Magam is gondoltam már úgy, és a friss gyermekes ismerőseimtől is gyakran hallom, hogy senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz lesz (miközben mindannyian világosan látjuk azt is, hogy milyen öröm-faktor egy kisbaba). Itt felmerül a kérdés, hogy miért, akkor másképp döntöttünk volna gyermekvállalás terén? Szerintem nem, de mégis ott bujkál bennem egy kis rossz érzés, hogy annyira más a realitás, és a gerjesztett életérzés a babázás első korszakával kapcsolatban, hogy az először szülő nő, alias primipara beparázik, és komolyan azt gondolja, hogy Ő csinált valamit nagyon rosszul, hogy ilyen nagy a különbség valóság és valóság között, és ez aztán tényleg egyenesen a gyermekágyi depresszióhoz vezető utat kövezi ki. Én nagyon élesen láttam saját korlátjaimat, de gyermek-gyermektelen abban bízott és azzal biztatott, hogy mindez a múlt martalékává válik, amint a karomban tartom a csendesen szuszogó babámat... Minden félelmem beigazolódott, hiszen ki ismerhetne jobban, mint mega-maga-magam...
Leteszem a Nagy Esküt, hogy már várandós koromban is JÓ ANYA szerettem volna lenni, ezért sokat olvastam az egymásnak ellentmondó csecsemő gondozási könyveket, babaápolási szakirodalmat, internetes oldalakat, és tájékoztatókat, mert azt gondoltam, hogy ha ilyen alaposan felkészülök, akkor nem érhet meglepetés (bár tény, hogy nem jártam szülésfelkészítő tanfolyamra és kismama jógára)… az alábbi, szerintem hasznos tanácsok kimaradtak a listázásból, esetleg szívesen olvastam volna róluk...
- minden fillért tegyél félre, hogy elegendő pénzed legyen előfizetni egy csontkovácsra az anyaság első hónapjaiban, mert bár kisdeded a délelőtti séta során a légkalapács és aszfaltvágó együttes szerenádjára meg sem rezdül, este amikor úgy gondolod, hogy a karodban tartva a húsz perces lélegzés, mocorgás, és gondolkozás nélküli mozdulatlanul ülés után már elég mélyen alszik, akkor elfordítod a fejed jobbra (netán balra), nyak roppan, gyerek felébred és kezdődik az esti uri-muri…
- vegyél egy sorozat lexikont, vagy néhány féltéglát, amit később betehetsz a kiságy négy lába alá, megemelve azokat, így elvégezheted az elmaradhatatlan simogatás-bungyurgatást-susogást-ütögetést-röcögtetést-tucctuccolás úgy, hogy a derekadat még valaha az életben használni tudod valamire…
- a kedvenc pólóidat helyezd letétbe, és sürgősen szerezz be a Józsefvárosi kínai piacon néhányat otthonra az alábbi színekben: bukás színű, hányás színű, fos színű, sütőtök színű, cékla színű…
- minden, mondom minden fontos információt jegyezz fel még szülés előtt a kapu kódtól kezdve, a pukk-pin-sim kódokon, a melltartó méreteden, az elektronic banking jelszavadon, a leánykori neveden át, az e-mail fiókod jelszaváig, mert a szülés egy fajta "reset" (lehet) a memóriádban… a feljegyzett információkról szólj valakinek, mert nem elképzelhetetlen, hogy elfejted, hogy írtál ilyet…
- ha eddig nem működött tökéletesen, javítsd meg és ápold nagy gonddal rokoni és baráti kapcsolataidat, mert nagyon nagy szükséged lesz rájuk a jövőben…
- takaríts, mosogass, vasalj, amikor hazaértél kisdededdel, fantasztikus érzés lesz, hogy van, amit könnyedén kontrollálhatsz, és emlékeztet az előző életedre…
- ha még nem követted el a hibát, semmiképpen ne költözz lift, és/vagy tároló, hangszigetelés nélküli házba
- ha eddig Te voltál a legeslegfüggetlenebb és legerősebb nő a világon, akkor is kezd el gyakorolni az elesett nő szerepét, ellenkező esetben előfordulhat, hogy napokig nincs mit enned napközben, mert a férjed/anyád/anyósod/szomszédod megszokta, hogy minden körülmények között gondoskodsz magadról, így Nekik esetleg nem jut eszükbe…
Anti-Mami
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése