Költői Én

Atom-Anti bármilyen versből, dalból, mondókából képes új verset, dalt, mondókát költeni. A technika viszonylag egyszerű és kezdetleges, a szavak nagy részét kicseréli a szar, szaros, bűz, büdös, büdöske, hülye, hülyécske, picsa, baszottkő (már elnézést) szavakra. Ha nem figyel oda az ember ezekre az apró részletekre, akkor csak egy jól rímelő, dallamos alkotást hall. 

Eleinte még elővettem a szockó hegyi beszédemet arról, hogy milyen sok szép dolgot tanulnak az óvodában, és milyen rengeteg sok szép szót ismer már, Anyát milyen boldoggá tenné, ha inkább azokat hallhatná, nyenyenye-nyenyenye. Bárki el tudja képzelni, milyen hatással vannak ezek a szülői szavak egy különösen kirobbanó személyiséggel rendelkező majdnem négyévesre, ezért szinte fejlődésként fogtam fel, amikor tegnap az alábbi két sort danolgatta hosszasan:

"éljen a magyar szabadság, 

 éljen a pofon szabadság"

Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy azt sugározzam a lényemből, hogy elégedett vagyok fejlődő Énjével, felszínre törő gondolataimat bent tartottam, még a légy zümmögését sem lehetett hallani, és megpróbáltam elképzelni a globális pofon szabadságot, nem is rossz ötlet:)))

A költő

 

 

"Zöld" magyarázat

Nem mondhatnám, hogy Atom-Anti nem a mai kor gyermeke...és úgy működik, mint egy kibiztosított, kétélű fegyver:) 

Zöld óvodába jár, ahol gyűjtik a használt elemet, a műanyag kupakot, az újságpapírt, szelektív hulladékgyűjtő kukásautóval fekszik és kél. Sajnos az "igazi" szelektív hulladékgyűjtők közelébe nem nagyon engedem, mert a környékbeli hajléktalanok működésének hála - akik attól remélik a napi betevőt, hogy visszaváltható, egészben maradt borosüvegekhez jutnak a zöld, és fehér üveggyűjtő konténerek felborogatásával - a legtöbb helyszín tele van szórva üvegtörmelékkel, és kis kora óta attól rettegek, hogy pont egy ilyen helyen sikerül elbuknia és beletenyerelnie az üvegszilánkokba.

Ma kiütközött zöld énje, amikor (csak) ebben az évben kb. kétezredszer szóltam rá, hogy ne használja az óvodában csúnyának számító szót, és Ő kétezredszer mondta el, hogy semmi gond, mert a szót bedobta a szemétprésbe, és most ott van. Egy perc sem telt el, és ismét használta a tiltott szót, gondoltam megkérdem (kivételesen) türelmes-érdeklődő-jó anya módjára, hogy mégis honnan került elő, ha az előbb még a szemétprésben volt.

A zöld magyarázat kisfiam fogalmazásában:

"a szó újra lett hasznosítva, és visszakerült a pofikámba"

részemről dagad a mellem büszkeségtől, hogy másodpercek leforgása altt micsoda választ dolgozott ki:)))))

egyébként is erre mit mondhatnék, amikor alig néhány hete Én magam készítettem Neki garázst wc-papír gurigák újrahasznosításával...

 

Amikor a fagyi visszanyal...

Bár azzal az életérzéssel éldegélek sokszor, hogy a milliomodik alkalommal - robot üzemmódban és hangsúllyal - kimondott szavak csak úgy elszállnak az univerzumban, tegnap mégis bebizonyosodott, hogy Atom-Anti buksiján keresztül halad néha a gyorsvonat, ami a kéréseket szállítja...az már más kérdés, hogy mire használja azokat később:)

Az oviban szóltak, hogy kicsit gyakorolni kéne az öltözést, mert nem nagyon akaródzik Neki ebben részt venni a délelőtti udvarra menetel előtt, ezért akkor ér ki az udvarra, amikor a többiek már meglovagolták az Ő általa vágyott mocikat, ezért óriási hisztit csap. Na persze nem azért nem öltözik, mert nem képes rá, hanem mert baromi lusta. Mivel kivételesen nem a pszichológushoz küldtek, sőt el sem tanácsoltak újra az intézményből, ezért szokatlan energiával vetettem bele magam a "gyorsan öltöző gyerek" projekt megvalósításába, főleg azért, mert láttam némi összefüggést az otthoni - mese közben harminc másodperc alatt felöltöztet anya az egyszerűség kedvéért - rossz példa, és az óvodai ellenállás között.

A start napon minden előzetesen egyeztetés nélkül közöltem a célszeméllyel, hogy a megszokott reggeli három mese megtekintése csakis kizárólag pisilés és teljes felöltözés után lehetséges. Atom-Anti ezen gondolkodott húsz percet a kanapén összegömbölyödve, úgy 276-szor kifejezve azon akaratát, hogy szerinte mi lenne a legjobb megoldás (öt, azaz öt mese megtekintése), de szerencsére úgy tartottam magam elhatározásomhoz, mint egy masszív dór oszlop. Megadta magát, mivel Bob a Mester egyetlen epizódjának megtekintése még mindig vonzóbbnak tűnt, mint a nappali csendjében történő hatástalan kántálás. Ezen a reggelen szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy gyermekem a zokni-bugyi-poló-pulóver-jégeralsó-kordnadrág ruhaneműket különösebb gond nélkül, néhány perc leforgása alatt képes magára ölteni. Ezen még jómagam is megdöbbentem, és rögtön nyeregben éreztem magam a jövőt tekintve.

Eljött a másnap reggel, amikor magabiztosan ismét közöltem a tényállást a morcosan ébredező Atom-Antival, aki a kanapén összegömbölyödve ismét agyalásba kezdett az ellenállási mozgalom lehetséges formáin, majd a következőket tudatta Velem (az általam sokszor használt zsibbasztóan rideg kioktató hangnemben):

Anya, nem lehet mindent egyszerre! VAGY pisilek, VAGY felöltözöm, válasszál légyszíves!

Hmmm, azt hiszem erre a szituációra mondják, "amikor a fagyi visszanyal..."

Mondóka

ma este elég sok mondókát elregéltem Atom-Antikámnak, aki ezek után úgy érezte saját maga is képes egy mondókát kreálni...íme:

Hol vagy Anyám,
Hol vagy Apám,
Hol vagy Cicuskám

Lájkolom:))))

Zsé a Jézuskának

Atom-Anti ma este a szokásos esti lefekvés körüli "cicázás" közben megkért, hogy akasszam le a bölcsis ballagós filcből készült Katicabogarát a szegről. Kíváncsian vártuk mi a terv, azt gondoltuk, kicsit elmélkedni szeretne a bölcsis évekről:))

Megkereste a kincses dobozában a játék 20 euróst, azt belegyömöszölte a Katicabogárkába és azt mondta ezt a Jézuskának küldi. A nagy gazdasági válság idején ez egy igen gavalléros összeg. Félretéve a viccet, Apával könybelábadt szemmel egymásra néztünk, és egy gondolat buborék jelent meg a fejünk fölött, hogy hogy nevelhettünk ilyen szociálisan érzékeny gyermeket:) Kérdezgettem, hogy miért küldi ezt a pénzt a Jézuskának, azt választolta, hogy Jézuska szegény, és kenyérre küldi Neki. Szerintem ebből az összegből Jézuska jövő karácsonyig kihúzza, ha csak kenyérre költ.

A "történet" még nyár végén indult, amikor elkezdtem Neki énekelni az "Érik a szőlő, hajlik a vessző" című népdalt, és amikor odaértünk, hogy Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere, van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába', szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora" akkor megkérdezte miért keserű magában a hagyma és elmondtam, hogy annyira szegények a legények, hogy még kenyérre sem tellik Nekik. Ekkor elsírta magát. Azóta is sokszor kéri, énekeljem Neki ezt a népdalt, mert nagyon foglalkoztatja. Ezt még megspékeltük azzal, hogy amikor először esett hó idén, akkor a Stadionoknál adtam pénzt egy hajléktalannak Atom-Anti szeme láttára, ezzel szándékomon kívül megpecsételtem Jézuska sorsát is.

Atom-Anti nem tartott komoly értekezést arról, hogy miért gondolja szegénynek Jézsuskát, de gondolom összefügg a jászollal, amit ma reggel az óvódában talált a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt....

annapetigergőzés

Meg kell mondanom először idegenkedtem az "Anna, Peti, Gergő" könyvektől, mert nem értettem a nagyfokú lelkesedést a néhány ceruza vonással megrajzolt figurák és az abszolút hétköznapi történetek iránt. Atom-Anti a bölcsődében teljesen beleszerelmesedett a sorozat egyik könyvébe, amiben egy autómosóról szólt az egyik történet, így születésnapjára megkapta az első "annapetigergőjét". Az autómosós történetet az elmúlt félévben szinte minden este elolvastam Neki, így mondhatni, hogy jó befektetés volt a könyv, tekintve az örömteli percek számát, amit ezzel okoztam, egyben Atom-Anti is megtalálta igazi hivatását (az autómosó ember, aki a gépi mosás előtt előmos).

Annapetigergő aztán szó szerint belopódzott mindennapjainkba, ha a fülfájásról olvasunk, akkor Atom-Anti fülvédős sapkában tér nyugovóra, ha annapetigergő narancs hóember épít, mi is ezzel töltjük az esténket:) Persze itt-ott azért akad egy kis malőr a gépezetben, például nincs itthon szegfűszeg, amivel díszíthetnénk, viszont van helyette egész fekete bors...ilyenkor némi magyarázkodás után csak reménykedni tudok, hogy Atom-Anti felfogta a szegfűszeg és a bors közötti különbséget, és nem nyal be egy fekete golyócskát....

 

Mára amolyan "tourist guide"-ként funkciónál a sorozat. Amikor hétvégenként dolgozom, és Atom-Anti apás napját tölti, előfordul, hogy Apa tanácstalan a gyermek szórakoztató programokat illetően. Ilyenkor csak visszaidézem az előző este olvasottakat, vagy Atom-Anti a városban kocsikázás közben véletlenszerűen felismer helyszíneket, és ráveszi ellenállásra képtelen apját a programok végrehajtására. Így voltak a fiúk legutóbb egy spontán siklózáson a vár oldalában:)

Családi kör

Atom-Antival Nevelési Tanácsadóban jártunk, amiről korábban úgy képzeltem, hogy egy kórház-szerű intézmény olajzöldre festett falakkal, kő padlóval, amin klumpák csattognak, hideg van, láthatóan rossz gyermekek fényképe lóg a falon és az anyákat kifaggatják elkövetett hibáikról, és a válaszok függvényében fekete keretes szemüveges doktorok receptre tanácsokat írnak fel...

Egy csöppet tévedtem, be kell vallanom. A Nevelési Tanácsadó meglepően kellemes hely, meglepően kellemes kék kovácsolt vas kapus épületben, meglepően kellemes kis csilingelő csengővel az óriási bejárati ajtón, meglepően kellemes anyukkal, meglepően barátságos függönyökkel, meglepően nagy belmagassággal és meglepően kedves pszichológussal. Egy kis meglepetést okoztam azzal, hogy önként jelentkeztem, legalábbis némi elcsúszással a bölcsis követelményekhez képest. A bölcsiben azt szerették volna, ha még azelőtt betérek ide, hogy megregulázzák gyermekem és Engem, mielőtt Atom-Anti egyáltalán beszélni tudott volna, és szobatiszta lett, ami azért egy kissé elgondolkodtató... 

Egy szó, mint száz, Én lettem különc anyu, de ez láthatólag nem zavarta a fiatal pszichológus nőt, hanem inkább szórakoztatta. Már a belépőm is lenyűgözte, egy bizonyos irányba mutatott, hogy oda üljek le, de Én félreértettem, és azt hittem a gyerekszékekre mutat a gyerek asztal mellett. Engem elfogadásra és szófogadásra neveltek gyermekkoromban, ezt az értékrendet mai napig őrzöm, így elkezdtem magam behajtogatni a bébi-székre... ezt a kis kommunikációs hibát gyorsan korrigáltuk, miszerint nem így gondolta, és miután kacagtam egy sort, megkérdezte, hogy nem lepődtem-e meg, hogy azzal a kéréssel fordul felém, hogy a rendes szék helyett egy gyerekszékre üljek. Mondtam Neki, Én már semmin nem lepődöm meg:)))

Egy személyes megbeszélés és két Atom-Antis megfigyelés-játszás után azt kérte Én is vegyek részt az órán, mert úgy látja, hogy a jelenlétemben sokkal magabiztosabb, nyitottabb. Atom-Anti, mint a Nagykönyvben, egyszer csak gyurmázni kezdett, és úgy döntött kigyurmázza a családunkat. Persze Én, mint teljesítmény-kényszeres ember, bazira örültem, hogy pont ez a témát sikerült választania, kilépve a kaki-pisi-kuka érdeklődési körből. Először meggyurmázta apát, és közben ilyen kifejezéseket használt, hogy Apa feje ovális, nagy-magas homloka van (beájultam), majd megformázta az Én fejem, hosszú nagy hajam van (beájultam), majd közölte, Anya az Apa ölébe ül, majd megformázta magát, mint kicsi fejecskét-testecskét, és mondta, hogy Ő Apa nyakában van. Tökéletesen leképezte az itthoni családi kört, amint esténként Apa nyakába mászik, és indul a kínzó családi kör:)))