tűzoltóság - bolondság

21:55 ... ebben az időpontban vágtam teljes erőből földhöz Atom-Anti ninózó tűzoltóját, mert egyszerűen már nem bírtam hol levezetni a napok óta tartó esti nem alvás, csak anya-apa szivatás feszültségét. Egyetlen kis alkatrész tört le róla, na azt megsirattam, remélhetőleg Atom-Anti észre sem fogja venni, amikor reggel szerelmeskedik az tűzoltóautóval...

Átok és áldás egyben ez a tűzoltómánia, egyrészt, szinte bármit megcsinál, amiről azt mondjuk, hogy ezt a tűzoltók is így csinálják, másrészt semmi más téma nincsen hónapok óta,  napi 28 tűzoltóautót rajzolnak Neki a bölcsiben, és esténként hat-nyolc különböző alakú garázst építünk a tűzoltóautónak, ezzel a szóval fekszik és ezzal a szóval kel, tűzoltósisakban eszik, alszik, minden reggel küzdenem kell azért, hogy az évszaknak megfelelő kabátba öltöztethessem, mert egy esőkabátról eldöntötte, hogy az tűzoltó kabát, és a kabát fogalma összefonódott ezzel a vékony kabátkával. Úgyhogy reggelente néma öltöztetés folyik, nehogy felidéződjön benne a tűzoltó ruha kérdése... Mondjuk azt, hogy idén még nem fázott meg az éjszakai kihűlések következtében, azt annak köszönhetjük, hogy kiderítettük, a tűzoltók polár kezes-lábas pizsamában alszanak, sőt ügyelnek... Így legalább azért nem kell izgulnom, hogy módszeresen levetkőzik, és magzatpózban jéggé fagyva alszik éjszaka, mint ahogy tavaly télen számtalanszor megtette. Lenyűgöző látvány, ahogy önként és dalolva nyújtja karját-lábát, aztán megcsodálja magát a pizsamájában.

Visszatérve a ma estéhez kilenctől-tízig villogtatta és ninóztatta a tűzoltóautót az ágyban, aztán a szokásos menetrendben a pelenkába való pisilés után közölte, hogy pisilnie kell, hogy kaján vigyorral üldögélhessen a bilin a nagy semmi felett, majd újra szemet vessen a tűzoltóautóra... na itt pattant el a húr... az eddig csodásan nyolc óra nullakor lefekvő és fél kilenckor alvó gyermekem eltűnt a balfenéken, és egy hangos éjjeli bagoly lett belőle.

Visegrádon jártunk

Tudom, hogy ezzel már jó sokan voltak így, de olyan csodás élmény volt ebben a tiri-tarka őszben, és olyan gyönyörű játszóteret találtunk a vár aljában, hogy meg kell említenem. A fellegvár megközelítése, most autóval kacskaringózva történt, és nem úgy mint "ifi" koromban, amikor a szerelemtől megrészegülve utcai ruhában az erdőn keresztül vágva másztam fel a hegyoldalban a csúcsra (mégsem a gyönyörtől remegtek a térdeim:) Időnként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen mentális feltöltődést jelent Nekem a szépség látványa, hát a Fellegvárban, van mit nézni... Atom-Anti egy kezdeti döccenés után nagyon gyorsan belejött a vár-turizmus lehetőségeibe, csetlett-botlott-mászott, minden kiállítást végigjárt Vleünk mukk nélkül, és megszerezte csodálatom legfelsőbb fokozatát is:)

Bementünk a vadászat tárgyát feszegető kiállításra, ahol halott-kitömött állatok kupaca volt elrendezve egy szekéren, illetve környezetében a fegyverek, amivel eleljtették őket. Hát azt hiszem ez a kiállítás nem green-peace aktivisták számára nyílott, és már épp elkezdtem volna agyalni, hogy milyen lelki trauma érheti most éppen az Én picinyemet, amikor elkezdte végigkérdezgetni az állatokat (Én meg készségesen felolvastam a kihelyezett listáról). Eljutottunk a rókáig (ami a lábainál összekötve lógott a szekér szélén), és akkor az Én gyönyörűségem, akinek tiszta szavát alig hallani, bedobta az " A part alatt " című nótát, elkezdte énekelni, aztán eljutottunk a "róka gyűjti, róka gyűjti" sorig, és Én teljes extázisba estem, ahogy ránéztem egy pillanatra erre a kis ártatlan lélekre, akivel szemben Én mindig túlbonyolítom a dolgokat...

Aztán felmentünk egy színpadra is, ahonnan leküldött, mert Ő mostanában mindent egyedül csinál, és együtt elénekeltünk egy dalt (Atom-Anti zseniálisan énekel, mint amikor annak idején az énekkarban nem tanultuk meg a szöveget - és a dallamot sem - időre, de azért szerettük volnak, ha úgy tűnik, mintha éppen énekelnénk, így néhány másodpercre lemaradva az élcsapat mögött próbáltunk úgy tátogni, mintha tuti énekkarosok lennénk. Ő is pont így csinál, őrületesen hamis és próbál artikulálni, hogy valami hasonló szöveg hagyja el ajkait, mint Nekem. Nem is tudom, hogy van-e ennél szórakoztatóbb produkciója:)

A vár bevétele után lejutottunk a játszótérre, ami már magában is egy iparművészeti alkotás volt, de mindez megspékelve a háttérben a Duna-part sziluettjével, és sárgálló koronájú fákkal, a novemberi húsz fokos napsütéses időben fürödve olyan tökéletes délelőtt volt, hogy az már szinte gyanús:) Ilyenkor mindig biztos vagyok benne, hogy történik valami rossz, ami nem is váratott magára, mert Atom-Anti egy emeltnyit zuhant a játszótéren található óriás bárka közepén...úgy tűnik tényleg kilenc élete van, mint a macskáknak, mert egy karcolás nélkül megúszta

paraszt gyerek kontra "kékvér"

Atom-Antit apukájával egy csomagban megcsodálva általában felszisszennek: tiszta apja:)))) Ha velem látják, csak azért szisszennek fel, mert sokszor kiüti Nálam a biztosítékot és úgy viselkedem, mint aki megkattant... Szoktam volt mondani, hogy drága férjem igazi "paraszt gyerek", de a szó igazán jó értelmében. Azért időnként reménykedem, hogy az Én "kék vérem" is (ami egyébként nem létezik, csak annyira elkényeztetve, és jó körülmények között neveltek, hogy utólag így is definiálhatnám magam) egyszer "kiüt rajta":))) 

KIÜTÖTT - hát alszik így egy rendes paraszt gyerek????

A tuti dada:)

Tavaly már írtam egy bejegyzésben, hogy a "hogyan ne legyünk tökéletes anyák" című igen szórakoztató könyvben olvastam, hogy a legegyszerűbb módja, hogy hosszú időre lepasszold kisbabád: szerezz egy hét-kilenc éves kor közötti másik gyereket a családban és zseniálisan el fogja terelgetni a bébikédet Ez a tézis abszolút beigazolódott már tavaly is, és egyenlőre tartja magát, bár a bébikém azóta már igazi vasgyúró legény, tomboló daccal az elméjében... Az immár nyolc éves unokatesóra, mint Istenre tekint, unokatesó pedig olyan hihetetlen szórakoztató programokat talál ki Neki, amire Én akkor sem lennék képes, ha a világvége előtti utolsó játékos perceim kéne kiélnem. Szó szerint ámulok és próbálok memorizálni. Múltkor szemtanúja voltam egy negyed órás produkciónak, amikor a nyolc éves - többek közt - szörfözni tanította a négy éves kistesót, és a két éves Atom-Antit (egy biatorbágyi kertes ház veteményes kertjében). Mivel a családi ház évek óta épül-szépül, ahogy a családi házak általában szoktak, ezért mindig akad a kertben valami, ami kreativitásra sarkallja ezt a korosztályt. Unokatesó fogott egy nagy méretű macskakövet,  keresztbe fektetett rajta egy megviselt deszkát, és rávette a két kicsit külön-külön és együtt is a repülés élményre, majd szakavatott mozdulatokkal szörfözni tanította őket, egyszerűen zseniális volt. Én ilyen boldognak nagyon ritkán láttam életében a kisfiam, csak úgy ragyogott, ilyenkor azért felmerül a testvér-kérdés dilemmája bennem. 

Ez az akció egyébként egy olyan alkalommal volt, amikor Atom-Anti a nagyival és a három unokatestvérével töltött négy teljes napot. A negyedórás ízelítőt elnézve nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy épen-egészségesen ölelhettem magamhoz kisfiam a negyedik nap végén:)))) 

Elkezdtem akkor-és-most fotókat gyűjteni, így az alábbiakban látható egy tavalyi fotó is, amikor Atom-Anti űrhajós kiképzésen járt fenti unokatesónál... Az arca mindent elárul:)))

akkor

és most

Mámor

Atom-Anti három darab jajajós-palacsinta elfogyasztása után...

Halleluja

Úgy tűnik Atom-Anti nem fogadott némasági, illetve minimál-dizájn díjas mininál-beszéd fogadalmat. Azt hiszem mostanában Őt is és Engem is frusztrált egy kicsit a ki nem mondott ezeregy kívánság-lista. Eddig például két igét használt, viszont ezt a kettőt minden létező szituációba képes volt  beilleszteni (és természetesen mindkettő ige egy-egy rendkívüli lelki tusához kapcsolódik)

A két ige: elment (eeement) és eltört (eeetöt)

Az elsőt egy el nem alvási ügy kapcsán sikerült produkálni, amikor a nagy randalírozás során beígértem Neki, hogy az imádott mentőautója elmegy a kukába, ha így folytatja. Na ezt úgy megjegyezte, hogy utána sokáig csak erre tudott asszociálni a mentőautóval kapcsolatban, és képes minden mondatba beilleszteni az elment szót (nem beszélve a nino és a kuka szavakat is:)

A másik fontos igét egy maximál-hiszti során üvöltötte bele a világ arcába, amikor úgy ítéltem meg, hogy a Sugár egyik pékségében vásárolt óriás túró-rudi túl méretes lesz egy kezdő túró-rudi usernek. Ezennel minden anyát felszólítok, hogy haladéktalanul űzzön ki minden olyan gondolatot az agyából, hogy létezik túlméretezett édesség egy kis csöppség számára. Sajnos az akciót már nem tudtam korrigálni, mert egyszerűen leharaptam egy darabot a kezében tartott túró-rudiból... Anyaaaaa-eeeetöt üvöltötte hosszú és kínos percekig, kezében tartva a bizonyítékot, szerencsére ebben az időszakban még csak toporzékolással vezette le a dühét, és nem a düh tárgyának messzire való elhajításával, ahogy mostanában...Ezután minden ami leesett, elgurult, megmozdult, az eltört.


Persze a beszédkészség fejlődésével minden kimondott szó azonnal befészkeli magát agyacskájába, pillanatnyi az a szerencsém, hogy bár sok szót mond, de egy része nehezen érthető, viszont néhány nyomdafestéket alig tűrő szó esetében ez most nagyon jól jön a bölcsis beszoktatáskor: pitya (picsa), kuva (kurva). Esküszöm megpróbáltuk magunkat maximálisan visszafogni káromkodás téren, úgy tűnik nem nagyon sikerült, most elkezdhetjük a fapofa gyakorlását, hogy egy arcizmunk se rezdüljön a sértő szavak kimondáskor, nehogy igazán rákapjon.

