Szép remények - teljesítés-igazolás

Korábban írtam, hogy kisfiunk szilveszter előtt egy nappal megkezdte a bázis-ugrás próbálkozásait a kiságyból (illetve az utazó-ágyból anyukámnál). Én ahogy szoktam, az éppen zajló eseményt kivetítettem a sötét jövőre, és biztosra vettem, hogy mostantól nincsenek nyugodt éjszakák, príma reggelek, anyukám többé majd nem vállalja be a gyereket, stb... fő a probléma megoldó készség, és a pozitív gondolkodás:) 

Gyorsan felkattantam hát a net-re, hogy megnézzem, hogy vannak ezzel mások, és mi a tuti megoldás a problémára. Szembesülnöm kellett vele, hogy egy kicsit később kezdődnek a kiugrások, rögtön nagy ágyat kell venni, vagy szivacsot a földre, hálózsák sem segít, mert azzal együtt is megtanulják a gyerekek a szabadulást, vagy egyszerűen szereljük ki a rácsokat. Van aki este lefeküdt aludni, lekapcsolt minden lámpát a lakásban, hagyta, hogy a gyerek kedvére bolyongjon, majd amikor elcsendesedett, akkor összeszedte valahol a lakás területén, és betette a kiságyba. 

Hmmm, konzultáltunk Apával, mi legyen, aztán arra jutottunk, hogy egyik megoldás sem tetszik. Gondoltuk első körben megpróbáljuk megértetni valahogy Atom-Antival, hogy az alvásidő alvásra való, és azt sajna jelenleg csak a rácsos kiságyban lehet véghezvinni:))) Ezen először magunk is kacagtunk, de aztán megtörtént a lehetetlen.

Három napba telt + egy kis bűvésztrükkbe, és ismét Apa volt a frontember  a lebonyolításban. (Lassan már csak egy jelentéktelen asszonykának tekintem magam, aki (majdnem, de aztán mégsem) kitolta a gyermekét e fényes nagyvilágra, aki az apját látta meg először életében, és kiskacsa módjára Őt tartja anyjának, Őt követi vakon mindenhová:))) Mostanában ez a helyzet (a gyerek Engem is Apának szólít...)

Az edzés annyiból állt, hogy hatszor-nyolcszor visszatettük az alvásidők első tíz percében, megpuszilgattuk, értékeltük, hogy látni akar minket, de most már aludjon legyen szíves, és előbb-utóbb valóban bent maradt az ágyban, és aludt két órát, ahogy szokott. Az esti alvásoknál pedig fordítva adtuk rá a hálózsákot (zip-zár a hátán), két legyet ütve egycsapásra, így ki sem tudott mászni az ágyból, viszont le sem vetkőzött meztelenre, hogy úgy durmolhasson jeges kezekkel-lábakkal a 15 fokos szobában, mintegy hibernálva magát a jövő számára.

Egy hét elteltével fel sem merült benne a gondolat, hogy ugorjon, sőt valami átkapcsolt a kis fejében a témával kapcsolatban, azóta bemászni akar napjában többször a kiságyba, ahová előtte bedobálja a kedvenc játékait, majd hosszasan elmatat velük. Apával meg is beszéltük, hogy visszaállítjuk a járókat a nappaliban.

Ki érti ezt, ki érti ezt, Én Nem:)))

P.s: A remény hal meg utoljára