A szülés előtt valamiféle gondtalan eufóriában lebegve azt képzeltem, hogy abban a pillanatban, amikor kipattan belőlem gyermekem, akkor "csomagot hozott a posta" felkiáltással előpattan belőlem egy Anya-Én, Anya-csomag oktató dvd-vel, és majd simán le tudom rendezni a gyereket minden szempontból. Eltelt hét és fél hónap, kezdek gyanakodni, hogy ezt a gyerek ügyet Nekem kell egyedül megoldanom valahogy....
Ez a furcsa hozzáállás már másnak is szemet szúrt, mégpedig legelőször egy postás kisasszonynak a Kolossy téren. Történt ám, hogy a nyolcadik hónapban jártam, munka kapcsán fel kellett adnom valamit a postán, és nem pici pocakommal gyakorlatilag betolattam a postás kisasszony ablakába, elfoglalva annak teljes terjedelmét széltében-hosszában. Megkérdezte, hányan vannak. Erre én hátra fordultam, megszámláltam a sorban mögöttem lévőket, és közöltem a helyes adatot. Rám mosolygott és imigyen szólt: lehetséges, hogy Önben még nem realizálódott, hogy gyermeket vár??? Persze kacagtam, ahogy szoktam (mostanság meg vagyok győzödve róla, hogy úgy nevethetek mint Beavis and Butt-head valamelyike, különben a gyermekem miért kacagna úgy mint a két rajzfilmfigura???), búcsúzásként azt mondta: gyors szülést, sok tejet kíván...hát eléggé félre lőtt:)))))
Másodszor akkor kezdett mocorogni bennem némi kétség, amikor azt olvastam, hogy az anyákban létezik egy ösztön, száz kisbaba sírása közül is felismerik a saját gyermekük sírását, ezt hosszas (az indián-társadalomban végzett) kutatásokkal támasztották alá. Mi olyan környékre költöztünk, ahol az egy utcára eső újszülöttek száma havi szinten megdöntötte a százas rekordot, (pedig az utca 1-től 26-ig számozódik), és mivel nyár elejére esett Atom-Anti születése, ezért nyitott ablakoknál, erkélyajtónál aludtunk. Rendszeres jelenet volt, hogy Férjemmel felpattantunk az éjszaka közepén és rémülten zihálva próbáltuk több perces hallgatózás után egymás tudomására hozni, hogy a saját, szomszéd szobában tartózkodó gyermekünk sír-e, vagy a száz kisbaba egyike az utcában...
Ezt a történetet azért írtam le, mert egyik Legjobb Barátnő megkérdezte, hogy hogy telt a szilveszter, és azt találtam válaszolni, hogy nyugodtan, KETTESBEN a férjemmel... visszakérdezett, hogy netán nem hármasban telt-e Atom-Antival együtt:)))))) Hát deeee....
Anti-Mami
Ez a furcsa hozzáállás már másnak is szemet szúrt, mégpedig legelőször egy postás kisasszonynak a Kolossy téren. Történt ám, hogy a nyolcadik hónapban jártam, munka kapcsán fel kellett adnom valamit a postán, és nem pici pocakommal gyakorlatilag betolattam a postás kisasszony ablakába, elfoglalva annak teljes terjedelmét széltében-hosszában. Megkérdezte, hányan vannak. Erre én hátra fordultam, megszámláltam a sorban mögöttem lévőket, és közöltem a helyes adatot. Rám mosolygott és imigyen szólt: lehetséges, hogy Önben még nem realizálódott, hogy gyermeket vár??? Persze kacagtam, ahogy szoktam (mostanság meg vagyok győzödve róla, hogy úgy nevethetek mint Beavis and Butt-head valamelyike, különben a gyermekem miért kacagna úgy mint a két rajzfilmfigura???), búcsúzásként azt mondta: gyors szülést, sok tejet kíván...hát eléggé félre lőtt:)))))
Másodszor akkor kezdett mocorogni bennem némi kétség, amikor azt olvastam, hogy az anyákban létezik egy ösztön, száz kisbaba sírása közül is felismerik a saját gyermekük sírását, ezt hosszas (az indián-társadalomban végzett) kutatásokkal támasztották alá. Mi olyan környékre költöztünk, ahol az egy utcára eső újszülöttek száma havi szinten megdöntötte a százas rekordot, (pedig az utca 1-től 26-ig számozódik), és mivel nyár elejére esett Atom-Anti születése, ezért nyitott ablakoknál, erkélyajtónál aludtunk. Rendszeres jelenet volt, hogy Férjemmel felpattantunk az éjszaka közepén és rémülten zihálva próbáltuk több perces hallgatózás után egymás tudomására hozni, hogy a saját, szomszéd szobában tartózkodó gyermekünk sír-e, vagy a száz kisbaba egyike az utcában...
Ezt a történetet azért írtam le, mert egyik Legjobb Barátnő megkérdezte, hogy hogy telt a szilveszter, és azt találtam válaszolni, hogy nyugodtan, KETTESBEN a férjemmel... visszakérdezett, hogy netán nem hármasban telt-e Atom-Antival együtt:)))))) Hát deeee....
Anti-Mami
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése