Á-betű

Atom-Anti első látásra beleszeretett az ábrahámhegyi strand jól kialakított sárban dagonyázós, 30 fokos vízébe, és egyben a parton sétáló bikinis apróbb-nagyobb hölgyek látványába is... szem nem maradt szárazon a parton, ahogy a kis pelenkás popójával a víz látványától-érintésétől és a végtelen számú bikinis csajtól megrészegülve Á-betűket kiabálva, sikongatva járt-kelt a tó partján, majd szabályosan belevetette magát a habokba, ahogy azt korábban a nagyobb gyerekektől látta...

És ekkor megtörtént, ami kevés férfinak adatik meg az életben: összetalálkozott egy sellővel (gyönyörű kék szemek, hosszú barna haj, szép barna bőr , amúgy saját bevallása alapján tisztelhettük benne a  sellőt), akit a 9 év különbség sem zavart, töretlen lelkesedéssel úszkált Atom-Anti körül. Lehet, hogy a féltékeny Anya beszél belőlem, de Engem inkább cápára emlékeztetett, mint ártatlan sellőre, mindenesetre elnevezte a kisfiamat találóan Á-betűnek...

Á-betű még hosszasan formálta az Á-betűket, őszinte lelkesedése egy másik kislányt is odavonzott, akit az apukája csak nagy nehézségek árán hurcolt haza, amúgy meg mindenkinek mosolyt csalt az arcára a parton, még Én is képes voltam ledobni a formáim takarására szolgáló polót/gatyát, a nyakamba kapni Atom-Antit és fel-le szaladgálni vele a vízben a lemenő nap giccsesen narancssárga fényében:) Nagyon jó volt egy kicsit felszabadulni, mi mindent tud kihozni egy felnőttből egy ilyen csöppnyi kisgyerek...

Amúgy kisfiam számára nem létezett a lehetetlen, vagy a nem szó,  amikor a vízről volt szó. Amikor az időjárás viszontagságai miatt nem engedtem bele a Balatonba, megoldotta a pancsolást a strand területén lévő nem túl bizalomgerjesztő pocsolya valamelyikében, időnként kortyolva a vízből, amiben ki tudja hány gumipapucs talpa hagyta nyomát aznap:))))) Ehhez képest néhány napi szimpla fosás egész "lájtos" végkifejlet volt....


Pár nappal később egy észveszejtően gyönyörű szivárvány keletkezett a strandon, annyira markáns színekkel, és olyan határozott vonalakkal, hogy szinte fel lehetett rá mászni... ahogy összeszaladtunk a parton gyönyörködni, (Atom-Anti egy lifegő sajtos-tejfölös lángossal a markában) egy anyuka azt mondta a kisfiának, hogy köszönje meg az ajándékot, amit kapott (mármint a szivárványt), akkor azért egy kicsit könnybe lábadt a szemem, mert szerintem ez egy nagyon szép gesztus...


Nem tudom kihez kell szólnom, de köszönöm az ajándékot: Atom-Antimat:)

Summer-Time:)

kicsit szünetelt a blog-írás, mert megejtettük Atom-Anti első nyaralását, utána pedig Anti-Mami megpróbálta kipihenni a nyaralás fáradalmait, ez nagyjából azonos időt vett igénybe...a Balatonnál, barátokkal és hasonló korú gyerekekkel töltöttünk két hetet, kicsit olyan volt, mint egy Mátyás király mese:) Pihenés volt, meg nem is, az időjárás kényeztetett minket - meg nem is, a Balcsi meleg is volt - meg nem is,Anti-Mami hisztizett is - meg nem is:)


azért őrület, hogy egy ilyen pici gyerek milyen őszintén és napi 24 órában képes örvendeni a világmindenségnek, azon belül is a kerti csapnak, a hintaágynak, a felfújható medencének, a cserépkályha csiki-csuki ajtajának, a csigalépcsőnek, fűnek-fának-bogárnak, na meg a teregetéshez használatos csipeszeknek...

