Kis csend volt itt a blogon...na nem mintha Atom-Anti behúzta volna a kéziféket egy kicsit is... Anti-Mami ezredszer besokallt, tévesen értelmezett jeleket és mondatokat, megjegyzéseket, és kissé visszahúzódott a csigaházába. Aztán jött blogíró társam, aki (milyen vicces) annak idején a blog-írásban látta meggazdagodásunk zálogát (!!!!), még szerencse, hogy nem mondtam fel azonnal a munkahelyemen:)))
Persze a gondolat továbbra sem hagy nyugodni, hogy jóval többre vagyok hivatott, mint hogy püföljem a számokat, egy ultramarin kék képernyőt bámulva, de jelenleg a ködösen elképzelt felszabadult művész létet nyugdíjas koromra tettem át (korábban az ideális "itthon-babázás" tűnt a legjobb megoldásnak az önmegvalósításra).
Elfelejtettem erre az egészre örömteli egyszerű modern-kori napló írásként tekinteni, és eltekinteni attól, hogy ki mit gondol rólam, vagy rajtam keresztül a saját életéről.
Persze a gondolat továbbra sem hagy nyugodni, hogy jóval többre vagyok hivatott, mint hogy püföljem a számokat, egy ultramarin kék képernyőt bámulva, de jelenleg a ködösen elképzelt felszabadult művész létet nyugdíjas koromra tettem át (korábban az ideális "itthon-babázás" tűnt a legjobb megoldásnak az önmegvalósításra).
Elfelejtettem erre az egészre örömteli egyszerű modern-kori napló írásként tekinteni, és eltekinteni attól, hogy ki mit gondol rólam, vagy rajtam keresztül a saját életéről.
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése