem jön egy fosós-hányós vírus, aminek következtében minden idegszálammal csak a zsigereim helyben tartására koncentráltam, és nem szétmarcangolt idegszálaim további borzolására, valamint sértett önérzetem ébrentartására, akkor nem is tudom mi történt volna. Túlfűtött érzelmeim befagyasztása nagyon jót tett a kapcsolatunknak (na meg az a tény, hogy elfogadtam, fél tíz előtt akkor sem alszik el a gyerekem, ha naponta megőrülök-tépem a hajam-majd tízkor bármiféle házimunka, magánélet, saját időtöltés nélkül bezuhanok az ágyba, mert a testem már nem bírja el az agyműködésem intenzitását:-). Talán ez a fordulópont tette lehetővé a MIÉRT-korszak eljövetelét:)))) Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a természet olyan csodásan kiméri az anya-gyerek kapcsolatok kémiájának összetevőit:)

kikutat-megvizsgál-megkérdez:)

Persze néha már komolyan arra gondolok, hogy a blog megnevezésével (Anti-Mami) előírtam a saját karmámat...

Események szinkron nélkül és szinkronnal

Atom-Anti hónapok óta minden este 1. ciccegve-szisszegve csavargatta,  tekergette és harapdálta az ujjam, 2. egyik kezével összeszorította az ujjaim és a másikkal teljes erővel ütötte. Én ezeket a mozdulatokat minden alkalommal bántásnak véltem, ezerszer elmondtam Neki, hogy ez Nekem kellemetlen, nem jó, és hagyja abba, de persze ez  nem történt meg, és egy kissé feszült voltam emiatt, hogy úgy mondjam.

Fenti események szinkronizálva:

1. Anya kinyitottam a kólás dobozt (ciccegés-szisszegés-csavargatás), és kiittam, most üres a doboz...

2. Anya, szöget ütök a tetőbe...

feszültség elszállt, bárcsak előbb tudtunk volna beszélgetni, esküszöm a követező gyereknél megtanulom a baba-mama süket-néma beszédet:))))))

Szövegláda

Atom-Antinak csodás beszélőkéje kerekedett, hihetetlen, hogy egyik héten még csak szavakat küldött bele a világba, a következő héten, pedig múlt időben, feltételes módban mond, kérdez, kiabál, elképesztő szókinccsel a birtokában.

Nagyon vártam már ezt a pillanatot, és bizonyos értelemben könnyebb lett az életünk, de természetesen a beszéd meglódulásával kombinatív képességei, visszabeszélőkéje is nőtt, ezért néha kergetőzünk egyet a pokol tornácán, de napjaink nagy részében csodával adózom mindenért, ami történik, ahogy az eddig szerteszét szálló szavakból egyszer csak mondatok kerekednek. Felszínre kerültek az eddig mélyen dédelgetett információk, és a hosszú csendes hónapok alatt felhalmozott szókincs...

Első mondatai között ilyenek szerepeltek:

szeretlek Katus-Anyam

Anya, bekaptam a pisimet
 (lásd a mellékelt képet:) - minden este könyörgök Neki, hogy ne igyon abból a vízből, amibe fürdik,  de persze imádja, ha anyában felmegy a pumpa (ezt minden alkalommal kommentálja is - anya pumpa - címszóval), ezért minden este iszik egy kicsit, hát nagyon remélem, hogy ezek a kortyok csak immunrendszerét erősítik...

A bölcsiben nem szívesen veszik, ha a gyerek harisnyában van (mert elszorítja a vérkeringését, és hátráltatja a növekedést - fogalmam sincs, Én hogyan nőhettem mégis 180 cm magasra a harisnyás óvodai évek után:) Szombat reggel rendbontó módon cicanadrág helyett harisnyát adtam rá, erre a következőt mondta:

Anya, nem jó, vágjál lyukat az aljába... hát nem csodás mondat, ennyi nélkülözés után?
(lehet, hogy kicsit sokat hallgattuk a vágjál lyukat a kádba című slágert???)

Atom-Anti és a madáretetés

Nyáron vettem egy madáretetőt Atom-Antinak, egyszerűen csak azért, mert gyönyörű szép volt, és megakadt rajta a szemem. Azóta kérdezgeti, hogy mi az, Én pedig többször elmagyaráztam, hogy amikor leesik a hó, akkor a madaraknak nincs mit enniük, és ilyenkor nagyon szívesen veszik, ha kiteszünk Nekik magocskákat, élelmet.

