Kilencedik hónap

Attention - Danger zone - ez lenne ennek a hónapnak a jelmondata egy villogó piros lámpával kiegészítve. A lakásunkat nem tudom mostanában nyugodt családi fészeknek tekinteni, éjszakánként azon agyalok, hogy vajon miből lehet még ön- és közveszélyes fegyvert gyártani a rendelkezésre álló, eddig elég ártatlan külsejű tárgyakból, és melyek azok a tárgyak, amelyekhez feltétlenül ragaszkodom, nem kizárt, hogy ezeket el kéne helyezni a pincében, vagy beadni a zaciba:) Tudom-tudom, minden kisgyermek ezt csinálja, úgyhogy erről igazán ne szövegeljek, de azért mégis mellbevágó, amikor kidugott nyelvvel fél órát küzd, majd tíz percet visít céklavörös fejjel a háztartásunk leghosszabb távirányítójáért, hogy aztán azzal lepiszkálhassa a számára elérhetetlen magasságban lévő, Anti-Mami különc virágtartási szokásait is túlélt cserepes virágunkat... fejünkbe vettük, hogy a mi gyerekünk nem fogja állandóan azt hallgatni, hogy nem, nem szabad, nem, nem, így amikor el kezdett mászni, akkor hozzá igazítottuk a lakást. és nyugodtan hátradőltünk, különlegesen okos szülőknek képzelve magunkat:) hát ez a nyugalmi állapot igen-igen kérész életűnek bizonyult, mert viharos gyorsasággal tanult meg felállni és lépegetni, úgyhogy beálltunk a sorba, Nálunk is repülnek a könyvek, szakadnak az újságok, roggyannak meg a tároló dobozok, gyűlnek az ujj-, láb- és nyelvlenyomatok az ülőgarnitúrán, apa ész nélkül fúrja fel a biztonsági zárakat, már nem nevetek azokon, akik morzsa szívó porszívót tartanak a háztartásukban, ár elszenvedtük az első komolyabb veszteséget is, egy összetört porcelán formájában, és két perc alatt képes olyan káoszt teremteni, amit jómagam ennél jóval hosszabb idő alatt tudok megszüntetni:))) A hűtőt, és a konyhaszekrény ajtókat csak igen indokolt esetben nyitjuk ki, mert azok csukodásával egyetemben égtelen ordításban tör ki, hacsak előre megsejtve szándékunkat oda nem riszálja magát nesztelenül, és ész nélkül ki nem ragad valamit vakon véghezvitt repülőrajttal az objektumból. A zsákmánnyal ilyenkor olyan hosszú ideig elmatat, hogy akár egy filmet is végignézhetnénk:)))

Általánosságban még mindig lenyűgöző Atom-Anti, ha ki tudok tekinteni az öltöztetés és pelenkázás haragos zöld hullámai közül:) Elképesztő határozottsággal és akarattal rendelkezik, amit akkor tudnék a legőszintébben és teljes beleéléssel csodálni, ha nem Velem szemben alkalmazná azt:)))) Húúúú, nem szoktam meg, hogy nemet mondanak, a Férjem afféle csendes őrültként kezel, mindig mindent rámhagy, hiszen úgyis tudja, hogy némi örlődés után végül előbukkan a racionális Énem, és képes vagyok jó döntéseket hozni (némi finom férji ráhatással:)), a barátnőimmel már régóta csak a felszínt kapirgáljuk a a mini-szemétdombunk tetején, otthon pedig sosem voltak korlátok, olyan korlátolt voltam saját magamtól is. Hát most eljött a tanulás lehetősége. Lehet, hogy morbidan hangzik, hogy azt gondolom nem bírok el egy kilenc hónapossal, de Én sosem a pillanatban gondolkodom, hanem évtizedekkel előre, és ilyenkor mindig látom a kamasz fiam, akivel megromlott a kapcsolatom, mert kilenc hónaposan nem megfelelően kezeltem:))) Hátha ezeket a sorokat olvasva a Férjem is megérti miért vagyok állandóan olyan zaklatott:))) Nem tudok ösztönös és boldog lenni, mert mindig az zakatol a fejemben, hogy ha nem vagyok elég tudatos szülő, akkor sokkal nehezebb és hosszadalmasabb lesz a "hibát" kijavítani később, ám a tudatossághoz nincs elég erőm, csak sodródom az eseményekkel, és ez annyira frusztrál, hogy kényszer zabálok... és ehhez képest itt van Atom-Anti, aki szó nélkül mindent megeszik, amit főzök Neki, elképesztő iramban fejlődik fizikailag, este nyolctól reggel nyolcig alszik, és amolyan vidám-kiegyensúlyozott gyereknek tűnik. Mi lenne, ha a saját értékrendem szerint még jól is csinálnám a dolgom?????

Atom-Anti testi adottságait és észbeli képességeit tekintve a következőket tudja: 11 kg, 77,5 cm, kerek pocak, gyönyörű hurkák a combokon, elképesztő muszklik a karon, őrületesen csiklandós hátacska, a legtökéletesebb ovális fej, ami valaha napvilágott látott, rebbenő-lebbenő fülecskék, egyértelműen már most ez a szexepilje, 7,5 fog, abból a hetedik csálén áll, óriás kezek, gyönyörű ütős kék szem, és mindenhol fantasztikus tejszagú gyönyörű hófehér bőr, ami egy pillanat alatt cékla színűre vált, amint nem kap valamit, amit elképzelt:) Sokan kopasznak látják, pedig szerintünk sűrű haja van (na persze azokat a babákat még nem érte utol, akik hajkoronával születtek, lásd bio-bibi-baby from Poznan:))))

Azt mondja: memnemnemenmmemmem, abbbu, annnya, mammammamam, hammamammam, burukkol, turbékol, kattog, kerreg, berreg, és röhög:))) Tapsol, összeütögeti a tárgyakat, minden fiókot, ajtót nyitogat, amit csak ér, lábujjhegyen pipiskedve találomra leránt, lesodor mindent az asztalról, konyhapultról, ilyenkor úgy tűnik, mintha kétszer olyan hosszú keze lenne, mint amilyen... a kedvenc elfoglaltsága beülni az előszobában található lapfüggöny mögé és a feltöltésre várakozó üres, illetve az evésre szánt bébiételes üvegeket kipakolni, harapdálni, gurigázni velük, ütögetni egymáshoz és a parkettához, majd beleszippantani a felmosó vödörbe, és belenyalni a felmosórongyba...az etetőszékről lelógó, ételmaradékkal teli bekötő hevedert szopogatni, ami mára már egy horror-film díszletébe is simán beleillene...gondolkodás nélkül minden padlón található dolgot bekapni és fulladozni, hogy Anti-Mami ne maradjon tartósan mini-szívroham nélkül:)