Kis kedvencünk kis kedvencei

Próbáljuk nyomon követni hónapról-hónapra, hogy Atom-Anti a szigorú elvárások szerint cseperedik-e, gondolom ezzel több szülő is így van. Mivel nincs a környezetünkben pontosan vele egyidős baba, akit megfigyelhetnénk, és dicsekedhetnénk Apával egymásnak a mi nagyon- és agyonfejlett  "bezzeg-gyerekünkkel", ezért próbáljuk ezt az "örömforrást" a könyvekből megszerezni:) Eddig mindig arra jöttünk rá, hogy fizikálisan a nagy átlaghoz képest előrébb tart, lelkileg- és szellemileg pedig átlagosan fejlődik, illetve nem produkál dolgokat, amiket kéne Neki. Például eddig elmaradt a szeparációs szorongás elnevezésű jelenség, amikor jobban rátapadna édesanyjára, mint valaha és annak a szomszéd padlólapra történő átlépését is hangos sírással kísérné, attól félve, hogy elveszti legféltettebb kincsét... hát ezt eddig nem tapasztaltuk... az a helyzet, hogy inkább Én tapadnék rá jobban a gyermekemre, hogy hasonlítsunk a könyvekben található baba-mama párosokra, ahol a tejcsi szagú kisnyuszi ölelkezik az angyalian mosolygó Anyával, de az Enyém nem-és-nem hagyja magát.  Ahogy felemelem és ölelném, rögtön kinéz valamit a környezetében, amit meg kéne most-rögtön-azonnal-halaszthatatlanul szerezni, ami nélkül nem élet az élet, és már rúgkapál, karmol, baráti módon tépi a hajam, és ha nem fognám vas marokkal, már ugraná is a fejest a padlóra. Azt már többször taglaltam mi történik, ha nem kapja meg a kívánt tárgyat. Manapság egyébként azzal játszik, hogy kiválaszt egy széket az ebédlő asztal mellől, és azt tolva maga előtt keresztül-kasul járkál a lakásban, amíg el nem akad a szőnyegben, vagy a falnál (a parketta már csak tűzifának jó:). Azt kérdezi erre az anyukám, hogy miért nem veszek Neki járás-segítőt? A válasz nagyon egyszerű: mert nem akarom, hogy kilenc hónaposan járjon. Néha elbeszélgetünk Apával, hogy hogy fogom majd vissza az Én kis drágámat, ha már menni és kanapéra, (+falra:) mászni tud... titkon remélem, hogy a fizika törvényei úgy működnek, hogy gyermekem ügyességével saját akrobatikus- és cirkuszi képességeim is javulnak. Gondolom, hogy párhuzam lehet Atom-Anti és az Én fizikai fejlődésem között, különben miért kiáltott volna fel legutóbb a védőnő, hogy hogy tudom ilyen sokáig kinyújtott karokkal magam előtt kitartani a 10 kg-os gyereket, hogy betegyem az etetőszék szűkre szabott ültetőrészébe (miközben Atom-Anti a világ legszélesebb terpeszét próbálgatja, hogy feldobja egy kicsit a napom:) Hát Nekem ez a legtermészetesebb, de ezek szerint ez már produkcióóóóó:))))


Hosszasan figyelgetjük azt is, hogy mi lesz a kis kedvence, amihez majd ragaszkodni fog és vinni kell a játszótérre, a mamákhoz-papákhoz, az orvosi rendelőbe, a dolgozóba, és a klotyóra. Hát eddig három ilyen dolog van: a porszívó, a beépített sütő és az egy méter magas plüss tigris. Kéretik szavazni:)))))))))))))


Egyébként akik találkoztak már személyesen is Atom-Antival, azt hihetik, hogy Nekem ikreim vannak, és akiről a blogban írok azt otthon hagyom a kiruccanások alkalmával. Atom-Anti ahogy bekerül az autós ülésbe, és elindulunk otthonról felölti az "tejbe-tök" személyiségét, ahogy Apukája hívja. Más helyszíneken hosszasan egy helyben üldögél, szája tátva, a csücsökben csillan-csurran a nyál, és néz a világ legártatlanabb és legártalmatlanabb ibolya-kék szemeivel, szépen elszöszmötöl nők tízeit elbűvölve:) Ahogy ezt írom, rájöttem, hogy az Ikrek jegyében született, és eddig nem sikerült utána olvasnom, milyen egy Ikrek baba, de nem kizárt, hogy ilyen kettős lelkecske. Azt annak idején kiderítettem, hogy az Ikrek babák nagyszerű párost alkotnak Mérleg anyukájukkal...hát Én a Mérleg és Skorpió közötti hajszálvékony határon billegek, tekintve viselkedésemet lehet, hogy átbillentem Skorpióékhoz:)))