Férfias játékok

Atom-Anti túl van első férfias küzdelmén:) Bár nem mondhatnánk, hogy kifejezetten küzdött, de olyan férfiasan viselte a megpróbáltatást, hogy megállt bennem az ütő... Vendégségben voltunk egy általunk nagyon kedvelt családnál, ahol egy kettő- és egy négyéves fiúcska "barátkozott" vele. A kisebbik gondolt egyet, megfogta kisfiam két fülét, így fixálva a fejecskéjét, majd két lábával gyengéden rugdosni kezdte a mellkasát... Annyira megdöbbentem, hogy hirtelen bele sem avatkoztam az események folyásába, amúgy sem vagyok az a pánik-szülő, ez volt az első alkalom, hogy ilyen szituációba kerültünk. Kisfiam nyikkanás, sírás nélkül, gyakorlatilag érdeklődő arckifejezéssel tűrte a beavatkozást, amíg kétévesünket le nem fejtette róla az anyukája...Nem kizárt, hogy ez volt az első- és utolsó alkalom, hogy így reagált,  milyen csodálatos, hogy egy ilyen kisgyerek lelke milyen tiszta, mentes minden gyanakvástól, indulattól, ármánytól és félelemtől. 

Nemrég játszóházban voltam vele, ami anyaként ugyanolyan nagy élmény, mint gyerekként. Engem legalábbis lenyűgöz, hogy hogyan viszonyul másokhoz, illetve egy új környezethez az eddig leginkább a lakásunkat és Engem ismerő Atom-Anti. Egy elkülönített részben kisebbeknek való játékok voltak, egymás mellett egy rózsaszín teljesen felszerelt konyha, és egy szürke komplett szerelő-műhely csavarhúzókkal, satuval, kalapáccsal. Röhej, de drukkoltam, hogy a szerelő-műhelyhez menjen oda, mert a "fiúknak az való". Így is történt, de azért egy kicsit szégyeltem magam utólag, illetve érdekes volt megélni, hogy milyen mélyen belénk ivódnak a nemi szerepekhez kapcsolódó elvárások...

Amúgy miután a kis kétéves elrendezte Atom-Antit, fogta magát és egy jó órát eljátszott a fiúk játék-konyhájában, egy pár nap múlva visítva veszekedett testvérem kislányával annak kedvenc babáján...