Nyolcadik hónap

Atom-Anti parádés szerepeket osztott magára ebben a hónapban, (miközben én csak a Nagy Zabagép szerepét játszom igen nagy beleéléssel), néha úgy érzem, mintha Én valami zselés közegben mozognék, ahol nincs hang- és fénysebesség, sőt hangok és fények sincsenek, így néha későn vetődöm egyetlen magzatom nagyot koppanó fejéért. Lelki szemeim előtt már látom, ahogy az alsó szomszéd strigulázza az égtelen nagy dörrenéseket a padlón, és már eldöntötte, hogy hányadiknál hívja ki a zsarukat... Ha színekkel kellene jellemeznem az elmúlt hónapot, akkor valamilyen harsanó neon narancssárga lenne. Szinte fel sem tudom sorolni, hogy mi minden csinált először: etetőszékben eszik, nagy kádban fürdik, stabilan áll, el kezdett lépegetni a kanapé mentén, észveszejtő mély orgánumával löki a babbbababbababát, abát (apa), és egy olyan hangot, amit mi nem tudunk utánozni, mert nem alkalmas rá hangképző szervünk, volt síelni (így leutazott már több mint ezer kilométert!), megtudta milyen az ősökkel egy szobában aludni (durva), megszerezte az első férfias monokliját, volt orvosnál, ortopédusnál, cipőt venni, evett nyulat, harapva eszi a banánt, hahotázik és tud tapsolni (és suttogva mondom, de megint egész hónapban végigaludta az éjszakákat, kivéve a síelés alatt, bedugult nózival). Erősen gondolkodom, hogy Velem történt-e valami extra, de nem jut eszembe semmi, ha csak az nem, hogy néhányszor mini-szívrohamot kaptam (lásd mini-szabi alias Bridget Jones):)))) A legsemlegesebb ténykedései is lassan gyanút kell, hogy keltsenek...tegnap kétszer futottam Neki a mosogatásnak (hátat fordítva Atom-Antinak), az első tányér után a szájába szorult a orrspray kupakja, se-ki-se-be, a második tányérnál öklendezte vissza a porszívó egyik részéről lekapirgált fekete szigszalag csíkot...Hát Én bizony hagytam a mosatlant másra (lásd Férj:)

Varázslatos dolog ám Anyának lenni, mert miközben tudod, hogy minden gyerek pontosan ugyanazt tanulja meg, eszi meg, teszi ki, csinálja végig, mégis a saját gyerekedet egy elképesztő csodalénynek látod. Én egyszerűen nem bírok betelni azzal a teljesítménnyel, amit az elmúlt egy hónapban nyújtott. Valószínűleg még némi fogalom-zavar van az agyamban azzal kapcsolatban, hogy magamban kisbabának hívom, miközben Atom-Anti már inkább kisgyerek, lehet, hogy a nagy ámulat innen fakad. Miközben Én egész nap azon agyalok, hogyan fejleszthetném a képességeit, és görcsbe rándul a gyomrom, hogy ennyi idő eltelt, és még mindig nem voltam baba-mama tornán, baba-úszáson, amit mind elterveztem, aközben Ő a maga természetességével őrült sebességgel teszi a dolgát. Nem ösztönöztük semmivel felülésre, felállásra (sőt megpróbáltuk visszafogni, mert korához képest nagy a súlya), mégis szorgosan gyakorol magától, innen látszik, hogy egy normális, egészséges babának nincs szüksége külön fejlesztésre az élet e korai szakaszában az átlagos, sőt annál gyorsabb fejlődéshez...

Én kezdem úgy látni, hogy az egyik legzseniálisabb találmány a világon a porszívó. Így utólag nem is értem, hogy például miért találtak ki a babáknak külön járássegítőt, ami tologathatnak maguk előtt, hiszen arra is ott van a porszívó. A porszívónak minden része alkalmas hosszas játszadozásra, ha egy kördiagrammot kéne készítenem a típus játékokról (csörgő, plüss állatkák, kisautó, formajáték, stb), és az azokkal történt játszadozás százalékáról az összes játszóidőben, akkor a porszívó kitenné kb. a 60 %-át, a laptop töltője 5%-ot, az ásványvizes flakonok 10%-ot, a vár a varázslóval, lovaggal, királynővel, királlyal a bástyáján + a pörgethető arcú narancsárga műanyag maki 10%-ot, és az összes többi elképesztő mennyiségű játék tenné ki a maradék 15%-ot. Leendő Anyák sokat bizony játékra az első évben ne költsetek:))))))