Én egy igazi városi bige vagyok, eddig nem igazán fogtam a családi házas-kert tulajdonos ismerősök litániáit a saját ház nyújtotta örömökről, részemről örültem, hogy nem kell gazolnom, öntöznöm, permeteznem, füvet nyírnom, tökéletesen elégedett voltam a kis lakásunkkal, azért ez a nyaralás a Balaton parton a kertes házzal, a simogató naplementékkel és a harmatos reggeli fűvel némiképp elgondolkodtatott és újabb megvalósíthatatlan vágyakat keltett bennem....úgy tűnik kisfiam befogadó képessége határtalan, jöhetnek hegyek-völgyek-sajtos-tejfölös lángos Ábrahámhegyen - kánikula - esőben táncolás - hidegben természetvédelmi major látogatás - lovas poló meccs Szentbékkálán, állatkert Veszprémben, mindennek képes örülni, bár kíváncsisága némiképp túllépi a mi felnőttek szabta "normál' határainkat, ezért a "rosszalkodás" opció valahogy mindig ott lebegett a feje felett:)))))

A hazatérésünket még némi csoda is övezte:) A barátok azzal búcsúztattak, hogy ugyan mondjam már meg, mit fog Atom-Anti kezdeni kerti csap nélkül Budapesten... hazajöttünk, kiszállt az autóból és ott volt: az eddig felfedezetlen, bár teljesen látható helyen, piros elforgatható karral rendelkező KERTI CSAP!!!! mit Nekem kertes ház, naplemente, napfelkelte, hulló csillagok, amíg itt van  háznál a 14,5 hónapos kisfiam eddig legnagyobb élménye (a Balaton után)...

Játék anti-szenvedély

Képzelgéseim arról, hogy amikor leendő gyermekem már járóképes kisdeddé cseperedik, és indián szökelléssel, egy gyermekdalt dudorászva sietünk együtt a játszótérre extrudált keksszel, köles golyóval, mini répácskákkal,az oldaltáskámban, ahol aztán édesen eljátszik a homokozóban, picit futkározik, miközben Én dumcsizok a többi harmony-mamival nem igazán akarnak közelíteni a valósághoz:)))

Két lehetőség van: Én egy extra-size-anti-mami vagyok és nem tudom megtanítani a gyereket játszani, vagy Ő - a gyerek nincs tisztában jogaival és kötelezettségeivel...

A játszóterezés mostanában (amikor a 35 fokban ki mertem menni az utcára) amolyan "kókusz-golyó futam"-ba torkolott, hála a EU-konform, itatóval, vagy legalábbis vizezésre alkalmas csobogókkal felszerelt játszótereknek. A produkció (némi tétova-tevetova bolyongás után) abból áll, hogy a kis kút melletti tócsa álló vizét először kézzel felborzolja, alkalmasint belenyúl a lefolyó rendkívül tiszta rácsai közé, majd megörülve a feledhetetlen élménynek hirtelen felpörög, ami végül a tócsába csüccsenéssel végződik...ekkor felpattan, gondolja keres egy jobb helyet a játszótér színes forgatagában, ami általában az egyetlen kikopott fűfolt, csupasz föld, egy-két csikk, elszáradt fű-fa-virág, és ott ismét dob egy hátast, a vizes polós-nadrágos testére nagyszerűen tapad minden, mi szem-szájnak ingere.  Még sosem csináltam, de gondolom a kókusz-golyó készítés is ilyesmi mozdulatsorból állhat: nedvesít-meggyúr-hemperget, a látvány is hasonló, ahogy sártól feketélló popóján lógnak a tikkadt fűdarabok...Ezen a ponton szoktunk hazatérni...próbálom úgy felfogni, hogy Nekem különleges kisfiam van, mert ezzel a viselkedéssel mindenképpen kitűnik a szürke tömegből, de azért játszótéri kapu becsukásánál hátra fordulva néha azt kívánom, hogy legközelebb inkább homok pogit sütögessünk:)

A játszótéren kívül sem nagyon tudom "rendes" játékra fogni otthonunkban, és csak remélni tudom, hogy ez az életkorának sajátossága, hogy kizárólag a "nem-szabaaaaad" kategóriás termékek kötik le a figyelmét, illetve annak kidolgozása és megvalósítása, hogy azokat hogyan érhetné el. Ma például létrának hasznáta a ruhaszárító előzőleg ledöntött egyik szárító részét, de ezen felül is általában felmászás útján próbál boldogulni, ó milyen csodás lehet az az adrenalin-löket, amit az állandó életveszélyben levés okoz Neki...


Olvastam egyszer egy lenyűgöző könyvben (hogyan ne legyünk tökéletes anyák a címe), hogyha szeretnénk egy-egy szabad órácskára szert tenni kisbabánk mellett, akkor mindenképpen szervezzünk be egy 7-9 év közötti gyermeket társaságként, mert azok hihetetlen jól el tudják szórakoztatni a kicsiket.. ezt a tanácsot akkor nem vettem elég komolyan, de elnézve Atom-Anti hét éves unokatestvérét, már kezdem érteni, hogy mire gondolt a szerző. Egyrészt hihetetlen, hogy egy sima hintázásból mit tud kihozni egy hétéves, amitől Atom-Anti szakad a röhögéstől, másrészt elképesztő mit tud kihozni a háztartásban fellelhető tárgyakból... Hírből már hallottam, hogy egy kis űrhajós kiképzés után Atom-Anti kidobta a taccsot a bátyáméknál, de a látványra még így sem voltam felkészülve, amint unokatesó egy kipakolt szennyes tartó műanyag ládában pörgeti-forgatja-tolja-húzza kisfiam, időnként takaróval letakarva a tartót, hogy még intenzívebb legyen az élmény. Részemről szem fennakadt-sikoly bent ragadt, és már épp készültem volna a James Bond filmekbe illő akció megakadályozására, amikor felcsendült az a nagyon mélyről jövő hamisítatlan Atom-Anti kacaj, amiből rá kellett jönnöm, hogy ő ezt a játékot élvezi (Te jó ég)...úgyhogy szorosan megmarkoltam a szék széleit, hogy nehogy reflexből felpattanjak, és megpróbáltam élvezni a látványt...

Bundesliga séró kilőve

Atom-Anti 2010. július 4-án megszabadult a számomra nagyon mulatságos, de mások által oly sokat kritizált hajtincseitől, amelyek a tarkóján lengedeztek, (a pici kis szőke szöszöktől teljesen elkülönülve, ami a hajkorona további részét képezi) sőt extrém időjárási viszonyok között még a szél is belekapott olykor-olykor... Kicsit aggódtunk, hogy a hajtincsekkel együtt elveszíti félelmetes erejét is (hogyan fog hatos karton ásványvizeket elhurcolni, nagy képernyős tv-t elhúzni a vezetékénél fogva, vele egy magas kukákat emelgetni - senki ne kérdezze, ezekre hogyan lel rá:)))) 

Örömmel jelentem, hogy nem kell aggódni, Atom-Anti a hosszas beavatkozás után, amit nullás géppel vittek véghez, továbbra is ereje teljében lubickol. Azt nem tudom, ezentúl mi lesz az indító téma az idegenekkel való találkozások során, mert a "bundesliga" séró eddig mindig jó szolgálatot tett:)))))

Mellékelem az előtte-után fotókat... az "előtte" fotón még a meg nem értett művész néz bele a kamerába, az "utána" fotón már  a Művész egyik legújabb kollázsa is látható, címe: filctoll a gumikesztyűben, arcára kiült egyfajta elégedett nyugalom...

Áttörés olvasás terén:)

Ma áttörés történt, 15 másodpercnél tovább lekötötte egy könyv Atom-Anti figyelmét...hogy mi volt ez? Frank Júlia: zöldséges ételek vegetáriánusoknak...köszönjük Neked Júlia...

Megörökítettem a pillanatot, a búvárruha ne tévesszen meg senkit, meg az sem, hogy fejjel lefelé olvas:))))

A vidéki élet sava-borsa

Atom-Anti apai nagyszülei a Bükkaljai dombság egyik kis falujában élnek, ahová viszonylag ritkábban jutunk el, újra és újra izgalommal indulok el, attól félve, hogy hogyan fog viszonyulni a rég nem látott mamához/papához az Én izgága kisfiam. Eddig mindig igazán megható és frenetikus élmény volt megtapasztalni, hogy mennyire visszaadja azt az átütő örömet és gondoskodást, amit ilyenkor kap az első pillanattól kezdve. Az ő megnyilvánulása nem harsány öröm-kitörés, hanem egy olyan természetes odatartozás, béke és nyugalom elérése percek alatt, amit más környezetben még nem tapasztaltam. Egyszerűen tudja, hogy jó helyen és biztonságban van. Persze az sem mellékes, hogy a házhoz állatok, kert, garázs tartozik izgalmas játékokkal és egy elképesztően játékos és kitartó nagypapával, aki képes rückverz-et szerelni az elektromos kisautóba és motorba, hogy az unokák ne csak előre, hátra is képesek legyenek száguldani... Hát Atom-Antinak ez volt élete első vezetési élménye, és annyira mókás és megható volt, hogy azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de leginkább kacagtam. Papa beültette a tűzoltó autóban, megmutatta Neki hol a gáz, és a kormány, aztán start-cél győzelemre buzdította kisfiam:) Az új tudományból leginkább a gázpedál nyomása mozgatta a fantáziáját, a kormányt inkább csak egyfajta biztonsági kapaszkodónak tekintette. Elvetemült arccal nyomta a gáz, száguldott kacskaringózva Neki a tujáknak, az autóknak, a ház falának brümmögve. Mindez olyan elképesztő látvány egy tizenhárom hónapostól, azt hiszem még mindig nem múlt el bennem a 'baba-tudat', hiába látom nap, mint nap, hogy mire képes, néha nem hiszek a szememnek...

Produkált persze mást is, ezt a hétvégét szemelte ki arra, hogy életében először kiessen a kiságyból...Reggel hatkor ébredtünk nagy sírásra, ami megrázta a szervezetünket, mert nem igen fordult elő az elmúlt hónapokban, hogy reggel nyolc óra előtt kelt volna a mi csoda-gyermekünk... belépve a szobájába a földön kuporogva találtam rá, lehorzsolt orral. Mivel aznap esküvőre készülődtünk, és életében másodszor nem a saját ágyában, hajlékában, és Nélkülünk készülődött lefekvésre, ezért kissé izgultam, de a második éjszakát már úgy töltötte, ahogy otthon szokta. Amikor másnap délelőtt hazatértünk, egyértelműen látszott, hogy birtokba vette a területet és persze Mamát/Papát is kenyérre kente, mintha ott töltené a hétköznapjait, úgy viselkedett...

Művész lélek

Régóta figyelem Atom-Antit, és rájöttem szeret kollázsokat készíteni:)

Ha teheti az ebédként feltálalt étel közepébe beleilleszti az itatópoharat, kombinálva a  kanállal,vagy a parmezánsajtos dobozt a spenótba, de ha egy kombinált fogót kínálnánk fel Neki, azzal ugyanezt tenné, tehát gyakorlatilag bármivel, ami a keze ügyébe kerül).

 











A fiókokba oda nem való dolgokat hurcol, felhalmozza azokat, saját maga is tetejére mászik és általában elégedetten szemléli a művét. 

Nem mondom, hogy képes vagyok mindig relax állapotba kerülni és néhány perces néma gyönyörködést színlelni, de ha a benyomásaim helyesek, akkor pont a meg nem értett művészek viszik a legtöbbre, mert hajtja őket saját, vagy környezetük elégedetlensége:)