A másik produkció, hogy számunkra megjegyezhetetlen szavakat is használ, például: szkáluji (Scarlouis -thomas a gőzmozdonyból)


De a legeslegeslegjobb, azt mondja: SZEJET (szeretlek)

A mellékelt képen tudományos eladást tart a tigrisek életéről... 

Nincs többé tökéletes kacaj...

Atom-Antit július 20-án baleset érte, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta (számunkra) gyönyörű kinézetét. A garázsban takarítottam az autót, ahol egy több napig tartó pech-sorozat után úgy esett el, hogy darabokra tört az egyik első foga. Egy napig még bizonygattuk magunknak, hogy csak a sarka tört le egy kicsit, de aztán sajnos egyértelművé vált, hogy ez ennél durvább ügy. Volt egy vágyálmom, hogy a gyerekemmel egész kis korától kezdve majd fogorvosi kontrollra járok (mosolyogva, dudorászva), hogy felnőttként ne úgy viszonyuljon a fogorvosokhoz, mint Én hosszú éveken keresztül egy horrorisztikus kezelés után. 

Egy ilyen eset után ez már számomra elképzelhetetlen, bár meg kell mondanom, hogy Atom-Anti szokás szerint egy hősként viselkedett, amikor kioperálták a széttört fogdarabokat az ínyéből, sőt amikor visszamentünk kontrollra a rendelőbe, akkor némi - rá relaxként ható -  mosdóban pacsálás után kicsit vonakodva ugyan, de bement a fogorvos szobájába, és csak amikor meglátta a fogorvost + 3 (!) asszisztenst, akkor konyult le a szája széle, és kezdett el pityeregni. Egyébként megint csak elismeréssel tudok beszélni a Rózsavölgyi téri új építésű házak aljában lévő rendelőkről, tudom hogy hülyén hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerek azért viseli annyira jól  általánosan az orvoshoz járást, mert bennem a rácsodálkozás az egyetlen életérzés, amikor bemegyünk az egészségügyi szolgálatra, vagy az orvosi rendelőbe, nincs semmi rossz érzésem, mert annyira szép a környezet. (Miközben mindenféle- és fajta felnőtt orvosi rendelőtől, vagy vizsgálattól irtózom, bár egy baba kihordása elég jó tréning az effajta fóbiák leküzdésére:)))) 

Egy szó mint száz, a három asszisztens egy tündér volt Velünk (az egyik többször bocsánatot kért, hogy hazaküldött Atom-Anti tb-kártyájáért, pedig Én abszolút természetesnek vettem, hogy anélkül nincs biznisz), a doktornő kicsit furcsa volt, mert hozzám, mint felnőtthöz egész végig lecsukott szemmel beszélt, mintha képtelen lenne megbirkózni azzal, hogy rossz hírt közöljön Velem, de amint "gyógyítania" kellett, minden vonása kisimult, kiderült, hogy szép kék szeme és biztos keze van, mindent előre elmagyarázott Atom-Antinak, és Engem is úgy koordinált, hogy a lehető legjobban jöjjek ki  a szituációból.

Ő is és a másik gyerekfogorvos is azt mondta, hogy ne legyek annyira kétségbeesve, mert a két évesek körében ez egy nagyon gyakori baleset...Ha Engem kétségbeesettnek talált az üggyel kapcsolatban, akkor mit mondott volna Apára, akinek sokáig szó szerint minden Atom-Antira tekintéskor könnybe lábadt a szeme, amíg meg nem tudta, hogy az Apukája, még a másfél éves kort sem érte el, amikor mindkét első fogát otthagyta a rózsaláda szélében...

Hmmm, alakul a genetika, mocorog az Atom....

Az alábbi kép tanúsága szerint (ahol az eltört foga egy része még meg volt, ami azóta végképp eltűnt az éterbe) Atom-Antit nem nagyon akadályozza az esztétikai hiányosság az életszeretet kifejezésében... Én azért titokban néha előveszem a "régi" fényképeket, ahol teljes egészében látszik a gyönyörű mosolya és tökéletes mosolya...