A Szánkó-Ügy

Bár pillanatnyilag gyönyörű napsugarak simogatják az arcomat (és a a fénynyalábban kergetőznek az el-elmaradozó takarítások ékes bizonyítékai a por-cica-kezdemények), de a hírek ismét havat ígérnek, ezért talán aktuális a téma.

Atom-Anti szánkót kapott karácsonyra a nagyszülőktől, mert úgy gondoltuk, hogy így meg tudjuk szerettetni Vele a havat és hideget, nem beszélve arról, hogy milyen időtálló és hasznos ajándék:))) 

Szánkó vétel előtt elvittem egy teszt-szánkózásra a kistarcsai mini-szánkódombra, ahol várta már egy ismerős kislány, aki mindig készségesen terelgeti Atom-Antimat. Felpattant mögé a szánkóra, és indulhatott a nagy szánkó-kaland. Atom-Anti most már nem csak a hideget, a havat, a jeget utálta, hanem a szánkókat, szánkódombokat és a szánkózást is:))) Na jó, amikor az egyik kisfiú lebukfencezett a szánkóról, akkor egy halvány mosoly felderengett a szája szögletében, és oda is fagyott gyorsan az ordító mínuszokban...Aztán olyan tiltakozó sírásba fogott, hogy még az orra vére is eleredt...

Már a nőgyógyászom is megmondta, hogy nem túl logikus a gondolkodásom, ez abból is látszik, hogy fentiek ellenére megvettük a szánkót, amit boldogan fogadott örökbe a karácsonyfa alatt. (Az is lehet, hogy csak büszke volt, hogy övé a legnagyobb csomag, amit Jézuska valaha leszállított). Végül nem bántuk meg, mert kifejezetten jó családi programnak bizonyult az első közös szánkózásunk. 

Felmentünk a Gellért-hegyre, a Millenáris-parkba, ahol a gyerekkorunkban az mostaninál jóval havasabb teleket végigszánkóztuk, és a pálya mindig őrületesen hosszúnak, meredeknek és veszélyesnek tűnt. Akkoriban nagyon sokan szánkóztak a parkban, ezért most is erre számítottam, de legnagyobb meglepetésemre délelőtt 10 körül harmadikak voltunk a pályán (ami természetesen nem volt sem túl hosszú, sem túl meredek és veszélyes pedig végképp nem:) Nem tudom, hogy manapság hová járnak szánkózni a "pesti népek", de nem a Gellért-hegyre az biztos. Gondolom a Normafára, de oda olyan tömeg-nyomor élmények kötnek, hogy hétvégén nem vágyom rá.

Atom-Antit elég nehezen vettük rá az első menetre, de aztán belejött, és tényleg olyan melengető volt együtt lenni a napsütésben-hóban-békében, hogy teljesen kisimultam, ami mostanában elég ritka Nálam.

Szóval akinek kedve támad kisgyerekkel kellemes szánkó élményt szerezni, uccu neki, csak ne a Citadellánál tessék parkolni, hanem a környező utcákban.