Atom-Anti első cipőcskéje

Atom-Anti, mintha tudná, hogy az Apukája csak a fél decembert és az egész januárt tölti itthon - egyébként csak este tudnak találkozni fél órácskára - úgy döntött néhány fejlődési ugrást belesűrít ebbe a pár hétbe, hogy Anya-Apa együtt csodálhassa új, újabb és legeslegújabb képességeiért... szerintünk néhány dologhoz még kicsit korán van, de vannak dolgok, amiről nem lehet lebeszélni, ez pedig például a "mindenképpen állni akarás" A baj csak az, hogy drága kis hurkás lábai egyikét szörnyen kifordítva tartja, mind a lábfejét, mind a talpát beleértve, gyakorlatilag a bokáján álldogálva egyensúlyoz. Voltunk hát ortopéd szakorvosnál, aki megállapította, hogy semmi baja a gyereknek, csupán lúdtalp gyanús (Te jó Ég), Apa utánanézett az interneten az összes létező gyógy- és nemgyógy cipőmárkának, tájékozodótt az árakról, színekről, fazonokról, kérges sarkakról, betétekről, boltozatokról és minden létező apró információról (ahogy szokta:)))) és amikor ezeket már fejből vágta, akkor nekiindultunk cipő(cské)t vásárolni. Találtunk egy kis cipőboltot a környéken. Megmondom őszintén, Én annyira hozzászoktam az este kilenc előtt öt perccel történő "plázás" vásárlásokhoz, hogy igazi meseszerű élmény volt a Bosnyák tér közelében a pici üzletbe betérni, ahol látván a sűrű havazásban prezentált laza hazafutásunk a tizenx kilós Atom-Antival, előre ajtót nyitottak. Hát itt egy picit megakadt a történet, mert a sokat látott cipőárus nem tudta összerakni a mozaikot, hogy berongyolunk a cipőboltjába egy bébi-hordozóval a karunkon. Ezért imigyen szólt: mielőtt levetkőztetném a kisbabát, szeretné tisztázni, hogy miért jöttem, nehogy felesleges legyen az öltözködés... hát humorosabb Énem végigfuttatott néhány lehetséges választ, aztán győzött a józan ész, és megmondtam az igazat, cipőért jöttem:)))) Aztán amikor lekerült a ruha, akkor az amúgy nagyon kedves eladó megint megingott egy picit, hogy ilyen nagy gyereket miért kényszerítünk bébi-hordozóba... így hát elmagyaráztuk, hogy egy picit nagynövésű, de még csak nyolc hónapos lesz, és ekkor megint megtörtént: emberünk tekintetével végigsvenkelte a testem (kivételesen Apáét is) és ismét levonta a következtetést, hogy nincs mit csodálkozni, hogy Ekkora gyerekem van. Ilyenkor a mára tetemes túlsúlyomra még ráhízom néhány kilót, és már a Yeti-t sem tartom megfelelőnek testalkatom leírására:))))) Atom-Anti jól megviccel mindenkit ezzel a nagy sietséggel, de azt imádjuk benne, hogy a testében olyan érett és humoros lelkecske lakik, aki sikongat, gurgulázva kacag az orvosi rendelő előterében, az otthoni hisztit hátrahagyva szó nélkül, mosolyogva hagyja magát öltöztetni a rendelőben, tűri, hogy jobbra-balra utaztassuk, hogy elmondjam Neki napi kétszázszor, hogy Eeesik a hóóóó, seggen csúszik a télapóóóó, és zsenge kora ellenére mély érdeklődéssel az arcán tűri, hogy felpróbáljunk rá nyolc cipőt, és megvegyük a Nekünk tetszőt... Persze amikor Anti-Mami hátat fordított Neki, azért dobott egy pici jobb kanyar próbát a bébihordozóból a hólétől lucskos bolti linóleumra, irultam-pirultam is, hogy milyen felelőtlen vagyok... Végül az eladó lebeszélt minket a drágább gyógycipő vásárlásáról, amit remélem nem bánunk meg. A cipőkínálat és kiszolgálás egyébként lenyűgöző volt, a híres-nemes-borsos árú Siesta cipőkön kívül a teljes hazai kínálat megtalálható volt a boltban, így leírom a címet, hátha valaki épp ilyen problémával küzd: Tökmag Cipőbolt, XIV. Budapest, Nagy Lajos király útja 168.

A lényeg-a-lényeg, hogy a mi kisbabánk cipőt hord (19-es méret!!!), ami számunkra enyhén szólva szürreális élmény, mert még azt sem fogtuk fel igazán, hogy felült, hogy mély rekedt hangon babbabbabázik egész nap, és hogy felállt...