CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2009. december 27., vasárnap

Eufória

Amikor Atom-Anti még a pocakomban nyomta a tamtamot, elképzeltem, hogy milyen érzelgős anyuka leszek és biztos milyen megható lesz, amikor dolgokat először csinál a kisfiam. Hát nem teljesen így alakult, Nálunk általában nagy vidámság, nevetgélés, nyerítés kíséri a nagy "elsőket" (legyen az az első átfordulás, vagy az első fejre esés...) és nem a meghatódástól ködös tekintetek. Ma mégis rámtört már másodszor az érzés.

Először október 17-én hatódtam meg (a dátum egyszerűen rögzült), amikor önként adtam jobbomat kisfiamnak egy hosszabb autó út közben egy kis megnyugtató gyurmázásra a szájában, amikor is élesen belém és ujjaimba hasított a felismerés, hogy van két foga, és nem fél azokat használni:)...napokig könny szökött a szemembe, és valami egészen felemelő érzés volt, amikor visszagondoltam erre a pillanatra, mert valahogy innen datálódott a fejemben a gondolat, hogy Ő már nem kisbaba, hanem az én nagy fiam, mind a 68 centijével... és talán azért is meg voltam hatva, mert olyan rémtörténetekkel szórakoztatott a közvetlen környezetem a fogak kibújásával kapcsolatban, hogy előre futkározott a hideg veríték a hátamon, Atom-Anti pedig néhány nyűgösebb nappal túllépett élete első két fogán, így megkímélve gyenge idegzetű Anti-Mamiját az élet nehéz pillanataitól:)

És ma (december 26, hogy fennmaradjon az utókor számára - amikor Atom-Anti fogak terén egy kis hatlövetű), megint meghatódtam(tunk). Először ült fel teljesen egyedül egy egészen furcsa pózban, (nehezített pályán, egy totálba brunnyantott pelenkával a hátsóján), amit hetek óta napi 8-10 órában elképesztő kitartással, és szorgosan gyakorolt. Férjem felkiáltott ÜL A GYEREK, én rohantam a fényképezőgépért, de Atom-Anti bontotta a gyakorlatsort, ezzel garantálva, hogy a modern technikát mellőzve rögzüljön a pillanat:)

Amíg nem volt gyerekem, nem értettem, hogy miért kell annyira oda-meg-vissza lenni, hiszen minden babával ugyanazok a folyamatok történnek, mea culpa hát minden rideg, vagy közömbös szemlélődéssel töltött percemért, amit Nektek - gyermekes ismerőseim - okoztam a múltban:)))

Anti-Mami

0 megjegyzés: