Bölcsi-alkalmassági

Atom-Anti gondolkodik

Márciusban eljött az ideje, hogy részt vegyünk a zuglói bölcsődei nyílt napokon, hogy végül kiválasszuk a megfelelő helyet Atom-Anti számára, miután  május végével lejár a gyed, és elképzelhetetlen számunkra, hogy havi 24 ezer forintért itthon fejlesszem csodálatos személyiségét.  Nem teljesen világos, hogy miért nem lehet minden bölcsőde kapujára kitenni a nyílt napok időpontját, vagy az interneten megjelentetni. Nem tudom elképzelni, hogy gazdaságosabb havi több száz telefont fogadni, újra és újra elmondani az információt, mint egy darab A4-es papírt kifüggeszteni Több bölcsődébe elmentünk személyesen rákérdezni, mikor tobzódjunk az udvaron, és két szomorú tapasztalat ért: egyrészt a bölcsi előtt hármas csoportokban dohányzó dadák voltak a források (fogalmuk nem volt róla), másrészt a szóba jöhető bölcsik egy napon, egy időpontban tartották a nyílt napot (mint azt a nyílt napok megkezdése előtt három nappal a helyi lap leközölte). Így nagy dilemma elé kerültem, hogy mit tegyek, a fellelhető nyolc bölcsi közül melyik maximum négybe menjek el. Van aki azt mondja, nem kell ezt túlspirázni, Én mégis azt mondom, hogy volt különbség bölcsi és bölcsi közt, mint ahogy a munkavállalók szempontjából van különbség munkahely és munkahely között is. 

Végül egy hozzánk közel eső nagy létszámú bölcsibe mentem először nyílt napra, és elég sok mindenre választ kaptam (mivel villámlábú Atom-Anti nélkül vágtam Neki a túrának, ezt másoknak is jó szívvel ajánlom:) illetve a vezető hozzáállása alapvetően tetszett, miszerint abban a bölcsiben semmi nem lehet akadály... Így az sem akadály, hogy augusztus 1-től kéne visszamennem dolgozni, viszont a beszoktatás időszaka a legtöbb bölcsiben szigorúan szeptembertől kezdődik, aki májusban szült cseszheti (már bocsánat). Már csak valahogy szociálisan rászorultnak kéne tűnnöm hozzá:) A mi helyzetünk tipikusan a két szék közül középre huppanni esete. Túl jól élünk, hogy kiérdemeljük az állami bölcsődét, viszont túl átlagosan ahhoz, hogy hosszú távon finanszírozzuk a magánbölcsit. A nyílt napon többször elhangzott, hogy remélik mindenki tudja, hogy a bölcsődei helyeket elsősorban a szociálisan rászorulók gyermekeinek hozták létre, a tv-ben számtalanszor elhangzott, hogy természetesen nem szeretnének minden gyereknek helyet teremteni, hiszen aki tehetős, "perkáljon". Kérdés, hol kezdődik a gazdagság határvonala...megkérdeztem, hogy majd a jelentkezési lapon beírhatnám-e valahol, hogy "svájci frank hitelesek" vagyunk, ami mára egy új és lehangoló kategóriává nőtte ki magát, és elég nagy mértékben ronthatja gazdagsági mutatónkat. Nem akadály, mondta erre az vezető bölcsis néni, tüntessem majd fel a jelentkezési lapon.


A jelentkezési lapot kötelezően Atom-Antival együtt átvettük (nulla inspiráció, hogy merre indulj el a bölcsődén belül beiratkozás céljából, csupán a rosszalló arckifejezésű dadus a maci csoportból, aki végül megmutatta az utat), és kaptunk egy hetet az összes igazolás, pecsét beszerzésére. Minél tovább olvastam a kérdéseket, annál kisebbre húztam magam össze és lehettem benne szinte teljesen biztos, hogy nem érdemeljük meg a helyet...


néhány kérdés:
- az ingatlan, amelyben lakik milyen tulajdonban van? (ó anyám, saját!)
- hány szobás a lakás (óó anyám, csomó szoba van!)
- van-e saját szobája a gyereknek (óóóó anyáááám, van!)


Azon gondolkodtam letagadjam-e a szobákat, a komfort fokozatot (máris ment a film az agyamban,  hogy az esetleges környezettanulmány idejére gipszkartonnal befalazzuk a nappaliból nyíló folyosót, ahonnan a vizes blokk, illetve a többi szoba nyílik) Miközben egyre vadabb gondolatok környékeztek meg, egész végig reménykedtem valamilyen mentő kérdésben...hmmm, túl sok kosztümös filmet néztem, a naiva szerep rám ragadt a hosszú évek során:)))


kérdések, amelyek nem szerepeltek:
- van-e CHF hitele
- van-e segítsége
- van-e diplomája, amivel majd könnyedén elhelyezkedhet, ha amúgy jól fizető (bejelentett állásába, amelynek adójából a szociálisan rászorultakat segítik) állásába nem mehet vissza, mert jelenleg szociálisan nem elég rászorult)

Miután minden szabad helyet teleírtam, és lezártnak tekintettem az ügyet, rábízva magam a júniusban ülésező bizottság tagjaira, megrázkódtam és elöntött egy nagy boldogság hullám, hogy lám milyen jól élünk, és milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen élet jutott, akár lesz bölcsi, akár nem. Lehet, hogy többet kéne szembesülni ezzel...