Hetedik hónap

Ez volt eddig a legcsodálatosabb és egyben a legnehezebb hónapunk...Elképesztő, hogy mi mindent tanult meg Atom-Anti az elmúlt négy hétben, ma nézegettem a fényképeket, november végén még csak kiemelt fejjel-mellkassal hasalt, átfordult hátról-hasra, hasról-hátra, és négy foga volt. Mára tökéletes tempóban, és egyensúllyal négykézláb elmászik bárhová, ha talál felületet, ahol megkapaszkodhat felhúzza magát és térden állva operál a kis kezeivel, egyedül ül, egyedül majszolja a kekszet, ha mutatom hogy rágjon a kis fogaival (ebben a hónapban kibukkant még kettő, ezért horrorisztikus módon két óránként keltünk éjszakánként egy ideig), akkor teli szájjal röhög, tudja mire való a játékkalapács, rájött, hogy ha a zenélő labdát megütögeti az zenél (persze minden másról is ezt gondolja, ezért szorgosan püföl mindent a padlóhoz:), mondja, hogy dedede, nyenyenye, hülye és anya (azért ez a szókombináció elgondolkodtató:))) Egy gyakorlott kommandóst megszégyenítve távozik a pihenőszékből, amikor ő úgy gondolja, hogy vége az étkezésnek, stíröli a szőkéket az orvosi rendelőben, a boltban, az utcán, már találkozott a Mikulással és Rudolffal (utóbbiért oda volt), már nem kell susogni-ütögetni, hogy elaludjon, nem cumizik, viszont van 10 db gumikacsája, ezeknek a fejét szopogatja, kóstolt már csirkét, pulykát, és legnagyobb örömömre minden olyan zöldséget szeret, amit az anyja nem...

hát Nekem négy hétbe telt, mire a pelenkázást öt perc alatti szintidőre csökkentettem...

még most is belepirulok, hogy három hónappal ezelőtt, amikor még az estéimet gyermeknevelési könyvek olvasásával töltöttem, (és utána féltem elaludni, hogy aznap milyen babás rémálom jut ki Nekem:) és felfedeztem, hogy még nem emeli úgy a fejét, ahogy illene, egész éjszaka a netet bújtam, hogy hová vigyem a képességeit kifejleszteni....egész komolyan azt gondoltam, hogy már most késő, tuti nem jut be az egyetemre, hiszen még a fejét sem tudja rendesen tartani, pedig már betöltötte a négy hónapot!!!! Nagyon komolyan elkapott a gépszíj, szerencsére a képesség-fejlesztés árfolyama eltántorított ettől a ballépéstől. Drága Férjemet annyira szeretem azért, hogy ismét nem torkolt le, hogy már megint hülye vagyok, hanem megvárta amíg én magam rájövök erre, és addig is egy szívvel - egy lélekkel ütögette velem a padlót "ösztönzésként" a fejemelés véghezviteléhez (mint a csiga/béka versenyeken az idomárok), és számolta velem a másodperceket, hogy kisfiunk aznap hány másodpercig tartja fent a fejét...talán ez is a szerelem egy formája:)))