nyuszi-time

Gondolva a nagymamákra (is), szerettem volna húsvétra "nyuszis" képet csinálni. A fényképezés természetesen mára nem olyan egyszerű, mint a békeidőkben (kisbaba korában), amikor több száz fotót csináltam róla havonta... akkoriban nagyon könnyen mosolyt lehetett csalni az arcára, elég volt ha leguggoltam, csárdásoztam, előugrottam a fotel mögül, vagy azt mondtam buuuu! Természetesen amint mozdulni tudott, tiltakozott ezerrel:) 

Azt gondoltam, hogy "tapasztalt" másodéves Mamiként kijátszom kisfiamat, és felkészítem őt a húsvéti fotózásra. Vettem egy Tesco gazdaságos nyuszifület,  napokig hordtam a fejemen a füleket, hogy hozzászokjon a látványhoz, és ellenállhatatlan vágy keletkezzen benne a Nyuszi létre. Nem kizárt, ha jelenleg IQ tesztet csinálnánk, Atom-Anti vinné a prímet:)))

Mondanom sem kell, hogy visítva tiltakozott az Nyuszi-time fedőnév alatt futó akció ellen, tépte le magáról a füleket, futott, fetrengett, rugdosott, azért néha néha felreppent egy-egy kacaj... Végül egyetlen kép elfogadható lett, amit körbeküldtem képeslapként, dehát ember fia nem tudja, micsoda meló áll e mögött:))) Az egyetlen el nem mosódott képet végül előhívtuk a nagyinak, a fényképész összecsődítette az teljes eladósort, hogy nézzék meg ezt az édi-bédi kis nyuszikát...dagadt a mellem a büszkeségtől (azt hiszem ezen a ponton kell elgondolkodnom, kapok-e elég elismerést az élet minden területén:)))))

Egyetlen kisdedem apja persze őrülten büszke volt kisfiára, aki nem hagyott magából hülyét csinálni:))))