Bevat(koz)ás

Ez elmúlt hónapokban (vagy inkább Atom-Anti születése óta:) tele voltam bizonytalansággal, eltúlzott félelmekkel, kétségekkel saját magammal és Atom-Antival szemben. Nem jártam huzamosan és rendszeresen ugyanarra a játszótérre, mert azt gondoltam, hogy Atom-Anti "különösen rendbontó" viselkedésével majd szégyent hoz rám, és magára és esetleg nem térhetünk vissza többé ugyanoda, mert majd negatívan állnak hozzánk. Mindeközben azt gondoltam, hogy Én egy olyan zseniális és különleges lény vagyok, aki mindezeket a gondolatokat amúgy a kontyom alá tudom söpörni, így ezt az erős frusztrációt emberfia észre nem veszi. Hát kérem szépen nagyot tévedtem, és soha nem gondoltam volna, hogy a feloldozást és a továbblépés lehetőségét majd idegenektől kapom meg.

Egy hónap alatt három vadidegen anya jött oda hozzám játszótereken látva kissé ideg-gyenge viselkedésem:) és az utolsó hozzászólás tényleg annyira segítő, pártatlan és kedves volt, hogy feloldott bennem valami olyan elemi, és mély negatív meggyőződést saját és gyermekem alkalmatlanságáról a közösségi életre, ami után mindketten felszabadultunk és sokkal egyszerűbb a napi játszóteres rutin.

Miután Atom-Anti a harmincadik bombasztikus hisztit rendezte fél óra alatt mert a betonkeverőjére ránéztek a homokozóban, kitéptem a kezéből a járművet és dúlva-fúlva elindultam a kocsi felé, hogy örökre elrejtem a csomagtartóban, és soha többé nem hozzuk magunkkal (miközben Apával amúgy tanácstalanul nyögdécseltünk hosszú percek óta a homokozó peremén, hogy mit csinálunk rosszul...)

És akkor odajött egy Anya a játszótér kapuján kívül, mint egy amolyan arkangyal, és azt mondta, hogy ne aggódjunk, mert minden két év körüli gyerek ilyen, minden szülő megvívja a maga harcát és hol máshol vívhatná meg a maga harcait a gyerekem, és hol tanulhatná meg a konfliktus helyzetek kezelését, ha nem a homokozóban. Azt mondta vigyem vissza a beton-mixert, és hagyjam, hogy a gyerekem tegye a dolgát. 

Tisztában vagyok vele, hogy fentiek nem extra-okosságok és nevelési újdonságok, egyszerűen a megfelelő szituációban hangzottak el a megfelelő időpontban, a megfelelő lelki-állapotban, minden ítélkezés és kioktatás nélkül, és nagy változást hoztak az életünkben.