Tizenötödik hónap

Kemény volt, nagyon kemény...mármint Anti-Maminak:) Nem is tudom volt-e már olyan Atom-Anti éppen aktuális koráról szóló beszámoló, ami nem arról szólt, hogy milyen robbanásszerű, elképesztő fejlődésen ment keresztül... Persze Én mindig éppen az aktuális hónapot érzem a "legütösebbnek", így történt ez most is

Eddig leginkább az őrületes fizikai képességeiről számoltam be, ebben a hónapban viszont csak kapkodtam a fejem, hogy amellett hogy milyen ügyes, milyen okos is:)))))))) És ebben az a vicces, hogy nem vagyok elfogult, ez abból is egyértelmű, hogy szépségét már nem is méltattam....

Ebben a hónapban nem csak Apától és Tőlem tanult, hanem barátnőim kis csöppségeitől is...Itt akár egy új bejegyzést is nyithattam volna  "Óda Bibikéhez és Eszterhez" címmel, mert hihetetlen, hogy egy-két hét nyaralással együtt töltött idő mit változtat egy gyereken... Bibci pajtás 6 héttel fiatalabb Atom-Antinál, Tőle átvette a halandzsázást, mókázást, Eszter 2 múlt, Tőle megtanulta az Anyához bújás hadműveletet, mindkettőtől teljesebb lett az életünk. Hogy Ők mit tanultak Atom-Antitól? Hát kisfiam alaposan felkészítette Őket arra, hogy az élet nem habos torta (by Zsuga again:) Hogy finoman fogalmazzak, megtanította kis barátait állandóan résen lenni, hogy képesek legyenek megvédeni magukat az Élet viszontagságaitól (pl. egy lendülő ajtó by Atom-Anti, vagy egy simogatásnak szánt jobb horog by Atom-Anti, vagy egy kis ártatlannak szánt gereblyézés a hajkoronákban by Atom-Anti , csak valami társas együtt rosszalkodás kedvéért, vegyítve némi ős-irigységgel amit a kopaszok éreznek a dús hajjal szemben...) 

BESZÉL...A legnagyobb változás, hogy nagyon szeretne beszélni...ennek két módját választotta: vezényszavak, illetve anyázás:))))))) Amikor az utcán vagyunk akkor a vezényszavazást választja - mintha Isten gondozott kiskertjében flitteres pom-pom lányokkal gyakorolt volna, mielőtt eljött Hozzánk - gondolom ez a nagy produkció része a dolognak, ilyenkor Ő a "cool" kissrác, teli torokból üvölt: ahhh, uhhh, yeah, tyommm, baaaabuuu, vuhhh, vaaaa. Esküszöm néha még Én is összerezzenek, pedig Én aztán tényleg hozzá vagyok szokva egy csengő-bongó baritonhoz:))) Itthon belazul a munkás hétköznapok után, és pihenésként egyszerűen minden kérdés, válasz, utasítás, felkiáltás, elbájolás, beszólás, durcizás így hangzik: ANYA:) Na jó, ezenkívül mond szavakat, amikről Apával nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg kimondta, vagy csak képzelődtünk, ezek: gyere, ajtó, mondjad...

TÁNCOL...már nem tudjuk visszaidézni, mikor kezdődött, de táncol, egyszerűen meg kell zabálni:))) A "lájtos-nyálas" zenék valahogy nem fogják meg, bezzeg ha a centrifugázik a mosógép, vagy megy a szomszéd utcában az ütvefúró., kisfiunk "nyomatja", majd megtapsolja magát.. Amíg ma távol voltam Apa kipróbálta milyen hatással van rá a Guns 'N Roses...táncolt csöppet, majd a kis műanyag székét csapkodta a kis asztalhoz...abban reménykedünk ez csak a véletlen műve...

NŐ A HAJA...úgy tűnik a kis szőke szösszenetből lassan hajkorona lesz, bár el sem tudom képzelni enélkül a tökéletesen kirajzolódó buksi fej nélkül... a héten a szeme láttára szárítottam a hajam, tátott szájjal, rugózva követte az mozdulatokat, majd megpróbálta Ő is dobálni a haját, ahogy Anya... gyereket nem nevetünk ki, szól az alapelv, hát Én konkrétan visítottam, annyira vicces volt....bocsesz

EGYEDÜL ESZIK...nem kívánom egyetlen háziasszonykának sem azt a  horrorisztikus látványt, ahogy a bolognai spagettivel teli kanál zselés közegben mozogva kúszik a kisded szája felé, majd két milliméterre célállomástól kiesik a "cucc", a kanál üresen pörög-forog a szájában..kisded ennek hatására kicsit feldühödik és a játszma kedvéért a következő kanál ételt a háta mögé dobja (tv, tv-szekrény, könyves polc a háttérben), majd hirtelen mozdulattal eldobja a kanalat (a szőnyegre) és megtapsolja magát (paradicsom szósz fröcsög a csöppnyi csattan tenyerekről a nyír étkező asztalra), éljen az amerikai konyhás design nappali...Hmmm, csak igen ritkán mosolygok ebéd közben, de már nincs visszaút, mert akkora öntudata van, mint egy bivalynak, etetni csak addig hagyja magát, amíg éhsége némiképp csökken, utána átveszi az irányítást...és hogy mi minden ízlik Neki: füstölt sajt, majonézes torma, füstölt sonka, só, bors...már csak úgy hívjuk: iron-man

Nem mondom, hogy nem foglalkoztat állandó jelleggel, hogy hogyan lehetett volna felkészülni az Anyaságra, mert bár hihetetlen, de még mindig nehezen veszem fel Atom-Anti ritmusát:))))))))))) Lehet, hogy a lányoknak óvodás koruktól túlélő tábort kéne tartani, ahol kisbabák és kisdedek pörögnek a hátukon  ezerrel, lehet, akkor ez lenne a világ a legtermészetesebb dolga...


Így meg maga a csoda, egy kis chili-be, borsba, cukorba, sóba forgatva:))))