Múlt héten éppen ebédelni készültünk, amikor havazni kellett, és félrehúztam a függönyt, hogy együtt lelkendezzünk, Atom-Anti levette a kis tálkáját az asztalról tele tésztával, és arra kért, nyissam ki az erkély ajtót, hogy kitehesse az ebédjét a madárkáknak... agyon csókolgattam...

Íme a gyönyörű madáretető, amit imád megtömni papírgalacsinnal, kisautókkal, ceruzával:)

Ereszd el a hajam party Atom-Anti módra

Elég rég volt már olyan, hogy kipróbáljam mit tenne Atom-Anti, ha nem Én lennék  Kontroll-Mami, aki állandóan a sarkában jár, és megmondja a tutit. Nem tudnám megmondani, mi váltotta ki belőlem a vágyat, hogy szabaduljunk már fel végre, és ne azon sakkozzak közben, hogy egy percnyi boldogság milyen végzetes lázadási törekvésekkel járhat tíz év múlva, de jó lenne, ha ismét rámtörne a kényszer, mert csodás esténk volt, hetek óta nem hallottam így kacagni. Hát, ha valaki Nálam jobban tud nyihogni és gurgulázni, akkor az az Én kisfiam, imádom azt a hangot. Persze melyik két és fél éves pelenkás bajkeverő ne élvezné, ha nincs stoptábla.

Lássuk milyen titkos vágyai vannak Atom-Antinak:

a mi ágynemünket, a saját ágyneműjét és az összes állatát egy sarokba összehordta a hálószobába, azon ugrált, rugdosódott,  hengergett, majd a kupac tetején állva két kézzel ütötte a már babakorában leamortizált, maradék fa reluxát

utána berontott a dolgozó szobába, ami nagyrészt tiltott terület a számára, fénysebességgel kihúzta a korábban tiltottnak titulált fiókot (amiből egyébként minden fontos dolgot száműztünk két méter magasba), kivette Apa névjegytartóját, kinyitotta-megnyalogatta

hozzámvágott egy kétezrest, ami az asztalra volt kikészítve, ezután látványásan magára csukta az ajtót, le-fel kapcsolgatta a villanyt, és kukucst kiáltva többször megnézte, ott állok-e még az ajtóban

beterelt a szobájába, be kellett feküdnöm az ágyába, azt kiálltotta csönd, majd lekapcsolta a lámpát, és becsukta az ajtót

fenti tevékenységek közben majd meghalt a nevetéstől...
hát azt hiszem ennyi kacaj kedvéért ezeket a rendkívül extra dolgokat legközelebb is kibírom:))

Atom-Anti formában

Ma három hónapja, hogy Atom-Anti bölcsődébe jár, és ma töltötte be két és feledik életévét. Elképesztő sokat változott mostanában, elvesztette babaháját és babaformáját, és inkább egy négyéves forma kisfiúra hasonlít, magasságban nagyjából ezt a korosztályt üti. Néha olyan morbid nézni, ahogy pelenkás popóval, inkább babáknak való body-ban, harisnyában rohangál, pöszén, szavaival küzdve a nagyok között a játszóházban:))) Végtagjait dobálva fut és állandóan valami baleset éri, mert még a meglévő testénél is fejlettebbnek érzi magát fejben:) 

Bevásárol a boltban (standard lista: tétta (tészta), zsömle, kóla (apának), almalé, túórudi), segít összegereblyézni, talicskával arrébb hordani a ház kertjében a lehullott leveleket, mindig kell, hogy legyen apró a zsebében (ötvenes, mert az ötös a kedvenc száma, és mindenhol felismeri), reggelente együtt kaparjuk a jeget az autóról, és bepakolja a mosogatóba a tányérokat vacsora után, elpakol, mielőtt új játékba kezdene, segít takarítani, nem vesz el akármit reggel - ez nagyrészt a zoknikra vonatkozik +  az újonnan vásárolt piros színű kabátjára, amivel nem tud azonosulni, haza gyalogol három trolimegálló távról...de minden nap hisztérikus rohamot kap, ha nem cipelem fel a harmadik emeletre, nem tartom a cumisüveget az esti és reggeli tejecske ivászat közben, és nem szorongatom hosszasan a kezecskéjét elalvás előtt:)