Atom-Anti az Anti-Hóimádó

Atom-Anti eddigi teljesítménye alapján nem éppen egy északi típusú hóimádó gyermeknek tűnik... ha nem lenne tejföl-szőke és világoskék szemű, tán még azt a megjegyzést is elejteném, hogy biztosan latin vér csorog az ereiben, ezért ilyen zord a hozzáállása a télhez és a hideghez:)) Ennek az esélye persze a minimálisnál is minimálisabb, mivel Én fele részben sváb, negyed részben orosz származású vagyok, Apa pedig "echte" magyar paraszt gyerek:)))) Így itthon nem sok barna lábszárat, buja sötét szőrzetet és pajkos fekete tekintet láthat, és annak sem nagy az esélye, hogy egyetlen játékos latin génecske is lakna benne...

Az biztos, hogy a tél idén (sem) fokozatosan érkezett, így történhetett, hogy egyik nap még mellényben vidámkodtunk a játszótéren, párnap múlva az első hóesésben kórházba került, aztán mire úgy döntöttük hosszasabban szabadjára engedjük, már döngettek a kemény mínuszok, és Neki michelin-baba szerű lényként kellett küzdenie a hóban, sárban, latyakban. Hát nem nagyon csodálkozom, hogy nem szeretett bele elsőre a természet ezen arcába....

Jött a hiszti-sorozat, és Én részemről egy időre feladtam, úgyhogy kb. úgy éltünk decemberben a kisfiammal, mint két megrögzött remete, amíg Apa be nem fejezte a minden nap vidékről hazajárós mókát december közepén, és bele nem kezdett a "télhez" szoktatásba...lehet, hogy a bölcsibe szoktatást is rá fogom bízni, mert igen jól halad, kettesben járnak motorozni (!) sötétben és mínuszban, miközben Én itthon a jó melegben végzem halaszthatatlan dolgaimat:))) 

Három hét múlva síelni indulunk, és bevallom egy kissé szkeptikus vagyok, hogy Atom-Anti egész nap a hóban fetrengve fog-e kacarászni, és hóangyalokat gyártani...