Férj és Férj

Többen feltették már a kérdést, hogy kisfiunk születése hogyan befolyásolta a kapcsolatunkat a Férjemmel. Mint ahogy Atom-Anti szokásait figyelve sem találtunk sok egyezést a gyermeknevelési könyvekben leírtakkal, úgy a kapcsolatunk sem úgy alakult, ahogy az megjósolva vagyon. Sokkal szorosabb, mélyebb, barátibb, együttműködőbb, szeretet-teljesebb minden, mint korábban, persze ennek nem az az oka, hogy mi olyan különleges hármas lennénk, hanem az, hogy talán korábban működtünk kevésbbé ideálisan. Az egésznek az az alapja, hogy mi úgy éltünk, mint Férj és Férj. Azt hittem attól vagyok jó fej, ha szinte abnormálisan erős, nagyon önálló, nagyon határozott, pénzügyileg független, a gyárban ész nélkül robotoló, otthon sika-mikáló, tükör fényesre törölgető asszonyka vagyok, aki még a szülés előtt két nappal is felviszi a harmadikra a karton ásványvizeket. Tévedtem...Persze amikor erre rájöttem és gondoltam ákom-bákom veszem a nagy kabátom és átigazolok a gyengébbik nemhez, akkor ez nem aratott osztatlan sikert itthon, valahogy mégis kisimultak a dolgok és ez megint a férjem óriási szívének és józan paraszti eszének köszönhető... Sokáig még saját magam számára sem volt világos, hogy miért pont egymásra esett a választásunk, hiszen mind a külső szemlélők, mind mi magunk úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk az a tipikus álompár:))) Részemről egy hangosan tikk-takkoló biológiai órával az agyamban, és egy ultra-nagy kivetítős visszaszámlálóval a homlokomon - miszerint közeleg a vég, mert rettentő öreg vagyok mind a harminc évemmel - hagytam magam sodródni az eseményekkel. Aztán amikor megszületett Atom-Anti összeállt a kép, Én egy Jó Apa-egyben-Majdnem-Tökély Férj csomagot kerestem és kaptam, és ez a különös és biztonságos életérzés kitart immár nyolcadik hónapja:))))) Köszönöm Atom-Anti